curukkol tn ige 1a (nyj v. biz)

’〈(igás)állat, kül. ló, ill. lovas v. kocsis〉(kocsival együtt) hátrál, farol’ ❖ [az idomított ló] szépen tudna zuruck’-kolni (1858 Frankenburg Adolf C1772, 236) | [a királyfi szagát megérezve] prüsszögni, curukkolni kezd visszafelé, de uristenesen a nagy ló (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 535) | A vásárló mostmár megadná az elébb kért árat [a lóért], de a huszár nem adja, hanem felül és kifelé curukkólva eltávozik (1943 Vincze Lajos C6983, 160).

a. ’〈ember〉 hátrafelé, farolva megy’ ❖ két lépésnyi távolra czurukkoltatván a két bámész barátot (1851 Székely József C3910, 78) | Azon reményben, hogy a rendőr mégis csak visszanéz egyszer, curukkolva megy, mert csak úgy láthatja a rendőrt (1918 Nagy Dániel CD10) | [a férfi] addig hátrál, addig curukkol, hogy épp a tornácra lépő öreg Oszkó karjaiban köt ki (1961 Népszabadság dec. 5. C4813, 2).

b. ’〈ember〉 előbbi v. szokott helyére visszamegy’ ❖ Instállom, méltóztassék czurukkolni (1871 Kvassay Ede C2869, 177) | Mi csak előre megyünk! – mondogatták. – A magyar [katona] nem curikkol(1916 Budapesti Hírlap jún. 27. C4704, 9) | Szörnyen megijedtem, elkezdtem kiabálni és mondtam a Miatyánkot és […] curukkoltam a házhoz (1947 Ethnographia C6427, 113) | olyan halkan, hogy a Pisti ne hallja a lépéseit, curukkolt a fák közé (1986 Nádas Péter 9466003, 199).

Vö. ÉrtSz.; TESz. curukk; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, curukkoltat

curukkol tárgyatlan ige 1a (nyj v. biz)
(igás)állat, kül. ló, ill. lovas v. kocsis〉 (kocsival együtt) hátrál, farol
[az idomított ló] szépen tudna zuruck’-kolni
(1858 Frankenburg Adolf)
[a királyfi szagát megérezve] prüsszögni, curukkolni kezd visszafelé, de uristenesen a nagy ló
(1900 Magyar Nyelvőr)
A vásárló mostmár megadná az elébb kért árat [a lóért], de a huszár nem adja, hanem felül és kifelé curukkólva eltávozik
(1943 Vincze Lajos)
a.
〈ember〉 hátrafelé, farolva megy
két lépésnyi távolra czurukkoltatván a két bámész barátot
(1851 Székely József)
Azon reményben, hogy a rendőr mégis csak visszanéz egyszer, curukkolva megy, mert csak úgy láthatja a rendőrt
(1918 Nagy Dániel)
[a férfi] addig hátrál, addig curukkol, hogy épp a tornácra lépő öreg Oszkó karjaiban köt ki
(1961 Népszabadság dec. 5.)
b.
〈ember〉 előbbi v. szokott helyére visszamegy
Instállom, méltóztassék czurukkolni
(1871 Kvassay Ede)
Mi csak előre megyünk! – mondogatták. – A magyar [katona] nem curikkol
(1916 Budapesti Hírlap jún. 27.)
Szörnyen megijedtem, elkezdtem kiabálni és mondtam a Miatyánkot és […] curukkoltam a házhoz
(1947 Ethnographia)
olyan halkan, hogy a Pisti ne hallja a lépéseit, curukkolt a fák közé
(1986 Nádas Péter)
Vö. ÉrtSz.; TESz. curukk; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, curukkoltat

Beállítások