csábít ts ige 4a4
1. (tárgy n. is) ’〈személy hízelgéssel, ígéretekkel stb.〉 megpróbál megnyerni magának vkit, ill. rávenni vkit vmire, kül. vmely, a tisztességgel, erkölccsel stb. ellenkező dolog megtételére’ ❖ mást a’ végre meg-szóllit, hog tet paráználkodásra tsábítsa (1787 Törvény a vétkekről ford. C2450, 146) | betolakodik magas körökbe, társalog, csábít (1847 Kemény Zsigmond 8235019, 67) | alig tizenhat éves, S már asszonyt csábit … oh! mi szörnyüséges! (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 81) | bűnre csábító gonosz lelkekről (1998 Új Könyvek CD29).
1a. (átv is) ’hízelgéssel, ígérgetéssel, vonzó dologgal hív vhova v. vminek’ ❖ Maga mellé tsábította tled, a’ jó tanúkat (1793 Pálóczi Horváth Ádám 7143005, 78) | ki a’ haszon ’s kellem reményét sőt bizonyosságát elő tudja állítni, embertársai nagy részét oda csábítja, hova neki tetszik (1831 Széchenyi István 8429011, 344) | [Ödönt] csábítottam lakatosnak. Durvállotta a becsületes mesterséget (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 111) | [Géza fejedelem] külföldi lovagokat csábít az országba (1929 Kós Károly¹ 9358005, 21) | [az ún. pillangóhalak] ragyogó színeket használnak, hogy […] magukhoz csábítsák a nőstényeket (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146002, 130).
2. (tárgy n. is) ’〈dolog, jelenség〉 rendsz. a képzeletre hatva erősen vonz vkit, vmit, ill. vminek a megtételére késztet vkit’ ❖ a’ tudósíttásoknak leg-régibb gyjtji a’ Görög mythologia által sok valótlanságokra tsábíttattak (1792 Verseghy Ferenc ford. 7448022, 407) | Nem bont ’s köt többé frígyeket Az elhúnyt szemsugár; Nem csábít senkit érzeni A’ halovány ajak (1835 Vörösmarty Mihály 8524249, 195) | A szobában kellemes meleg dongott. Ez arra csábitotta, hogy levetközzön (1914 Kosztolányi Dezső 9359186, 96) | [a verses regény] művelői között szép számmal akad féltehetség, akiket a műfaj látszólagos könnyűsége, kötetlen alkata csábít (1990 Nagy Miklós 2001030, 61).
2a. (átv is) ’〈dolog, jelenség〉 vhova (oda)vonz, menni késztet vkit, vmit’ ❖ Haj hova mégy, boldogtalan? haj! hova csábít Elhitető, részeg képzésed gyáva csalása? (1820 Vörösmarty Mihály CD01) | [a francia propaganda éppúgy képes] magához édesgetni ’s csábítani, mint a’ szláv szabadszellemű propaganda (1843 Wesselényi Miklós 8528005, 54) | a kínálkozó bő préda a hágó közvetlen környékére csábította a roppant erdőségek ragadozóit (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 120) | A Suzuki céget nem az Expo csábította hazánkba (1991 Horváth Béla² 2003049, 35).
3. (rég) ’(hamis ígéretekkel) áltat, hiteget, megtéveszt, félrevezet vkit’ ❖ Majmozó orvoſok, hátán hordozó olaj-árulók, Vásárkiáltok, keny feny banyák, kik ferdövel, és tzinóber füſtel ſzoktak tsábittani (1786 Kónyi János ford.–Tessedik 7190038, 370) | [Etét] az ellenséges Rém vadan űzi Ál fénnyel csábítva szemét (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01).
Ö: át, be¹, el~.
Sz: csábítás.
Vö. CzF. csábít · csábit; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.; SzT.