csahos mn és fn  csajhos (rég v. nyj)

I. mn 15A

1. ’olyan 〈állat, kül. kutya〉, amely csaholni, ugatni, ill. vadat hajtani szokott’ ❖ Atyja csahos vizslái között czirkálta az erdőt (1829 k. Czuczor Gergely C1242, 200) | jó vadászaidból rendelj mellém egyet, Nehány csahos kopóval (1868 Szász Károly² ford. C3833, 167) | [A lapp pásztorkutya] energikus, élénk, kissé csahos, de barátságos, könnyen kezelhető (1996 Szinák János–Veress István CD59).

2. (pejor) ’vkinek, vmely csoportnak, törekvésnek az érdekeit nagyhangúan és elvtelenül szolgáló v. vmit acsarogva, ellenségeskedve, gyűlölködve képviselő 〈személy, közösség〉’ ❖ A csajhos népnek tetszett ez a mulatság (1856 Jókai Mór CD18) | mellettünk is, ellenünk is zúdultak föl ezért a csahos csizmadiáért (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 96) | a helyi román pártlap román újságírója volt, azok közül is a csahosabb fajta (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’ilyen személyre jellemző (uralkodó, gyűlölködő) 〈indulat, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ csahos szavakkal még velem dacolsz? (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 115) | a csahos hang vissza-vissza csendül (1902 Budapesti Hírlap jan. 29. C4690, 1) | Csak egy éjszakára küldjétek el öket: Hosszu csahos nyelvvel hazaszeretöket (1914 Gyóni Géza 9205018, 38) | még oly picinyke kísérlet is áldás, amely az emberek közötti jobb megértést, a csahos indulatok megfékezését, elcsitítását szolgálja (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég, kissé pejor) ’bőbeszédű, lármás, csacska, ill. pergő nyelvű, nagyszájú 〈személy, kül. nő〉’ ❖ csahos (lármás) (1844 Somogyi Antal C3754, 27) | A két asszony [megjött] csahos menyecsketársukkal (1894 Justh Zsigmond C2458, 118) | nincs az a csajhos szomszédasszony, aki loncsosabb szájjal ontaná a pletykát (1901 Budapesti Hírlap nov. 3. C0056, 8).

II. fn 4A

1. ’sokat csaholó, ill. a vadat felhajtó (vadász)kutya’ ❖ folynak a vadászatok. Csahos, kopó űzi a puskacső elé a szegény tapsifülest (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Mit ugat a Bodri kutya, Mit üvölt a vár csahosa? (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521005, 123) | [az] ember […] A derék komondort nem nevezi soha például: Viganó-nak és a semmifajta csahost, például: Duná-nak (1914 Herman Ottó 8183006, 17) | A jó kutyuskák […] tova tűntek. Helyettük csupa vad csahos maradt (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (pejor) ’vkinek, vmely közösségnek, törekvésnek az érdekeit nagyhangúan és elvtelenül szolgáló, ill. azt acsarogva, ellenségeskedve, gyűlölködve képviselő személy’ ❖ vannak Erdélyben másodrendü csahosok […]. Ezek ama szakállas két szentnek [ti. az oláhok két vezérének] vak eszközei (1862 Jósika Miklós CD32) | a vén kocsis […] hátra és hátranéz, mögötte hajrázva úszitja Zápolya százezer csahosát (1929 Illyés Gyula 9274007, 77) | Elpimaszodtak a kapitalisták és eldurvultak csahosaik (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég) ’bőbeszédű, nagyhangú személy, kül. nő’ ❖ Úgy nevettek a csajhosok, hogy Etelnek még most is olyan lesz tőle a képe, mint akit csalánnal megcsapdostak (1927 Móra Ferenc 9459034, 33).

Ö: elő~.

ÖU: banda~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csahol; ÉKsz.; ÚMTsz. csahos²

csahos melléknév és főnév
csajhos I. 15A II. 4A (rég v. nyj)
I. melléknév 15A
1.
olyan 〈állat, kül. kutya〉, amely csaholni, ugatni, ill. vadat hajtani szokott
Atyja csahos vizslái között czirkálta az erdőt
(1829 k. Czuczor Gergely)
jó vadászaidból rendelj mellém egyet, Nehány csahos kopóval
(1868 Szász Károly² ford.)
[A lapp pásztorkutya] energikus, élénk, kissé csahos, de barátságos, könnyen kezelhető
(1996 Szinák János–Veress István)
2. (pejor)
vkinek, vmely csoportnak, törekvésnek az érdekeit nagyhangúan és elvtelenül szolgáló v. vmit acsarogva, ellenségeskedve, gyűlölködve képviselő 〈személy, közösség〉
A csajhos népnek tetszett ez a mulatság
(1856 Jókai Mór)
mellettünk is, ellenünk is zúdultak föl ezért a csahos csizmadiáért
(1937 Tersánszky Józsi Jenő)
a helyi román pártlap román újságírója volt, azok közül is a csahosabb fajta
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
ilyen személyre jellemző (uralkodó, gyűlölködő) 〈indulat, megnyilvánulás stb.〉
csahos szavakkal még velem dacolsz?
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
a csahos hang vissza-vissza csendül
(1902 Budapesti Hírlap jan. 29.)
Csak egy éjszakára küldjétek el öket: Hosszu csahos nyelvvel hazaszeretöket
(1914 Gyóni Géza)
még oly picinyke kísérlet is áldás, amely az emberek közötti jobb megértést, a csahos indulatok megfékezését, elcsitítását szolgálja
(1999 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég, kissé pejor)
bőbeszédű, lármás, csacska, ill. pergő nyelvű, nagyszájú 〈személy, kül. nő〉
csahos (lármás)
(1844 Somogyi Antal)
A két asszony [megjött] csahos menyecsketársukkal
(1894 Justh Zsigmond)
nincs az a csajhos szomszédasszony, aki loncsosabb szájjal ontaná a pletykát
(1901 Budapesti Hírlap nov. 3.)
II. főnév 4A
1.
sokat csaholó, ill. a vadat felhajtó (vadász)kutya
folynak a vadászatok. Csahos, kopó űzi a puskacső elé a szegény tapsifülest
(1883 Mikszáth Kálmán)
Mit ugat a Bodri kutya, Mit üvölt a vár csahosa?
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
[az] ember […] A derék komondort nem nevezi soha például: Viganó-nak és a semmifajta csahost, például: Duná-nak
(1914 Herman Ottó)
A jó kutyuskák […] tova tűntek. Helyettük csupa vad csahos maradt
(1994 Magyar Hírlap)
2. (pejor)
vkinek, vmely közösségnek, törekvésnek az érdekeit nagyhangúan és elvtelenül szolgáló, ill. azt acsarogva, ellenségeskedve, gyűlölködve képviselő személy
vannak Erdélyben másodrendü csahosok […]. Ezek ama szakállas két szentnek [ti. az oláhok két vezérének] vak eszközei
(1862 Jósika Miklós)
a vén kocsis […] hátra és hátranéz, mögötte hajrázva úszitja Zápolya százezer csahosát
(1929 Illyés Gyula)
Elpimaszodtak a kapitalisták és eldurvultak csahosaik
(1998 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég)
bőbeszédű, nagyhangú személy, kül. nő
Úgy nevettek a csajhosok, hogy Etelnek még most is olyan lesz tőle a képe, mint akit csalánnal megcsapdostak
(1927 Móra Ferenc)
ÖU: bandacsahos
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csahol; ÉKsz.; ÚMTsz. csahos²

Beállítások