csákány fn 4A
1. ’fejtésre, bontásra haszn. kéziszerszám, amely hosszabb fanyélből és ívben hajlított, egyik végén hegyes, a másikon ékszerűen ellaposodó, éles (vas- v. acél)fejből áll’ ❖ A’ vizbe-ſzálló embernek [ti. a gyöngyhalásznak] a’ ſzájára taplódarab, hátára kosár köttetik. Kezében vésöt, vagy tsákányt vivén, kötélen leereſztetik (1775 Molnár János 7232028, 189) | A jó pap […] ásót, kapát, csákányt vett a kezébe, és elkezdte ásni-vésni a hegyet (1877 Teleki Sándor 8474003, 136) | [a folyosó] fala mentén hosszú sor bányász fejtette csákánnyal a szenet (1918 Móra Ferenc 9459006, 133) | A bronzok ötvözetét ekkor [ti. az ókori Kínában] már hivatalosan megállapították. Eszerint 1. a harangok, üstök, gongok, áldozati edények […] ötvözete öt rész réz, egy ón, 2. a bárdok és csákányoké négy rész réz, egy ón (1925 MűvészetiLex. C6812, 395) | Szikrát vetett a csákányuk. Ők nem törődtek semmivel, vágtak, szaggatták a köveket, mintha évszázados düh tombolna bennük (1977 Végh Antal 9768002, 47) | Kezdetben a felszínről szedték a követ, majd stangával [= vasrúddal], csákánnyal termelték ki (2000 Veres László CD36).
2. (rég) ’ehhez hasonló alakú(, rövid nyelű) ütő- és sújtófegyver’ ❖ Szidalmazni, veſzekedni, verekedni, puskára, tsákányra, kardra kelni, o Teremtö Iſten! ez é az okoſság, ez-é a’ betsület, ez-é az Iſteni félelem, ez-é a’ Mennyei bóldogságra való kéſzület? (1775 Molnár János 7232025, 50) | Tsákán az kezében, széles magyar kard az oldalán (1785 Magyar Hírmondó C0273, 510) | Fegyvereik jó kurta csövek ’s nagybányai kardok, ’S a’ pergő csákány, melly félkörü görbe vasával Vért szomjúzva kiáll, ’s élét fitogatja nap ellen (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 108) | A huszárok körében népszerű sújtófegyver volt a csákány is (1997 Kovács S. Tibor CD17).
3. (/Zene) ’kül. a 19. században elterjedt furulya, amelyet ált. beleépítettek a sétapálcába’ ❖ a csákánynál (a furulyának müveltebb faja) a bal hüvelyk és jobb kis ujra is egy-egy [lyuk van] (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Mindenféle népies hangszerek, mint dudák, sípok, furulyák, csákányok (1892 Ethnographia C0131, 308) | Nálunk Hunyady János Keresztély irt át táncokat csákányra. Széchenyi István még Döblingben is fujta (1930 ZeneiLex. CD49) | Ernst Krähmer bécsi oboista és a csákány egyetlen ismert müvésze (1795–1837) Neueste theoretisch-praktische Csakan-Schule-jában [= Új elméleti-gyakorlati csákányiskolájában] kétféle csákányt különböztet meg: a bécsit és tökéletesebb pozsonyit (Schöllnast-félét), melynél a hátsó nyílást c²-nél magasabb hangoknál is ki lehet nyitni (1930 ZeneiLex. CD49) | csákány (ném. Stockflöte), sétapálcába épített furulya. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén, 1810–30 k. volt népszerű (1982 BrockhausRiemannLex. C6270, 379).
Ö: bontó-, jég~.
ÖU: bányász~, fejtő~, irtó~, tűzoltó~.
ÖE: ~balta, ~bot, ~csapás, ~fej, ~fokos, ~fuvola, ~kalapács, ~nyél, ~törés, ~ütés.
Vö. CzF. csákány¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.