csákány fn 4A

1. ’fejtésre, bontásra haszn. kéziszerszám, amely hosszabb fanyélből és ívben hajlított, egyik végén hegyes, a másikon ékszerűen ellaposodó, éles (vas- v. acél)fejből áll’ ❖ A’ vizbe-ſzálló embernek [ti. a gyöngyhalásznak] a’ ſzájára taplódarab, hátára kosár köttetik. Kezében vésöt, vagy tsákányt vivén, kötélen leereſztetik (1775 Molnár János 7232028, 189) | A jó pap […] ásót, kapát, csákányt vett a kezébe, és elkezdte ásni-vésni a hegyet (1877 Teleki Sándor 8474003, 136) | [a folyosó] fala mentén hosszú sor bányász fejtette csákánnyal a szenet (1918 Móra Ferenc 9459006, 133) | A bronzok ötvözetét ekkor [ti. az ókori Kínában] már hivatalosan megállapították. Eszerint 1. a harangok, üstök, gongok, áldozati edények […] ötvözete öt rész réz, egy ón, 2. a bárdok és csákányoké négy rész réz, egy ón (1925 MűvészetiLex. C6812, 395) | Szikrát vetett a csákányuk. Ők nem törődtek semmivel, vágtak, szaggatták a köveket, mintha évszázados düh tombolna bennük (1977 Végh Antal 9768002, 47) | Kezdetben a felszínről szedték a követ, majd stangával [= vasrúddal], csákánnyal termelték ki (2000 Veres László CD36).

2. (rég) ’ehhez hasonló alakú(, rövid nyelű) ütő- és sújtófegyver’ ❖ Szidalmazni, veſzekedni, verekedni, puskára, tsákányra, kardra kelni, o Teremtö Iſten! ez é az okoſság, ez-é a’ betsület, ez-é az Iſteni félelem, ez-é a’ Mennyei bóldogságra való kéſzület? (1775 Molnár János 7232025, 50) | Tsákán az kezében, széles magyar kard az oldalán (1785 Magyar Hírmondó C0273, 510) | Fegyvereik jó kurta csövek ’s nagybányai kardok, ’S a’ pergő csákány, melly félkörü görbe vasával Vért szomjúzva kiáll, ’s élét fitogatja nap ellen (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 108) | A huszárok körében népszerű sújtófegyver volt a csákány is (1997 Kovács S. Tibor CD17).

3. (/Zene) ’kül. a 19. században elterjedt furulya, amelyet ált. beleépítettek a sétapálcába’ ❖ a csákánynál (a furulyának müveltebb faja) a bal hüvelyk és jobb kis ujra is egy-egy [lyuk van] (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Mindenféle népies hangszerek, mint dudák, sípok, furulyák, csákányok (1892 Ethnographia C0131, 308) | Nálunk Hunyady János Keresztély irt át táncokat csákányra. Széchenyi István még Döblingben is fujta (1930 ZeneiLex. CD49) | Ernst Krähmer bécsi oboista és a csákány egyetlen ismert müvésze (1795–1837) Neueste theoretisch-praktische Csakan-Schule-jában [= Új elméleti-gyakorlati csákányiskolájában] kétféle csákányt különböztet meg: a bécsit és tökéletesebb pozsonyit (Schöllnast-félét), melynél a hátsó nyílást c²-nél magasabb hangoknál is ki lehet nyitni (1930 ZeneiLex. CD49) | csákány (ném. Stockflöte), sétapálcába épített furulya. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén, 1810–30 k. volt népszerű (1982 BrockhausRiemannLex. C6270, 379).

Ö: bontó-, jég~.

ÖU: bányász~, fejtő~, irtó~, tűzoltó~.

ÖE: ~balta, ~bot, ~csapás, ~fej, ~fokos, ~fuvola, ~kalapács, ~nyél, ~törés, ~ütés.

Vö. CzF. csákány¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csákány főnév 4A
1.
fejtésre, bontásra haszn. kéziszerszám, amely hosszabb fanyélből és ívben hajlított, egyik végén hegyes, a másikon ékszerűen ellaposodó, éles (vas- v. acél)fejből áll
A’ vizbe-ſzálló embernek [ti. a gyöngyhalásznak] a’ ſzájára taplódarab, hátára kosár köttetik. Kezében vésöt, vagy tsákányt vivén, kötélen leereſztetik
(1775 Molnár János)
A jó pap […] ásót, kapát, csákányt vett a kezébe, és elkezdte ásni-vésni a hegyet
(1877 Teleki Sándor)
[a folyosó] fala mentén hosszú sor bányász fejtette csákánnyal a szenet
(1918 Móra Ferenc)
A bronzok ötvözetét ekkor [ti. az ókori Kínában] már hivatalosan megállapították. Eszerint 1. a harangok, üstök, gongok, áldozati edények […] ötvözete öt rész réz, egy ón, 2. a bárdok és csákányoké négy rész réz, egy ón
(1925 MűvészetiLex.)
Szikrát vetett a csákányuk. Ők nem törődtek semmivel, vágtak, szaggatták a köveket, mintha évszázados düh tombolna bennük
(1977 Végh Antal)
Kezdetben a felszínről szedték a követ, majd stangával [= vasrúddal], csákánnyal termelték ki
(2000 Veres László)
2. (rég)
ehhez hasonló alakú(, rövid nyelű) ütő- és sújtófegyver
Szidalmazni, veſzekedni, verekedni, puskára, tsákányra, kardra kelni, o Teremtö Iſten! ez é az okoſság, ez-é a’ betsület, ez-é az Iſteni félelem, ez-é a’ Mennyei bóldogságra való kéſzület?
(1775 Molnár János)
Tsákán az kezében, széles magyar kard az oldalán
(1785 Magyar Hírmondó)
Fegyvereik jó kurta csövek ’s nagybányai kardok, ’S a’ pergő csákány, melly félkörü görbe vasával Vért szomjúzva kiáll, ’s élét fitogatja nap ellen
(1827 Vörösmarty Mihály)
A huszárok körében népszerű sújtófegyver volt a csákány is
(1997 Kovács S. Tibor)
3. (/Zene)
kül. a 19. században elterjedt furulya, amelyet ált. beleépítettek a sétapálcába
a csákánynál (a furulyának müveltebb faja) a bal hüvelyk és jobb kis ujra is egy-egy [lyuk van]
(1860 Vasárnapi Újság)
Mindenféle népies hangszerek, mint dudák, sípok, furulyák, csákányok
(1892 Ethnographia)
Nálunk Hunyady János Keresztély irt át táncokat csákányra. Széchenyi István még Döblingben is fujta
(1930 ZeneiLex.)
Ernst Krähmer bécsi oboista és a csákány egyetlen ismert müvésze (1795–1837) Neueste theoretisch-praktische Csakan-Schule-jában [= Új elméleti-gyakorlati csákányiskolájában] kétféle csákányt különböztet meg: a bécsit és tökéletesebb pozsonyit (Schöllnast-félét), melynél a hátsó nyílást c²-nél magasabb hangoknál is ki lehet nyitni
(1930 ZeneiLex.)
csákány (ném.német Stockflöte), sétapálcába épített furulya. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén, 1810–30 k.körül volt népszerű
(1982 BrockhausRiemannLex.)
ÖU: bányászcsákány, fejtőcsákány, irtócsákány, tűzoltócsákány
ÖE: csákánybalta, csákánybot, csákánycsapás, csákányfej, csákányfokos, csákányfuvola, csákánykalapács, csákánynyél, csákánytörés, csákányütés
Vö. CzF. csákány¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások