csakugyan módsz és partikula 0

I. módsz

’〈a szóban forgó dolog v. az előzetes várakozás megerősítéseként, ill. az esetleges ellenvetés hárításaként annak kif-ére, hogy a beszélő vmit meggyőződése szerint igaznak, helyesnek, szükségesnek tart:〉 valóban, tényleg’ ❖ ha [a méhek] Királynéjokat el-veſztik, a’ dologtól el-állanak, ’s tulajdon eledelekre ſe tartanak ſzámat, ſzana ſzítt ſzakadnak. Mert a’ terméſzet arra ínti öket, hogy míg az él, léſzen kinek keresni, ’s tsak ugyan egyedül annak magzati kedvéért múnkálkodnak (1775 Molnár János 7232028, 185) | De gazd’ uram, ked csakugyan goromba ember (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Lessing 8228112, 7) | Hiszen ez a Kovinyi négy lova. Csakugyan. Ő maga hajtja (1897 Mikszáth Kálmán 8312012, 147) | Imrus el volt ragadtatva ettől a modern és tudományos gondolkodásmódtól. Most volt valaki, akivel csakugyan lehetett irodalomról beszélni (1926 Babits Mihály C0699, 32) | Mit is tagadjam, kissé csakugyan rövidlátó vagyok (1987 Márton László 1107003, 160).

a. (eldöntendő kérdésben v. önálló kérdésként) ’〈megerősítést várva, kételkedés kif-ére:〉 valóban, tényleg’ ❖ Megholt? s hát csakugyan megholt Andrási María? (1788 Batsányi János 7023010, 16) | Tehát ismeri ön azt az embert? csakugyan? (1846 Petőfi Sándor 8366446, 66) | Pista és Bandi [ti. Vas István és Illés Endre] is az utóbbi időben szuszogóban vannak, ezt se tudtad? – Csakugyan? – mozdul Aczél [György] bajusza, képtelen vagyok eldönteni, hogy gúnyosan vagy ijedten (1994 Szántó Piroska 1166004, 272).

II. partikula (rég)

’〈annak kif-ére v. nyomatékosítására, hogy vmi a körülmények ellenére v. a várttól eltérően mégis bekövetkezik〉’ ❖ két izbe kéntelenittettem végtére tſak ugyan a’ kinához [= kininhez] folyamodni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 277) | a’ kik annak [ti. a trágyasónak] haſznos-vóltáról elöre el-hitették magokat, utóljára tsak ugyan merö azon tsalárdságnak találták lenni (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332005, 57).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csak-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csakugyan módosítószó és partikula 0
I. módosítószó
〈a szóban forgó dolog v. az előzetes várakozás megerősítéseként, ill. az esetleges ellenvetés hárításaként annak kif-ére, hogy a beszélő vmit meggyőződése szerint igaznak, helyesnek, szükségesnek tart:〉 valóban, tényleg
ha [a méhek] Királynéjokat el-veſztik, a’ dologtól el-állanak, ’s tulajdon eledelekre ſe tartanak ſzámat, ſzana ſzítt ſzakadnak. Mert a’ terméſzet arra ínti öket, hogy míg az él, léſzen kinek keresni, ’s tsak ugyan egyedül annak magzati kedvéért múnkálkodnak
(1775 Molnár János)
De gazd’ uram, ked csakugyan goromba ember
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Lessing)
Hiszen ez a Kovinyi négy lova. Csakugyan. Ő maga hajtja
(1897 Mikszáth Kálmán)
Imrus el volt ragadtatva ettől a modern és tudományos gondolkodásmódtól. Most volt valaki, akivel csakugyan lehetett irodalomról beszélni
(1926 Babits Mihály)
Mit is tagadjam, kissé csakugyan rövidlátó vagyok
(1987 Márton László)
a. (eldöntendő kérdésben v. önálló kérdésként)
〈megerősítést várva, kételkedés kif-ére:〉 valóban, tényleg
Megholt? s hát csakugyan megholt Andrási María?
(1788 Batsányi János)
Tehát ismeri ön azt az embert? csakugyan?
(1846 Petőfi Sándor)
Pista és Bandi [ti. Vas István és Illés Endre] is az utóbbi időben szuszogóban vannak, ezt se tudtad? – Csakugyan? – mozdul Aczél [György] bajusza, képtelen vagyok eldönteni, hogy gúnyosan vagy ijedten
(1994 Szántó Piroska)
II. partikula (rég)
〈annak kif-ére v. nyomatékosítására, hogy vmi a körülmények ellenére v. a várttól eltérően mégis bekövetkezik〉
két izbe kéntelenittettem végtére tſak ugyan a’ kinához [= kininhez] folyamodni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ kik annak [ti. a trágyasónak] haſznos-vóltáról elöre el-hitették magokat, utóljára tsak ugyan merö azon tsalárdságnak találták lenni
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csak-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások