csalárd mn és fn
I. mn 12A3
1. (vál) ’másokat (gonosz szándékkal) alattomosan megtévesztő, becsapó 〈személy〉’ ❖ [lelkem] Mahomet könyvére Talált, ki világot húzott törvényére. E büszke hitető és csalárd próféta, Hogy az ég titkába belátott, azt mondta (1772 Bessenyei György¹ CD01) | Tudunk több kommissziókat [= bizottsági eljárásokat] a csalárd tisztviselők ellen, melyek ha végre befejeztettek is, és az egész világnak tudtára kisültek a szörnyű visszaélések (1840 Deák Ferenc CD51) | csalárd adósok megszökése juttatá atyját tönkre (1886 Jókai Mór C2334, 222) | csöppet sem bántja jobban lelkemet: Embert látnom, ki orv, csalárd, garázda, Mint látnom dögre éhes keselyűt (1908 Telekes Béla ford.–Molière CD10) | a csalárd bankár Szingapúrban követte el, amit elkövetett, tehát az ottani hatóságok dolga a számonkérés (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (vál) ’ilyen személyre valló 〈cselekvés, viselkedés, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ [akik] tsalárdul munkálkodnak, azok nem énnékem, hanem magoknak ártanak, mivel Te nem hagyod büntetés nélkül az ö álnokságokat (1776 Weszprémi István ford.–Wood 7384016, 38) | nem törődik vele, hogyha fia mulatja magát mellettem, de amellett a legcsalárdabbul intézkedik, hogy gátakat rakjon közénk (1875 Jókai Mór CD18) | csalárd, hazug volt kedves szavad (1935 József Attila 9282129, 276) | [egy tunyogi asszony] anyja is ráböjtölt valakire, mert az csalárd módon kijátszotta a tej árának kifizetésénél (1981 Dömötör Tekla 1039007, 159).
1b. (rég) ’kiszámíthatatlan viselkedésű állat’ ❖ A’ matska gonosz tsalárd állat, […] a’ melly titeket vagy előbb, vagy utóbb úgy megkörmöz, hogy a’ vér-is jön utánna (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 457) | ezen csalárd amphibium [= kétéltű, ti. krokodil] a víz alatt lappangva, készen várja prédáját, és mihelyest közel éri farkával, […] mintegy víllámütéssel lesujtva, körmei közé keríti (1857 Magyar László 8286003, 63).
1c. (ritk) ’csalással előidézett v. szerzett 〈esemény, helyzet v. dolog〉’ ❖ csalárd bukás, azaz a hitelezők megkárosítására irányzott szándékkal előidézett fizetésképtelenség (1893 PallasLex. CD02) | Nem szereztem csalárd nyereséget a mérlegdeszka súlyainak meghamisításával! (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | csalárd csődöt produkáló, a gyors meggazdagodásra építő irodák (2000 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég, vál) ’félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő 〈(lelki) jelenség, dolog〉’ ❖ Meg-romlott Likurgus, Kemény trvényével, El-múlt rendeléſe már tſalárd fényével (1772 Bessenyei György¹ C1076, 32) | O nagy Istenem te el ne hagyj; kivűled a’ remény mindig csalárd, ’s csak színe kedvező! (1819 Vörösmarty Mihály 8524390, 85) | a költészet csalárd délibábja (1881 e. Szemere Miklós C3946, 223) | a torz, csalárd, embertelen valósággal szemben elbukó [hősök] (1965 Diószegi András CD53).
II. fn 3A1 (rég)
’másokat (gonosz szándékkal) alattomosan megtévesztő, becsapó személy, csaló’ ❖ Gazdagítſuk titkon a’ hazúg papokat. Ezek a’ tſalárdok, szntelen kérkednek, ’S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 11) | tetemesb summát honi ember és belföldi ló még sem nyerne soha is, hanem ügyes beburkolásban mindig valamelly külföldi csalárd vinné el (1838 Széchenyi István CD1501) | az ifjú Vesin egy csalárd, ki magát a meghalt Vesin fiának adja ki (1865 Részvét lapjai ford. C2130, 111) | Mér nem csinált belőlem [anyám] egy hitetlen csalárdot, aki mindenkinek beköti a szemét (1916 Móricz Zsigmond C3226, 85).
Vö. CzF. ~, csalárdul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csal; ÉKsz.; SzT. ~, csalárdul; ÚMTsz. csalárd¹