csalatkozik tn ige 14a (vál)
1. ’meghiúsult elképzelés, szertefoszló remény nyomán támadt kiábrándultságnak, keserűségnek a fájó érzését éli át vki’ ❖ Raj, bé-fogás után nagyon tsalatkozik, Mivel-hogy ollyankor ſemmit ſem dolgozik (1774 Vesmás Márton C4461, 59) | atyám azt hitte a nő őt szereti […]. Szegény ember! azóta négyszer csalatkozott (1863 Lauka Gusztáv 8268036, 67) | ki istenben bízik, sosem csalatkozik (1920 Móricz Zsigmond C3223, 249) | Nem csalatkoznak, akik a premiert követően immár jóval kevesebb szöveghibával megjelenített Übü királyt megtekintik az Új Színházban (2000 Figyelő CD2601).
1a. csalatkozik vkiben, vmiben ’fájó érzéssel jön rá, hogy vki v. vmi nem az, nem olyan, mint ami(lyen)nek hitte, gondolta, tartotta’ ❖ lehetnének talám oly ſzörſzál haſagato Olvaſokis, kik tudatlanſágomnak tulajdonitanák, hogy Meſéknek neveztem [az Erkölcsi Mesék című művet]: de az ollyanak tſalatkoznának hirtelen itéletekben (1775 Báróczi Sándor 7031003, XI) | Elnök Urra biztosan számolok, számolok, mert ön személyében soha nem csalatkoztam (1848 Csányi László¹ C2749, 551) | mindkettőben [ti. versenylóban] csalatkoznom kellett, midőn külföldi szereplésükről az európai sajtóban olvastam (1930 Krúdy Gyula CD54) | a fordítóprogramokban csalatkoznom kellett. Nem azért, mert rosszak, hanem mert nem fordítanak. Tőlem kérnek tanácsot (1998 Byte Magazin CD38).
2. ’akarata ellenére helytelenül ítél, téved vki, ill. 〈érzékszerv, ösztön stb.〉 tévedést okoz’ ❖ bal vélekedés volt ez [ti. hogy az Ossziánt hexameterben kell fordítani] ’s nem sokára megismértem, melly igen tsalatkoztam (1788 u. Batsányi János C0883, 552) | Csalatkozom, vagy a hűs éj szele Valóban ember-szót ragad felém? (1823 Vörösmarty Mihály C4540, 316) | Izmos lába körül lóher-sarju zöldelt, mely még inkább növelé termetét a csalatkozott szem előtt (1846 Arany János C6504, 8) | azt hiszed, hogy csak éppen te maradsz legyőzetlen? Csalatkozol, s végül veszteni fogsz (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 22).
3. (rég, ritk) ’〈vágy, remény〉 nem válik valóra, meghiúsul’ ❖ [Kürosz] fel fuvalkodva indult Scithájink ellen, de tsalatkozván reménysége, minden hadával oda veszett (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 20).
Ö: meg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csal; ÉKsz.