csáli (I. 0 II. 35A5 III. 35A5) l. csálé

csálé msz, fn és mn  csáli (nyj)

I. msz 0 (nyj)

’〈igába fogott szarvasmarha térítésére:〉 jobbra’ ❖ Csáli hó hajsz! csáli! az ökrész szava (1811 Szemere Pál C2561, 546) | [Az indulatszókhoz lehet sorolni] azon szóhangokat, melyekkel az állatokat szólitani szokás, igy a lovat: hi! neh! […] ökröt: cselő! csáli! hajsz! hők (1864 Szvorényi József 8458008, 226) | Hajsz v. hajsza, indulatszó, melylyel a jobbról befogott ökröt szólítják, hogy balfelé kanyarodjék. Ennek ellentéte a csálé (1894 PallasLex. CD02) | A jobbra fordulás szava a csá, csálé, cselő (1999 Magyar néprajz CD47).

a. (ritk) ’〈igába fogott szarvasmarha térítésére:〉 balra’ ❖ Csáléra balra fordulnak, hajszra jobbra, míg a hőkkre hátrafelé tolatnak, a hóha tere pedig megállanak (1981 NéprajziLex. CD47).

II. fn 35A5 (-ra raggal, hsz-szerűen)

1. (nyj) ’jobbra eső irányba’ ❖ Csáléra állt egyik [ti. ház], a másik hajszára (1842 Czuczor Gergely C1241, 204) | a mocsáron innen, hajszra fölfelé, csáléra lefelé […] van egy mély kút (1856 Jókai Mór C2230, 67) | [A gyermekek] egyszer oly útra találtak, mely kétfelé vezetett; az egyik hajszra, a másik csaléra (1861 Eredeti népmesék C3085, 84) | hullt a csók a bajszra, mely félreállt csáléra, hajszra (1906 Babits Mihály CD01).

2. (biz) ’az egyenestől eltérő, ferde irányba’ ❖ a kalapja hetykén csáléra áll (1898 Gárdonyi Géza C1830, 93) | a magyar neveken már ott vannak, de hol csáléra állnak, hol a mássalhangzók fölött éktelenkednek az ékezetek (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 63) | A tanár bácsi kimustrált mackófelsőt hord, kopott nadrággal, műszálas trikóval, csáléra álló úttörőnyakkendővel (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (biz v. irod) ’rossz irányba, félre’ ❖ Csáléra jártok pajtás: én egy pesti leányt akarok Nyírbe vinni (1839 Jósika Miklós C1205, 42) | Elveted üzleted gondját, s engeded, hogy ott minden csáléra menjen (1874 Berczik Árpád ford.–Molière C3176, 28) | Jaj annak, a ki trónon az [ti. gyenge]! Becsapja azt minden ravasz […]. Dolgai csáléra mennek (1918 Az Újság márc. 10. C5262, 1) | a dolog csáléra fordul, a felháborodott Balassi Menyhárt megfojtja a darabbéli színészt, aki az ő maszkjában játszik (1995 Magyar Hírlap CD09).

III. mn 35A5

’szabálytalan formájú, ferde’ ❖ Ezt a gonosz vihart meleg nyár közepén állat sem viselte el más, mint ezek az ide törődött, hosszúszőrű csálé tehenek, nyurga pofáikkal, sovány tőgyeikkel (1856 Jókai Mór C2247, 322) | ócska volt és poros, de fekete. Nagy csálé kalap (1911 Móricz Zsigmond CD10) | beleharapott egy pirosképű, csáléra sült pogácsába (1954 Vidor Miklós 9778002, 205) | megjegyzéseket tesznek az általunk kiválasztott fára, hogy csálé a törzse, göcsörtös az ága, nem hamvas a levele (1994 Magyar Hírlap CD09) | ne kelljen mindig mindent örökölnie a nővérétől, mert az lúdtalpas és csámpás, így aztán rajta meg csálén állnak a szeköndhend cuccok (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: csálés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, csálén, csáléra, csálészájú

csáli lásd csálé
csálé mondatszó, főnév és melléknév
csáli I. 0 II. 35A5 III. 35A5 (nyj)
I. mondatszó 0 (nyj)
〈igába fogott szarvasmarha térítésére:〉 jobbra
Csáli hó hajsz! csáli! az ökrész szava
(1811 Szemere Pál)
[Az indulatszókhoz lehet sorolni] azon szóhangokat, melyekkel az állatokat szólitani szokás, igy a lovat: hi! neh! […] ökröt: cselő! csáli! hajsz! hők
(1864 Szvorényi József)
Hajsz v.vagy hajsza, indulatszó, melylyel a jobbról befogott ökröt szólítják, hogy balfelé kanyarodjék. Ennek ellentéte a csálé
(1894 PallasLex.)
A jobbra fordulás szava a csá, csálé, cselő
(1999 Magyar néprajz)
a. (ritk)
〈igába fogott szarvasmarha térítésére:〉 balra
Csáléra balra fordulnak, hajszra jobbra, míg a hőkkre hátrafelé tolatnak, a hóha tere pedig megállanak
(1981 NéprajziLex.)
II. főnév 35A5 (-ra raggal, hsz-szerűen)
1. (nyj)
jobbra eső irányba
Csáléra állt egyik [ti. ház], a másik hajszára
(1842 Czuczor Gergely)
a mocsáron innen, hajszra fölfelé, csáléra lefelé […] van egy mély kút
(1856 Jókai Mór)
[A gyermekek] egyszer oly útra találtak, mely kétfelé vezetett; az egyik hajszra, a másik csaléra
(1861 Eredeti népmesék)
hullt a csók a bajszra, mely félreállt csáléra, hajszra
(1906 Babits Mihály)
2. (biz)
az egyenestől eltérő, ferde irányba
a kalapja hetykén csáléra áll
(1898 Gárdonyi Géza)
a magyar neveken már ott vannak, de hol csáléra állnak, hol a mássalhangzók fölött éktelenkednek az ékezetek
(1978 Kabdebó Tamás)
A tanár bácsi kimustrált mackófelsőt hord, kopott nadrággal, műszálas trikóval, csáléra álló úttörőnyakkendővel
(2000 Magyar Hírlap)
3. (biz v. irod)
rossz irányba, félre
Csáléra jártok pajtás: én egy pesti leányt akarok Nyírbe vinni
(1839 Jósika Miklós)
Elveted üzleted gondját, s engeded, hogy ott minden csáléra menjen
(1874 Berczik Árpád ford.Molière)
Jaj annak, a ki trónon az [ti. gyenge]! Becsapja azt minden ravasz […]. Dolgai csáléra mennek
(1918 Az Újság márc. 10.)
a dolog csáléra fordul, a felháborodott Balassi Menyhárt megfojtja a darabbéli színészt, aki az ő maszkjában játszik
(1995 Magyar Hírlap)
III. melléknév 35A5
szabálytalan formájú, ferde
Ezt a gonosz vihart meleg nyár közepén állat sem viselte el más, mint ezek az ide törődött, hosszúszőrű csálé tehenek, nyurga pofáikkal, sovány tőgyeikkel
(1856 Jókai Mór)
ócska volt és poros, de fekete. Nagy csálé kalap
(1911 Móricz Zsigmond)
beleharapott egy pirosképű, csáléra sült pogácsába
(1954 Vidor Miklós)
megjegyzéseket tesznek az általunk kiválasztott fára, hogy csálé a törzse, göcsörtös az ága, nem hamvas a levele
(1994 Magyar Hírlap)
ne kelljen mindig mindent örökölnie a nővérétől, mert az lúdtalpas és csámpás, így aztán rajta meg csálén állnak a szeköndhend cuccok
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: csálés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, csálén, csáléra, csálészájú

Beállítások