csalogató mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csalogat.

II. mn 17A

1. (rég) ’másokat szándékosan megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy〉’ ❖ Eddig tſak a’ koborló Orvoſokról ſzólottam, moſt már a’ kontár ’s trvény nélkl ſzabadon ſzagúldó tſalogató orvoſok fell-is, kik ſok helyſégekben le-telepedtek, vagy ſzintén ott nevekedtek, haſonló oktatáſt adni tartozom (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 575).

2. ’olyan 〈dolog, megnyilvánulás〉, amely vmire csábít, késztet vkit, ill. érdeklődést kelt vkiben’ ❖ igérd-meg az Iſtennek az ö ſzerelméért, hogy […] az oda [ti. a borhoz] hivó tárſoknak tsalogató, hizelkedö, ördögi nyelvel biztato ſzavokra meg-nem hajolſz (1775 Molnár János 7232025, 54) | a tűzijátékok igen csalogatók a közönségre nézve (1857 Vasárnapi Újság CD56) | csalogatóan nézett, mint a lőcsei fehér asszony (1918 Krúdy Gyula CD54) | csalogatóbb és szebb a jövőnk, mint bármikor. Mindenné lehetünk, mert majdnem semmivé tettek (1921 Kuncz Aladár CD10) | csalogató, hamis hirdetések (1979 Varga György 1160005, 99).

III. fn 1A

1. (Vad) ’csalsíp’ ❖ Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy a galamboknak szoktak a csalogatók (1884 Jókai Mór CD18) | [biztosnak] látszik az eredmény a csalogató használatakor […]. Nem szenved kétséget, hogy jól utánzott őz- vagy nyúlhangra a hiúz valóban előjön s így a jól elrejtőző vadász zsákmánya lehet (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Pekry Bálint a tizedik sípot vette elő, a vadgalambbúgást. – Van még? – Még kettő. – Hol a fenébe szereztél ennyi csalogatót? (1959 Illés Endre 9273007, 21).

2. (Vad is) ’(csapdába tett) eledel, amellyel a vadat v. madarat vhova odacsalják(, hogy megfogják)’ ❖ Itt van a vén ficzkó … hogy tőrei s a csalogató után nézzen! (1868 Vachott Sándorné ford.–Cooper C3434, 25) | a szívüket levesben kifőzték, és rókák csalogatójának a csapóvasban feltűzték (1916 Krúdy Gyula CD54) | Csalogatónak függesszünk [a madáretető nyílása] mellé féldiót vagy szalonnabőrkét (1998 Lakáskultúra CD39).

3. ’olyan dolog v. cselekedet, amely vhova (oda)vonz, ill. vmire késztet vkit’ ❖ [a lovak] jó közelbe értek, néhány lövést kültek feléjük, csak ugy vaktában s maguk is vágtatásba kezdtek. Ez volt a csalogató (1898 Tömörkény István 8493006, 34) | Álljunk meg egy percre Perczián Ádám rőfös boltja előtt s a csalogatónak nyitva maradt ajtón át pillantsunk be (1912 Adorján Andor CD10) | ingyenutazás és a csalogatónak osztogatott uzsonnacsomagok (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csalogató ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
permalink
I. melléknévi igenév → csalogat.
II. melléknév ◦ 17A
1. (rég)
másokat szándékosan megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy〉
Eddig tſak a’ koborló Orvoſokról ſzólottam, moſt már a’ kontár ’s trvény nélkl ſzabadon ſzagúldó tſalogató orvoſok fell-is, kik ſok helyſégekben le-telepedtek, vagy ſzintén ott nevekedtek, haſonló oktatáſt adni tartozom
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
2.
olyan 〈dolog, megnyilvánulás〉, amely vmire csábít, késztet vkit, ill. érdeklődést kelt vkiben
igérd-meg az Iſtennek az ö ſzerelméért, hogy […] az oda [ti. a borhoz] hivó tárſoknak tsalogató, hizelkedö, ördögi nyelvel biztato ſzavokra meg-nem hajolſz
(1775 Molnár János)
a tűzijátékok igen csalogatók a közönségre nézve
(1857 Vasárnapi Újság)
csalogatóan nézett, mint a lőcsei fehér asszony
(1918 Krúdy Gyula)
csalogatóbb és szebb a jövőnk, mint bármikor. Mindenné lehetünk, mert majdnem semmivé tettek
(1921 Kuncz Aladár)
csalogató, hamis hirdetések
(1979 Varga György)
III. főnév ◦ 1A
1. (Vad)
csalsíp
Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy a galamboknak szoktak a csalogatók
(1884 Jókai Mór)
[biztosnak] látszik az eredmény a csalogató használatakor […]. Nem szenved kétséget, hogy jól utánzott őz- vagy nyúlhangra a hiúz valóban előjön s így a jól elrejtőző vadász zsákmánya lehet
(1929 Az állatok világa ford.)
Pekry Bálint a tizedik sípot vette elő, a vadgalambbúgást. – Van még? – Még kettő. – Hol a fenébe szereztél ennyi csalogatót?
(1959 Illés Endre)
2. (Vad is)
(csapdába tett) eledel, amellyel a vadat v. madarat vhova odacsalják(, hogy megfogják)
Itt van a vén ficzkó … hogy tőrei s a csalogató után nézzen!
(1868 Vachott Sándorné ford.–Cooper)
a szívüket levesben kifőzték, és rókák csalogatójának a csapóvasban feltűzték
(1916 Krúdy Gyula)
Csalogatónak függesszünk [a madáretető nyílása] mellé féldiót vagy szalonnabőrkét
(1998 Lakáskultúra)
3.
olyan dolog v. cselekedet, amely vhova (oda)vonz, ill. vmire késztet vkit
[a lovak] jó közelbe értek, néhány lövést kültek feléjük, csak ugy vaktában s maguk is vágtatásba kezdtek. Ez volt a csalogató
(1898 Tömörkény István)
Álljunk meg egy percre Perczián Ádám rőfös boltja előtt s a csalogatónak nyitva maradt ajtón át pillantsunk be
(1912 Adorján Andor)
ingyenutazás és a csalogatónak osztogatott uzsonnacsomagok
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások