csánk fn 3A1cság (nyj) , csáng (nyj)

1. ’ujjon v. ujjhegyen járó négylábú emlősállatok hátulsó végtagjain a lábszár és a lábközép közötti, a bokának megfelelő összetett ízületet is magába foglaló testtájék’ ❖ [a ló] meg-üti a rugásban a tsánkját (1796 Német Mihály ford.–Sind C3326, 197) | pata, csüd csánk ’s a’ lábnak minden más részei (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310010, 60) | [az elszabadult tehén a másik tehénnek] beböktö e horpisszát, mëge csánggyátis e’törtö (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 396) | Cság – Békés, Orosi-puszta – a ló csánkja (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 301) | A kutya hátulsó végtagjai hátulról nézve akkor szabályosak, ha az ülőgumókról lefele haladó képzelt függőleges vonalak felezik a csánkokat és a mancsokat (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

1a. (nyj) ’sertés hátsó combcsontja, ill. sonkája’ ❖ Ha kivágnám [az egy pár disznó] négy csánkját, egy lajbli sem telnék belőle [ti. az árából] (1891 Móricz Pál¹ 8322001, 20).

2. (biz, tréf) ’emberi láb(szár)’ ❖ Lábat vetni. (In Comitatu Barovienſi [= Baranya vármegyében]) Tsánkot vetett (1794 Magyar nyelvmester C1947, 222) | Húzz kardot útonálló, vagy rostélyossá verem csánkjaidat (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11) | hordd az irhát, a hogy a csánkjaid birják! (1881 Jókai Mór C2302, 166) | szőrös csánkjaimat fölrakom az asztalra, lerúgom innen ezt a sok szart, mer’ ez olyan férfiasan természetes (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, ritk) ’általában vmely állat lába’ ❖ Zöld békákat adó magvat keblében iszap tart, ’S nemz lábatlanokat: majd csánkokat ad nekik uszni (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1554, 130) | [a dongó] ült a magasban, csánkjait emelgetve (1890 Irodalmi évkönyv 1891-re C2182, 143).

ÖE: ~ízület, ~pók.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csánk főnév 3A1
cság 3A1 (nyj)
csáng 3A1 (nyj)
1.
ujjon v. ujjhegyen járó négylábú emlősállatok hátulsó végtagjain a lábszár és a lábközép közötti, a bokának megfelelő összetett ízületet is magába foglaló testtájék
[a ló] meg-üti a rugásban a tsánkját
(1796 Német Mihály ford.Sind)
pata, csüd csánk ’s a’ lábnak minden más részei
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
[az elszabadult tehén a másik tehénnek] beböktö e horpisszát, mëge csánggyátis e’törtö
(1901 Magyar Nyelvőr)
Cság – Békés, Orosi-puszta – a ló csánkja
(1914 A magyar pásztorok nyelvkincse)
A kutya hátulsó végtagjai hátulról nézve akkor szabályosak, ha az ülőgumókról lefele haladó képzelt függőleges vonalak felezik a csánkokat és a mancsokat
(1993 Sárkány Pál et al.)
1a. (nyj)
sertés hátsó combcsontja, ill. sonkája
Ha kivágnám [az egy pár disznó] négy csánkját, egy lajbli sem telnék belőle [ti. az árából]
(1891 Móricz Pál¹)
2. (biz, tréf)
emberi láb(szár)
Lábat vetni. (In Comitatu Barovienſi [= Baranya vármegyében]) Tsánkot vetett
(1794 Magyar nyelvmester)
Húzz kardot útonálló, vagy rostélyossá verem csánkjaidat
(1854 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
hordd az irhát, a hogy a csánkjaid birják!
(1881 Jókai Mór)
szőrös csánkjaimat fölrakom az asztalra, lerúgom innen ezt a sok szart, mer’ ez olyan férfiasan természetes
(1999 Magyar Hírlap)
3. (rég, ritk)
általában vmely állat lába
Zöld békákat adó magvat keblében iszap tart, ’S nemz lábatlanokat: majd csánkokat ad nekik uszni
(1851 Egyed Antal ford.Ovidius)
[a dongó] ült a magasban, csánkjait emelgetve
(1890 Irodalmi évkönyv 1891-re)
ÖE: csánkízület, csánkpók
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások