csapongó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csapong.

II. mn 11A1

1. (rég, irod) ’kül. a szerelemben könnyelmű, állhatatlan 〈személy〉’ ❖ tsapongó Hippia! Katonák kurvája! Fertelmes Bestia! (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 152) | Szilaj, csapongó lőn a’ férj (1837 Vörösmarty Mihály 8524254, 220).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈természet, életmód stb.〉’ ❖ Nem vólt olly átok, mellyet fejekhez ne tsaptak, és olly tsúfos nevezet, mellyel ket [ti. Dzsingisz kán tatárjait] ne illették vólna, ’s ugyan illy indulattal nevezték ket Törököknek, az az: tsapongó, kegyetlen és paraſzt terméſzet ’s erkölts embereknek (1788 Decsy Sámuel 7078005, 4) | Szived parlagon maradása, s ebből következő csapongó jellemed tevé könnyüvé [az elválást] (1853 Karacs Teréz 8219001, 56) | [Lisznyai Kálmán] könnyelmű, csapongó életmódja miatt anyagi zavarok közt élt s teljesen szegényen halt meg (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 184) | A csapongó természetű férfi elhagyja a szerelmes lányt (1998 Új Könyvek CD29).

2. (irod) ’tartalmát, irányát stb. szüntelenül változtató 〈gondolat, képzelet stb.〉’ ❖ Nekem a’ sors csapongó phantasiával vérző keblet adott együtt (1813 Kölcsey Ferenc C2564, 90) | A búsongó érzelmeket gyöngédebb gondolatokkal, csapongóbb képzelettel, művészibb nyelven még alig szólaltatta meg magyar költő [Vörösmartynál] (1932 Pintér Jenő CD44) | [Bereményi Géza] csapongó fantáziáját a higgadt elemzőkészség fegyelmezi (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

III. fn 1A (rég)

’kóborló, vándorló életmódot folytató, rendsz. bűnözésből élő személy, csavargó’ ❖ Utſzás gyermek: tsapongó (1792 Kisded szótár C0816, 261) | A’ melly segíttség […] érkezett [a hadsereghez], nem egyéb, öregekbl, gyermekekbl, és tsapongókból álló fegyvertelen mismásnál (1793 Magyar Hírmondó C5810, 518) | az egy két csapongóról egész nemzetre húzott következtetés épen ollyan, mint ha húllott férges gyümőlcs után ítélnénk a’ fa’ terméséről (1832 Fáy András¹ C1703, 77) | Vagus, vagabundus, […] csavargó, csapongó (1833 Fogarasi János C5307, 49).

Ö: ki~.

Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

csapongó ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
permalink
I. melléknévi igenév → csapong.
II. melléknév ◦ 11A1
1. (rég, irod)
kül. a szerelemben könnyelmű, állhatatlan 〈személy〉
tsapongó Hippia! Katonák kurvája! Fertelmes Bestia!
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
Szilaj, csapongó lőn a’ férj
(1837 Vörösmarty Mihály)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈természet, életmód stb.〉
Nem vólt olly átok, mellyet fejekhez ne tsaptak, és olly tsúfos nevezet, mellyel ket [ti. Dzsingisz kán tatárjait] ne illették vólna, ’s ugyan illy indulattal nevezték ket Törököknek, az az: tsapongó, kegyetlen és paraſzt terméſzet ’s erkölts embereknek
(1788 Decsy Sámuel)
Szived parlagon maradása, s ebből következő csapongó jellemed tevé könnyüvé [az elválást]
(1853 Karacs Teréz)
[Lisznyai Kálmán] könnyelmű, csapongó életmódja miatt anyagi zavarok közt élt s teljesen szegényen halt meg
(1928 TolnaiÚjLex.)
A csapongó természetű férfi elhagyja a szerelmes lányt
(1998 Új Könyvek)
2. (irod)
tartalmát, irányát stb. szüntelenül változtató 〈gondolat, képzelet stb.〉
Nekem a’ sors csapongó phantasiával vérző keblet adott együtt
(1813 Kölcsey Ferenc)
A búsongó érzelmeket gyöngédebb gondolatokkal, csapongóbb képzelettel, művészibb nyelven még alig szólaltatta meg magyar költő [Vörösmartynál]
(1932 Pintér Jenő)
[Bereményi Géza] csapongó fantáziáját a higgadt elemzőkészség fegyelmezi
(1993 A magyarság kézikönyve)
III. főnév ◦ 1A ◦ (rég)
kóborló, vándorló életmódot folytató, rendsz. bűnözésből élő személy, csavargó
Utſzás gyermek: tsapongó
(1792 Kisded szótár)
A’ melly segíttség […] érkezett [a hadsereghez], nem egyéb, öregekbl, gyermekekbl, és tsapongókból álló fegyvertelen mismásnál
(1793 Magyar Hírmondó)
az egy két csapongóról egész nemzetre húzott következtetés épen ollyan, mint ha húllott férges gyümőlcs után ítélnénk a’ fa’ terméséről
(1832 Fáy András¹)
Vagus, vagabundus, […] csavargó, csapongó
(1833 Fogarasi János)
Ö: kicsapongó
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások