csapongó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → csapong.
II. mn 11A1
1. (rég, irod) ’kül. a szerelemben könnyelmű, állhatatlan 〈személy〉’ ❖ tsapongó Hippia! Katonák kurvája! Fertelmes Bestia! (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 152) | Szilaj, csapongó lőn a’ férj (1837 Vörösmarty Mihály 8524254, 220).
1a. ’ilyen személyre jellemző 〈természet, életmód stb.〉’ ❖ Nem vólt olly átok, mellyet fejekhez ne tsaptak, és olly tsúfos nevezet, mellyel ket [ti. Dzsingisz kán tatárjait] ne illették vólna, ’s ugyan illy indulattal nevezték ket Törököknek, az az: tsapongó, kegyetlen és paraſzt terméſzet ’s erkölts embereknek (1788 Decsy Sámuel 7078005, 4) | Szived parlagon maradása, s ebből következő csapongó jellemed tevé könnyüvé [az elválást] (1853 Karacs Teréz 8219001, 56) | [Lisznyai Kálmán] könnyelmű, csapongó életmódja miatt anyagi zavarok közt élt s teljesen szegényen halt meg (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 184) | A csapongó természetű férfi elhagyja a szerelmes lányt (1998 Új Könyvek CD29).
2. (irod) ’tartalmát, irányát stb. szüntelenül változtató 〈gondolat, képzelet stb.〉’ ❖ Nekem a’ sors csapongó phantasiával vérző keblet adott együtt (1813 Kölcsey Ferenc C2564, 90) | A búsongó érzelmeket gyöngédebb gondolatokkal, csapongóbb képzelettel, művészibb nyelven még alig szólaltatta meg magyar költő [Vörösmartynál] (1932 Pintér Jenő CD44) | [Bereményi Géza] csapongó fantáziáját a higgadt elemzőkészség fegyelmezi (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
III. fn 1A (rég)
’kóborló, vándorló életmódot folytató, rendsz. bűnözésből élő személy, csavargó’ ❖ Utſzás gyermek: tsapongó (1792 Kisded szótár C0816, 261) | A’ melly segíttség […] érkezett [a hadsereghez], nem egyéb, öregekbl, gyermekekbl, és tsapongókból álló fegyvertelen mismásnál (1793 Magyar Hírmondó C5810, 518) | az egy két csapongóról egész nemzetre húzott következtetés épen ollyan, mint ha húllott férges gyümőlcs után ítélnénk a’ fa’ terméséről (1832 Fáy András¹ C1703, 77) | Vagus, vagabundus, […] csavargó, csapongó (1833 Fogarasi János C5307, 49).
Ö: ki~.
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.