csappantyú fn 1A

1. (Kat) ’töltényhüvely aljába helyezett, robbanóanyaggal töltött betét, amely ütésre robbantja a lőportölteléket’ ❖ Csapantyú […] die Percussions-Kapsel (1838 Magyar és német zsebszótár C2979, 95) | – Töltse a puskákat golyókra. Kettőt tegyen minden csőbe – sürgeté őt Krénfy s maga megvizsgálta, ha rajta van-e a gyutacs mindenik csappantyun (1856 Jókai Mór C2247, 302) | Előbb a lőpor, napjainkban pedig a csapantyuk (kapszlik) feltalálása külön időszakot képeztek a vadászatban (1866 Aszalay József C0678, 140) | Casimir Lefaucheux párizsi puskaműves szerkesztett először fémhüvelyű töltényt, amelynek a fenekén helyezte el a gyújtást előidéző anyagot, a durranóhiganyt tartalmazó csappantyút (1997 Kedves Gyula CD17).

2. (Műsz) ’csapódással működő záró- v. rögzítőszerkezet’ ❖ Egy zsinór meghúzására az ércfüggöny legöngyölődött, amint annak az alsó széle a padlatot érte, két csappantyú kétfelől azt úgy leszorítá, hogy azt kívülről se felnyitni, se betörni nem lehetett (1877 Jókai Mór CD18) | Nyomóhenger, a gyorssajtó legfontosabb alkatrésze; erre rakják a papirosívet, amit az csappantyúival vagy ívfogóval megfog s fordul vele egyet a formán (1916 RévaiNagyLex. C5710, 615) | [egy légkondicionált autóban] a levegőeloszlás legegyszerűbben kézi működtetésű csappantyúkkal állítható (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (ritk) ’〈ablak kitámasztására:〉 ablakdeszkára szerelt rugós szerkezet’ ❖ Az újabb épületeken ugyszólván kivétel nélkül befelé nyiló ablakokat használnak és ezeket az u. n. csappantyuval támasztják ki (1897 PallasLex. CD02).

2b. (rég) ’〈hangszeren:〉 billentyű’ ❖ [a zongora] csappantyuit egy virtuóz végig rohanó keze billegeti (1869 Vajda János C4646, 41) | A nagy basszus- v. nagy dupla-ötöd-bomhart [= nagyméretű, fából készült fúvóhangszer] csője 10 láb 8 hüvelyk volt, terjedelme kontra f-től kis f-ig; 6 hanglyuk és 4 csappantyu volt rajta (1893 PallasLex. CD02).

2c. (rég) ’érintésre összecsapódó szerkezet, csapda’ ❖ [lázálmában] köpenyt rendelt nála sajátságos csappantyúkkal a tolvajok számára, kik, ugy rémlett neki, örökké az ágya alatt bujkálnak (1861 Arany János ford.–Gogol C0661, 42) | A gróf nem türte a házban a macskát, inkább egérfogó csappantyúkat rakatott minden szobájába (1913 Gárdonyi Géza C1850, 75).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

csappantyú főnév 1A
1. (Kat)
töltényhüvely aljába helyezett, robbanóanyaggal töltött betét, amely ütésre robbantja a lőportölteléket
Csapantyú […] die Percussions-Kapsel
(1838 Magyar és német zsebszótár)
– Töltse a puskákat golyókra. Kettőt tegyen minden csőbe – sürgeté őt Krénfy s maga megvizsgálta, ha rajta van-e a gyutacs mindenik csappantyun
(1856 Jókai Mór)
Előbb a lőpor, napjainkban pedig a csapantyuk (kapszlik) feltalálása külön időszakot képeztek a vadászatban
(1866 Aszalay József)
Casimir Lefaucheux párizsi puskaműves szerkesztett először fémhüvelyű töltényt, amelynek a fenekén helyezte el a gyújtást előidéző anyagot, a durranóhiganyt tartalmazó csappantyút
(1997 Kedves Gyula)
2. (Műsz)
csapódással működő záró- v. rögzítőszerkezet
Egy zsinór meghúzására az ércfüggöny legöngyölődött, amint annak az alsó széle a padlatot érte, két csappantyú kétfelől azt úgy leszorítá, hogy azt kívülről se felnyitni, se betörni nem lehetett
(1877 Jókai Mór)
Nyomóhenger, a gyorssajtó legfontosabb alkatrésze; erre rakják a papirosívet, amit az csappantyúival vagy ívfogóval megfog s fordul vele egyet a formán
(1916 RévaiNagyLex.)
[egy légkondicionált autóban] a levegőeloszlás legegyszerűbben kézi működtetésű csappantyúkkal állítható
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (ritk)
〈ablak kitámasztására:〉 ablakdeszkára szerelt rugós szerkezet
Az újabb épületeken ugyszólván kivétel nélkül befelé nyiló ablakokat használnak és ezeket az u. n.úgynevezett csappantyuval támasztják ki
(1897 PallasLex.)
2b. (rég)
〈hangszeren:〉 billentyű
[a zongora] csappantyuit egy virtuóz végig rohanó keze billegeti
(1869 Vajda János)
A nagy basszus- v.vagy nagy dupla-ötöd-bomhart [= nagyméretű, fából készült fúvóhangszer] csője 10 láb 8 hüvelyk volt, terjedelme kontra f-től kis f-ig; 6 hanglyuk és 4 csappantyu volt rajta
(1893 PallasLex.)
2c. (rég)
érintésre összecsapódó szerkezet, csapda
[lázálmában] köpenyt rendelt nála sajátságos csappantyúkkal a tolvajok számára, kik, ugy rémlett neki, örökké az ágya alatt bujkálnak
(1861 Arany János ford.Gogol)
A gróf nem türte a házban a macskát, inkább egérfogó csappantyúkat rakatott minden szobájába
(1913 Gárdonyi Géza)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások