császár fn 4A2
1. (Tört is) ’〈a Római Birodalomban az i. e. 31-től i. sz. 476-ig terjedő időszakban:〉 az állami főhatalmat gyakorló személy, a világi és vallási élet (egyszemélyi) vezetője, ill. annak címe, méltósága’ ❖ Jovianus császárrá választatik, ki felkiált, hogy császár nem lesz, míg a hadi seregek mindnyájan a keresztyén hitre nem állanak! (1779 Bessenyei György¹ C1083, 25) | Nero Császár igen szerette a’ zenét (1846 Bartay András 8031001, 73) | [Donussa] sziget az Aegeus tengerben, Naxustól Keletre, ide küldték a római császárok idejében a száműzötteket (1902 ÓkoriLex. CD28) | Konstantin a legvakmerőbb utat választotta: államvallássá tette a kereszténységet s pápává a császárt (1940 Németh László² 9485011, 49) | Róma 2750. születésnapjának alkalmából szombaton felállították a római Capitolium Michelangelo által tervezett terén Marcus Aurelius császár nevezetes bronz lovas szobrának másolatát (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. (Tört is) ’〈egyes, rendsz. több fejedelemséget v. királyságot egyesítő, nagy területű és lélekszámú monarchiákban:〉 uralkodó, ill. annak címe, méltósága’ ❖ Sohajtó Hazánknak követi menének Szulimán Tsáſzárhoz (1777 Kónyi János 7190025, 2) | Sándor Orosz császárnak szokása volt sokszor közönséges katona öltözetben ’s szürke köpönyegben a’ fővárosban sétálni (1840 Márton József¹ 8298001, 79) | a német császárok [nem] csupán országuk belsejében, hanem messze annak határain túl is fennhatalomra törekedtek (1861 Toldy István ford.–Eötvös C4189, 38) | a német-római császár, Zsigmond (1940 Kardos Tibor 9306001, 93) | C’in királya i. e. 221-ben uralma alatt egyesíti az összes fejedelemségeket, s felveszi az Első Császár (Si Huangti) címet. Ettől fogva beszélhetünk egységes kínai államról (1974 Tőkei Ferenc 9726001, 253) | mivel Ferenc József egyidejűleg volt Ausztria császára és Magyarország királya, […] a maga személyében képviselte a két szuverén állam ellentétes érdekeit, valamint egységét (1992 Deák István 2058005, 224).
2. (gyakr. birtokszóként) (biz) ’〈vmely közösségben, szakmában stb.:〉 jelentős hatással v. befolyással bíró személy’ ❖ ez az ember semmi kitüntetést, semmi polgári címet nem szerzett, mindenkor megelégedett azzal, hogy a Társulat korlátlan császára legyen (1914 Móricz Zsigmond CD10) | Mendès – a boulevardok kávéházai irodalmi asztalainak császára, a parnasszisták hajdani szócsöve, író, kritikus (1957 Fábián László C1659, 41) | Gingusz elnézte, hogy mama szakadásig gürcöljön […], így lehetett ő császár, nagyfiú a Ferencvárosban, az Angyal utcai „gyöngyöm-legények” feje (1962 Népszabadság okt. 23. C4814, 6) | A következő négy esztendő egy másik angol játékvezető diadalmenete volt; a pályák koronázatlan császára lett Moszkvától Dél-Amerikáig (1974 Zsolt István 9808001, 75).
3. (biz) ’császármetszés’ ❖ A hölgy befeküdt a kórházba, hogy császárral szüljön (1995 Magyar Hírlap CD09) | Madonna leánygyermeknek ad életet, s az egész amerikai sajtó képtelen kideríteni: császárral született-é a kisded, avagy sem? (1996 Magyar Hírlap CD09).
4. (rég, ritk) ’malomkő alátámasztására szolgáló nyeles faék’ ❖ Tsászár: malom-hoz-való eszköz (1792 Kisded szótár C0816, 240) | Tsáſzár; malomi eſzköz (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 34).
ÖU: ellen~, gyermek~, társ~, világ~.
ÖE: ~gyökér, ~himnusz, ~hű, ~kék, ~kisasszony, ~kultusz, ~lány, ~párti, ~választás.
Sz: császárka, császárkodik.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.