csatabárd fn 3A1 (Tört is)

’〈kül. az ókori és középkori hadviselésben:〉 széles pengéjű, a szekercéhez hasonló (rövid nyelű) vágófegyver’ ❖ [Szent László] köti kardját tűszöjére S fogja a nagy csatabárdot, Mellyel egykor napkeleten A pogánynak annyit ártott (1853 Arany János 8014056, 205) | [A 16. században] a közeli harczban már a dárda, kard és csatabárd volt a fegyver (1865 Salamon Ferenc 8402011, 578) | Tomahawk […], az északamerikai indusok csatabárdja (1897 PallasLex. CD02) | A homerusi hősök teljes fegyverzetét (panoplia) a következő védő- és támadó fegyverek tették: sisak, mell- és lábszár-vért, pajzs, lándzsa és kard; használtak csatabárdot, valamint íjjat is (1902 ÓkoriLex. CD28) | [Gargantua] csatabárddal gyakorlá magát, amit is olly ügyesen rázott, olly keményen markolt, olly hajlékonyan forgatott, hogy a harcban minden környülállások között a fegyvereknek mestere lehetett volna (1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais 9042010, 28).

Sz: csatabárdos.

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

csatabárd főnév 3A1 (Tört is)
〈kül. az ókori és középkori hadviselésben:〉 széles pengéjű, a szekercéhez hasonló (rövid nyelű) vágófegyver
[Szent László] köti kardját tűszöjére S fogja a nagy csatabárdot, Mellyel egykor napkeleten A pogánynak annyit ártott
(1853 Arany János)
[A 16. században] a közeli harczban már a dárda, kard és csatabárd volt a fegyver
(1865 Salamon Ferenc)
Tomahawk […], az északamerikai indusok csatabárdja
(1897 PallasLex.)
A homerusi hősök teljes fegyverzetét (panoplia) a következő védő- és támadó fegyverek tették: sisak, mell- és lábszár-vért, pajzs, lándzsa és kard; használtak csatabárdot, valamint íjjat is
(1902 ÓkoriLex.)
[Gargantua] csatabárddal gyakorlá magát, amit is olly ügyesen rázott, olly keményen markolt, olly hajlékonyan forgatott, hogy a harcban minden környülállások között a fegyvereknek mestere lehetett volna
(1954 Benedek Marcell ford.Rabelais)
Sz: csatabárdos
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

Beállítások