csattant ige 4a3
ts ’úgy üt össze v. meg vmit, vkit, ill. úgy használ, működtet vmit, hogy csattanó hang keletkezik’ ❖ [A táncoló párok] széllyedvén egy-máſtúl hol amott’ forgattyák, Hol egybe kerülvén tenyerek’ [ti. tenyerüket] cſattantyák (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 87) | ez reá pistolyt tsattantot (1787 Magyar Kurír C0312, 94) | az ajtót Rozára csattantja (1825 Aurora C0033, 175) | [A harangozó] úgy csattantotta pofon a szegény Gyurit, hogy a szekrénynek esett (1909 Gárdonyi Géza C1849, 47) | Csapódnak a teherautó oldalai, a gyerek bámészkodik, fent kikampózzák a hosszú szürke lécoldalt, leeresztik, emberek járnak, lökik, csattantják a kenyeresládákat (1978 Lengyel Péter 9397002, 229).
a. tn (tárgyragos határozóval is) ’csattanó hangot kelt (vmivel) vki, ill. ilyen hangot keltve cselekszik, tesz vmely dolgot vki’ ❖ Ostorral tsattantani: rittyenteni (1792 Kisded szótár C0816, 167) | kardjával paizsára csattant (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524398, 34) | A vívók helyeikre állnak, az egyik segéd csattantani fog kezével (1856 Jókai Mór C2247, 388) | A kocsis a lovak közé csattant (1859 Balogh Tihamér C0770, 27) | Kár! kiáltott fel Tihamér nagyot csattantva nyelvével (1882 Degré Alajos C1391, 37) | Milfay csattantott a kártyával (1913 Krúdy Gyula CD54) | A diri a tisztás közepén nagyokat csattantott: – Fiúk! A himnuszt! (1933 Bohuniczky Szefi CD10).
b. tn (tárgyragos határozóval is) (rég) ’〈ujjaival〉 csettint’ ❖ egyszerre megnyilik [a mester] … esze, eggyet csattant ujjával (1824 Aurora C0032, 303) | nagyot csattantott hüvelyével [= hüvelykujjával] és középső ujjával. – Hohó! kiáltott föl, hohó, megvan, megvan! (1847 Petőfi Sándor 8366447, 122) | csattantva hüvelykivel (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 247).
c. ts ’〈csókot, ütést stb.〉 úgy ad, hogy az csattanó hangot kelt’ ❖ [a fiatal anya] hangos csókokat csattanta [a gyermek] kövér, piros orczácskájára (1852 Jókai Mór C2240, 217) | oda lépett a szöszke háziasszonyhoz, aki tréfából nagy, parasztos pacsit csattantott tenyerébe (1923 Laczkó Géza CD10).
J: csattint.
ÖU: el~, le~.
Sz: csattantó.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csattan; ÉKsz.; ÚMTsz. csattant¹