csavarint ige 4a3
1. ts ’hirtelen és könnyed mozdulattal fordít, csavar vmit vmerre’ ❖ Én nem vagyok szélvitorla, amit minden fuvallat más irányba csavarint (1862–1863 Jókai Mór C2256, 52) | [Az öregúr] néha-néha hátravetette magát székén, s rendes szokása szerint fejét féloldalt csavarintva, a száján át vett lélegzeteket (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | lábaira csavarintja a subája két szárnyát, fejét is belehúzza fülig (1898 Móra István C3208, 209).
1a. tn (tárgyragos határozóval) csavarint vmin ’hirtelen és könnyed mozdulattal fordít, csavar vmin’ ❖ Méltóságos uram, szólt egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry (1854 Jókai Mór C2244, 396) | egyet csavarint bajuszán nagy megelégedéssel (1872 Mikszáth Kálmán C3131, 91) | csavarintani akart az egyik srófon (1922 Barta Sándor 9034003, 18) | Két fél marék gazt a [learatott árpa] fejes vége felől keresztbe tettek és hármat csavarintottak rajta, majd meghúzták (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).
2. ts ’〈hajlékony anyagot, dolgot〉 gyors, csavaró mozdulattal vmivé formál’ ❖ [haja] sötét gesztenyeszinű, szigorúan hátrafésülve s a tarkóján … kemény kis kontyba csavarintva (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 7) | a nyalka vitéz hajfürteit reggelenkint csigákba szokták csavarintani (1902 Jókai Mór CD18) | ég felé görbült Káromkodás […], mit szalagként csavarint az Ajkak lomha beszéde ringó karikákba (1923 Tass József CD10).
2a. ’〈hajlékony anyagból〉(egyetlen) gyors tekerő v. sodró mozdulattal létrehoz vmit’ ❖ Vágott valahol az útfélen egypár jó hosszú fűzfavesszőt, abból gúzst csavarintott (1879 Jókai Mór CD18) | Homlokára egy zseniális kérdőjelet csavarintott lenyírt hajból az ügyes komorna (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 29) | színes spént [= esztergaforgácsot] csavarintó eszterga (1979 Haraszti Miklós 9814003, 11).
3. ts ’gyors mozdulattal (többszörösen) ráteker, rácsavar vmire v. vmi köré vmit’ ❖ [az orsó] midőn egy-egy futást megtett, önmagára csavarintsa a megsodrott anyagot két hosszu rud által (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A huszárok jó mélyen belehelyezkednek a nyeregbe, a szárat hirtelen a csuklóra csavarintják, és a kengyelbe beletaposnak (1914 Krúdy Gyula C2843, 124) | Bencze Miska félrecsapta kalapját a fején, a gesztenyebarna fürtjeiből a mutatóujjára csavarintott egy tincset (1919 Kertész István CD10).
4. ts (kissé rég) ’〈szót, beszédet〉 ügyesen fordít, változtat vmire, ill. vonatkoztat vkire’ ❖ medvebőr-palást volt a jellemző viselet[ük a lovagoknak], az általuk leginkább mortifikált [= kínzott] svábok által elneveztettek „Bärenhäuterek”-nek; amiből a magyar népajk pernahajdert csavarintott (1877 Jókai Mór CD18) | hogy „műszakira” csavarintsam a beszédemet (1882 Tóth Béla¹ C4259, 85) | „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart” […] Péter az egész egyházhoz beszél, ezek [ti. a papok] a kevés számú borotváltakra csavarintják, mintha csupán ezeknek mondatott volna (1910 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211).
4a. tn (tárgyragos határozóval) csavarint vmin ’ügyesen változtat vmin’ ❖ a dolgok rendén egyet csavarintasz (1862–1863 Arany János C0639, 21) | nézeteimen csavarintok egyet (1906 Ambrus Zoltán C0592, 77) | A nő törvényes feleség lett ugyan, de a törvényen csavarintottak egyet; sem ő, sem a gyermekei nem kapták meg a férj rangját (1957 Ráth-Végh István 9556001, 94) | [Parti Nagy Lajos műve átdolgozásakor] nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a pompás nyelvi csinálmányokon ne csavarintson még egyet (1997 Magyar Hírlap CD09).
ÖU: be~, fel~, ki~, le~, meg~, vissza~.
Sz: csavarintás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csavar; ÉKsz.