cseber (7B1) l. csöbör

csöbör fn 7C1  cseber

1. (átv is) ’különféle célokra haszn., rendsz. nagyobb méretű(, fából készült, dézsaszerű,) kétfülű edény’ ❖ eleget számlállyuk most-is a’ Szotzinianusok [= unitáriusok] eleibe az illyeneket; de ök a’ lehetetlenségeket tsöbrökkel mérik reánk (1774 Molnár János C3194, 40) | Tseber: tsöbör, víz-hordó öreg (nagy) edény (1792 Kisded szótár C0816, 241) | Tudsz-e kontyodra tekert kendőn nehéz csöbröt vinni a mezőre? (1858 Kemény Zsigmond 8235015, 25) | zöldmázas csöbrök és fazekak vannak sorban feltüzködve a léczek csucsára (1898 Krúdy Gyula C2838, 209) | ételes csöbreibe (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 158) | Egy tisztára súrolt nagy csebernek a két fülén keresztül vastag pálcát dugunk. […] Egyik fogja elől két kézzel, a másik hátul. Így indulunk el a juhtejért (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. (jelzőként) (túlzó is) ’(vhány) ilyen egységnyi mennyiségű 〈folyadék〉’ ❖ [a gyógyító hatásúnak mondott szer] oly erős, hogy belőle két vagy három csepp egy egész cseber vizet biztos gyógyerővel lát el (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a pakulár egy cseber juhtejet viszen a házba (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 105) | Még egy csöbör feketekávét kaptunk (1927 Kassák Lajos CD10) | Mikor tartalma az arcába zúdult, Willi megmozdult. Berta megújrázta. A harmadik csöbör víz után Willi kinyitotta a szemét (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 233).

1b. (ritk) ’ennek az edénynek a tartalma’ ❖ meg kell öntöznöm hűs csöbörrel a kigyulladó füveket (1929 József Attila 9282017, 36) | ajkaihoz viszi szomjan a rosszizü Csebret (1953 Kardos László ford.–Nyekraszov 9305003, 203).

1c. (rég) ’szüreteléskor a szőlőfürtök összegyűjtésére és abban való összezúzására haszn., szája felé keskenyedő, dongákból összeállított, abroncsokkal összefogott kétfülű faedény’ ❖ arany ſzllt ſzedének tsebrekre (1789 Orczy Lőrinc 7249020, 216) | A szüretelők a szőlőt kétfülű cseberbe gyűjtik (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | az erdélyi Mezőség szüretein […] csak századunkban szorította ki a rúdon vitt kétfülű csebret [a puttony] (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (rég) ’〈kül. bor mérésére haszn. űrmértékként〉’ ❖ Mindazáltal tsak a rend szerént valónak [ti. bornak]-is tsebre (mellyben 200 ittze vagyon) el-mégyen 12 Vonás Forintokonn (1781 Magyar Hírmondó C0269, 20) | tonna [= hordó], tseber, bor’ s egyéb hígnak mértéke (1784 Kisded szótár C0815, 55) | az érsektől vásárolta a bort – szent margarithait – csöbrét hat forinton (1885 Acsády Ignác CD55).

2a. (jelzőként) ’vhány ilyen egységnyi mennyiségű’ ❖ A’ Város Házánál 50 tseber fejér és veres bor folyt, muzsika szó alatt, és 1000 tzipót osztogattak ki a’ népnek (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 320) | egy tseber ser 10 tallér (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0201, 149) | a naponkénti ötezer cseber pálinka helyett csak kétezer fogyott el (1879 Jókai Mór CD18).

3. • csöbörbe hág (rég v. nyj) ’〈ló〉 hátulsó lábát a kelleténél magasabbra emelve jár’ ❖ a’ harmadik [rossz gebém] meg cseberbehágó (1846 Kuthy Lajos C2857, 353) | a magyar szereti … a levegőbe lépő, tulajdonkép csöbörbe hágó, lovat (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 226) | egyéb hiányosságok mellett azt is fölfedezték róla, hogy néha cseberbe hág (1899 Vay Sarolta C4394, 45) • csöbörbe lép (rég v. nyj) ’ua.’ ❖ Igaz, hogy a gyeplős kimustrált katonaló, az ostorhegyes – sajnálja a lábát, a nyerges cseberbe lép […]; hanem azért megteszik ők a parádét, ha együtt vannak, s csakúgy rázzák a csengettyűt a nyaklójukon, mint a többi gavallérok lovai (1869 Jókai Mór CD18) | Csöbörbe lép: felkapja a lábát (1938 Vajkai Aurél C6588, 61).

ÖU: kis~, nagy~, öreg~, vizes~.

ÖE: ~hordó, ~rúd, ~sisak.

Sz: csöbrös.

Vö. CzF.; ÉrtSz. cseber; SzólKm. cseber; TESz. cseber; ÉKsz. cseber; SzT. cseber; ÚMTsz. cseber; ÉKsz.².