csecsebecse fn és mn 6Bcsecsebecs (irod)

I. fn

(átv is) ’(gonddal készült,) szemet gyönyörködtető, értékes(nek látszó) apróbb dísz(tárgy) v. ékszer’ ❖ Bé-vesz a’ vásárra a’ pusztai Tatárság-is sok tsetse-betsét (1783 Magyar Könyvház C0293, 99) | A’ Káferek vasat olvaſztani, aranyból ſzép eſzközöket kéſzítteni tudnak, és pedig hitvány ſzerſzámmal; úgymint gombokat; pántlikákat, ereklye hüvelyeket, kereſzteket, lántzokat aſzſzonyi tsetsebetséket (1804 Molnár János 7445035, 82) | Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez érdeme (1863 Madách Imre 8284006, 544) | Mester Jókai annak a sok csecsebecsének s mellékalakoknak ügyes összehordásában is, melyekkel regényeit fölcziczomázza (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 171) | A kandalló tetején mindenféle apró csecsebecse van. Egy csapat szobor, kókuszdiókutya, ódon gyertyatartók, főkép pedig egy kis különös órácska, mely zsebóra is, asztali óra is egy személyben (1941 Sőtér István 9613003, 45) | a fűszerféleségek a fűszerkereskedők, a szalagok, tárcák és más csecsebecsék pedig a rövidárusok boltjaiban vagy pultján találtak vevőre (1998 Velich Andrea CD58).

a. (ritk) ’〈szeretett gyermek v. nő becéző, ill. bizalmas megszólításaként〉’ ❖ [Apró István] egyre csak azt kiáltozta: „Oh, drága kis csecsebecsém, mit tettél! Apád ellen mit tettél?” (1902 Mikszáth Kálmán C3145, 174).

II. mn (rég, gyerm is)

’szemet gyönyörködtető dísznek, ill. játékszernek való 〈apró tárgy〉’ ❖ [Szígvárt apjának] akkor vólt leg nagyobb öröme, midn más gyermekeket vígadni látott, ’s azoknak holmi tsetse-betse apróságokkal kedveket kereshette (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller 7018001, 1) | felakasztanám mentém zsebje mellé azt a’ csecse-becse rojtocskát (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 225) | – Frámám Hitzigtől gyönyörü fejéket kaptam, és nem állhatok ellent, hogy még ma be ne mutassam a nagy világnak. Nézze amott van, a grófnak finom izlése van, kérem vegye birálat alá. – Charmant! Felséges! – dicsérgeté a gróf a csecsebecse jószágot (1859 Matkovics Pál 8299002, 11) | Egy csecsebecse fényes karikagyürü [volt a Pál ujján] (1898 Krúdy Gyula C2838, 233).

ÖU: turista~.

ÖE: ~árus.

Sz: csecsebecsél, csecsebecsés, csecsebecsézik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csecsebecse ❖ főnév és melléknév ◦ 6B ◦
permalink
csecsebecs 3B (irod)
I. főnév
(átv is)
(gonddal készült,) szemet gyönyörködtető, értékes(nek látszó) apróbb dísz(tárgy) v. ékszer
Bé-vesz a’ vásárra a’ pusztai Tatárság-is sok tsetse-betsét
(1783 Magyar Könyvház)
A’ Káferek vasat olvaſztani, aranyból ſzép eſzközöket kéſzítteni tudnak, és pedig hitvány ſzerſzámmal; úgymint gombokat; pántlikákat, ereklye hüvelyeket, kereſzteket, lántzokat aſzſzonyi tsetsebetséket
(1804 Molnár János)
Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez érdeme
(1863 Madách Imre)
Mester Jókai annak a sok csecsebecsének s mellékalakoknak ügyes összehordásában is, melyekkel regényeit fölcziczomázza
(1906 Mikszáth Kálmán)
A kandalló tetején mindenféle apró csecsebecse van. Egy csapat szobor, kókuszdiókutya, ódon gyertyatartók, főkép pedig egy kis különös órácska, mely zsebóra is, asztali óra is egy személyben
(1941 Sőtér István)
a fűszerféleségek a fűszerkereskedők, a szalagok, tárcák és más csecsebecsék pedig a rövidárusok boltjaiban vagy pultján találtak vevőre
(1998 Velich Andrea)
a. (ritk)
〈szeretett gyermek v. nő becéző, ill. bizalmas megszólításaként〉
[Apró István] egyre csak azt kiáltozta: „Oh, drága kis csecsebecsém, mit tettél! Apád ellen mit tettél?”
(1902 Mikszáth Kálmán)
II. melléknév (rég, gyerm is)
szemet gyönyörködtető dísznek, ill. játékszernek való 〈apró tárgy〉
[Szígvárt apjának] akkor vólt leg nagyobb öröme, midn más gyermekeket vígadni látott, ’s azoknak holmi tsetse-betse apróságokkal kedveket kereshette
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller)
felakasztanám mentém zsebje mellé azt a’ csecse-becse rojtocskát
(1809 Kazinczy Ferenc)
– Frámám Hitzigtől gyönyörü fejéket kaptam, és nem állhatok ellent, hogy még ma be ne mutassam a nagy világnak. Nézze amott van, a grófnak finom izlése van, kérem vegye birálat alá. – Charmant! Felséges! – dicsérgeté a gróf a csecsebecse jószágot
(1859 Matkovics Pál)
Egy csecsebecse fényes karikagyürü [volt a Pál ujján]
(1898 Krúdy Gyula)
ÖU: turistacsecsebecse
ÖE: csecsebecseárus
Sz: csecsebecsél, csecsebecsés, csecsebecsézik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪csecsebecse

Beállítások