csehel¹ (1b) l. csahol¹
csahol¹ tn ige 1a cihol (rég) , csehel (rég) , csihol (rég)
1. ’〈állat, kül. kutya〉 éles hangon, szaggatottan ugat’ ❖ tsehelni [=] róka módonn ugatni (1784 Kisded szótár C0815, 81) | Kopónak neveztetik azon kutya, melly a’ vadat […] nyomozza vagy is hajtja, és hajtása közben szüntelenül ugat vagy csahol (1829 Pák Dienes 8346007, 90) | Egykor estvéli tévelygésekor egy magányos sírt bámuló Remetére csiholnak ebei (1829 Uránia C0422, 225) | Az erdők bánatos csendjében sokáig is messzünnen elhangzik csiholó üvöltésük [ti. a farkasoké] (1862–1863 Jókai Mór C2256, 211) | ott rohant a vizsla, ciholva, havat turva (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 75) | a kutyafalka szalad, csahol, a vadászok lépegetnek (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1a. (átv is) ’〈kutya〉 ugatva, éles hangon vakkantgatva halad (vkinek, vminek a nyomában, így űzve, hajtva azt)’ ❖ Tsaholnak a’ kopók, a’ nyúl nyomán az erdöben (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 275) | Tsehelni ’s tsaholni a’ vadász Ebek szoktak, midn a’ vadat nyomozzák ’s kergetik (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 509) | hiv ebe őz nyomdokiban csaholt (1824 k. Virág Benedek CD01) | Valódi férj örökké félt s gyanakszik, De szüntelen hamis nyomon csahol (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 36) | a madarat is csak az árnyáról tudja meg a rest szem, és lomhán ugrik az árny után, mint kis kutyád; az se csahol most bezzeg oly fürgén, mint minap ünnepkor (1927 Babits Mihály 9014161, 6).
2. (durva) ’〈ember〉 ingerülten v. gyűlölködve beszél; acsarog’ ❖ Hallyátok a Papot miként kezd szóllani, Bél poklos torokkal hangossan tsaholni (1790 Laczkovics János ford.–Trenck C2878, 38) | Csahol a gaz tömeg, vigyorg fájdalmimon (1893 Bocz József C1123, 98) | Addig drótozok, mígcsak össze nem drótozok száz forintot. Akkor aztán a szülőid nem vicsorognak ellenem, se a rokonságod nem csahol (1906 Gárdonyi Géza C1844, 42) | [Noé egyik fia] arra panaszkodik, hogy a felesége mindig morog, csahol (1977 NéprajziLex. CD47).
3. ’(gyors egymásutánban többször) éles, kellemetlen hangot hallat vmi’ ❖ apró fegyverek egyre csaholtak (1855 Szathmáry Károly C3868, 35) | gránát hullott az éjjel, meg géppuska csaholt, meg céloztak rám a sötéten át (1927 Markovits Rodion 9423003, 106) | Déltájban meg csaholni kezd egy megdühödt harang (1940 Radnóti Miklós ford.–Apollinaire 9543197, 22) | Árva, magányos repülőt világít meg a fénykéve. Próbál kicsúszni a fényből. Hiába – a légelhárítók még elszántabban csaholnak (1969 Mándy Iván 9420018, 40).
ÖU: körül~.
Sz: csaholás.
Vö. CzF. csahol¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csihol; ÚMTsz. csahol¹