cselekmény fn 4B
1. (Irodt is) ’〈elbeszélő v. drámai műben, filmben stb.:〉 az eseményeknek, ill. a szereplők megnyilvánulásainak egymást követő, egymáshoz kapcsolódó, (művészi) tudatossággal megszerkesztett és ábrázolt folyamata’ ❖ Népszinműben a népélet és drámai cselekmény egy-azonos, és elválaszthatlan (1855 Egressy Gábor 8123006, 234) | [a balett] minden megokolás vagy alkalomszerűség nélkül harapódzott el az opera cselekményében (1914 Hevesi Sándor 9247004, 172) | [a film] cselekményének egy része egy nagy vállalat környezetében, másik része pedig az Alpokban játszódik (1942 Új Magyarság dec. 25. C5256, 13) | az igazi írónál a véletlen, a váratlan, nemcsak tovább viszi, tovább bonyolítja a cselekményt, de új oldaláról is bemutatja a regény hősét (1961 Földes Anna 9154003, 65) | A hazai színpad hatása természetesen ott a legerősebb, ahol a táncjáték cselekménye eredetiség felé törekszik, segítve a verbunkosok színpadra emelését (1981 Kerényi Ferenc 1077002, 252).
2. ’megszabott mozzanatokból álló eljárás, művelet’ ❖ minden megye válasszon az előbbvaló nemesekből 8-10-12 királyi embert, kik a vizsgálatok, idézések, ünnepélyes birtokbahelyezések s más törvényes cselekményekben a káptalanbeli emberekkel járjanak el (1889 Salamon Ferenc 8402004, 239) | A gazdasági cselekmények folyamatát három fokozatba szokás osztályozni, ezek: a termelés, az elosztás és a fogyasztás (1929 Dolgozó Asszonyok Lapja 2122001, 40) | újév napján szóval és cselekményekkel igyekeztek biztosítani az egyén és a közösség jólétét, szerencséjét az elkövetkezendő esztendőben (1981 Dömötör Tekla 1039007, 165) | középkori eredetű volt a liturgikus cselekményekért (keresztelés, esketés, temetés stb.) fizetendő, eredetileg önkéntes, de a reformáció idején már kötelező érvényű fizetség (1990 Magyar néprajz CD47).
3. (rég) ’végrehajtott tett, ill. folyamatos v. folyamatban levő tevékenység’ ❖ Ne tréfálj ember! vígyázz nem kell hírtelenkedni e’ cselekménnyel (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 30) | Tisztelője vagyok az aggságnak, főképp ha ennek idős lételét nemes cselekmények, polgári rények [= erények] érdemítik (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 111) | A király ministerek által kormányoz, ezek felelősek az országgyülésnek, a király minden az országot illető cselekményeiért (1873 Jánosi Ferenc 8205001, 10).
3a. (Jog) ’a jog által szabályozott, ill. a büntetőjog eszközeivel szankcionálni rendelt tevékenység’ ❖ Rettenetes eset! poenalis [= büntetendő] cselekmény (1825 Maróthy Mátyás C3037, 61) | A fegyelmi vétség büntethetősége elévül, ha annak alapját képező cselekmény, vagy mulasztás idejétől kezdve két év lefolyt anélkül, hogy a feljelentés megtétetett volna (1880 Törvényszéki Csarnok 8668002, 355) | [van olyan jogelméleti felfogás,] mely a kötelmi adós tartozását nem bizonyos teljesítési cselekmények végzésében, hanem egy meghatározott eredmény létrehozásában fogja fel (1957 Marton Géza 1106001, 52) | A Büntető Törvénykönyv 127. paragrafusa a vádlott által elkövetett cselekményre szabadságvesztést ír elő (1973–1974 Betlen János 9814006, 158).
J: cselekedet, cselekvény.
Ö: bűn~, erőszak~, terror~.
ÖU: fő~, mellék~, szokás~.
ÖE: ~dús, ~elem, ~építés, ~fonál, ~láncolat, ~modell, ~szövés.
Sz: cselekményű.
Vö. ÉrtSz.; TESz. cselekedik; ÉKsz.