csen ts ige 1b6 (gyakr. szépítő)
1. (tárgy n. is) (átv is) ’〈rendsz. kisebb értékű dolgot〉 alattomban elvesz, ill. ellop, eltulajdonít’ ❖ oroz [=] lop, tolvajol, tsen (1784 Kisded szótár C0815, 61) | Fő tolvaj a hold, a naptól cseni Halvány világát (1867 Greguss Ágost ford.–Shakespeare CD11) | Lányajakrul csókot csenni Tréfa, mégis nagy dolog (1895 e. Komjáthy Jenő CD01) | néha-néha cigarettázni szokott, ha csenhet az apja dohányából (1940 Veres Péter C4411, 109) | Szüleitől pénzt csent, és útnak indult (1970 Moyzes Ilona 2042009, 194).
1a. ’〈állat nem neki szánt dolgot, kül. élelmet〉 elragad, (észrevétlenül) magával visz’ ❖ vagy kétfontnyi pecsenyének való volt a macska szájában, valószinü, a konyhából csente (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 182) | [a szarka] innen is, onnan is csen magának egy-egy falat élelmet (1885 Cziklay Lajos 8075001, 29) | Tél volt, havas és csikorgó, Sajtdarabot csent a Holló (1956 Kisdobos C0230, 6) | [a pásztorok kutyái] madárfészket lelve tojást csentek (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1b. (ritk) ’〈ötletet, mintát〉 mástól átvesz, (utánozva) felhasznál vki’ ❖ [Virág Benedek Horatiustól] csené amúgy szép csinosan e két sorát Széphalomra: A világ minden szugolái közt óh Széphalom nékem, te nevetsz leginkább (1842 e. Döbrentei Gábor C1071, CVII) | bizonyos szűk körben a legapróbb dolgok is tragikus fátummá lehetnek, […] egy ostoba varrókisasszonynak Marlittól[, a német írónőtől] csent rideg visszautasítása halálba kergethet egy béna agyú szabósegédet (1911 Kuncz Aladár CD10) | [Sam Walton] a diszkontáruház ötletét más, áruházaikat a nagyvárosok köré építő amerikai hálózatoktól csente (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (átv is) ’észrevétlenül (be)tesz, (bele)csempész vmit vhova’ ❖ jobb markomba pénzt csen a kényelmes angyal bal markomba tőrt dug a sátán haraggal (1931 Győry Dezső 9209002, 10) | Újabb tanulmányaim nyomdába adása sem azért késik, mert valami Európa-ellenes cikket akarok még bombául beléjük csenni (1942 Németh László² 9485033, 96).
3. (rég, ritk) ’érint, súrol vmit’ ❖ Berühren: illetni, megilletni, meg- hozzáérni – köznépnél tsenni (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 19) | meztelen sarkára gyorsan kezde csapkodni agár korbácsával, de ugy, hogy csak a’ csapója csente (1846 Kuthy Lajos C2856, 41).
Ö: el~, ki~, vissza~.
ÖU: meg~, össze~.
Vö. CzF. csen²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.