csendesség fn 3B8 

1. (birtokszóként is) ’az az állapot, hogy hang, zaj egyáltalán nem v. csak halkan hallatszik, ill. vminek (jellemzően) ilyen állapota’ ❖ [A méhek] eſtve felé laſſabban és laſſabban döngnek; ’s végtére egy’ a’ kinek az a’ dolga, környül repüli a’ kis kalaſtromot, ’s halgatáſt békeſſéget parantsol. Erre tsendeſség válik, alól-fellöl az egeſz fel-házban (1775 Molnár János 7232028, 179) | a’ nyári meleg estve tsendességében (1785 Kazinczy Ferenc C2554, 78) | A milyen égtelen volt előbb a zaj, épen oly siri csöndesség állt be egy pillanat alatt (1856 Szigeti József 8445003, 68) | nagy óvatoson lopakodott előre a sűrű geszt között, hogy zajt ne költsön az erdők templomi nagy csendességében lépteivel (1876 Jókai Mór CD18) | éles tülkölés hasította át a nagy csendességet. Egy autó fordult be az uton (1934 Lengyel József CD10) | ha már bizonyos gyakorlatot szereztünk a meditációban, kevésbé leszünk érzékenyek a külső zavaró hatásokra, de a környezet nyugalma és viszonylagos csendessége akkor is elengedhetetlen (1981 Popper Péter 1122003, 132).

2. ’vkinek v. vminek az az állapota, hogy csendben van, hallgat (vmiről), nem v. alig ad ki hangot, ill. nem okoz zajt’ ❖ Meg-eſik a’ gyakran, hogy hirtelenséggel Fel-kél az elsö [méh]raj, ’s ki-jö ſerénységgel; De iſmét viſzſza tér azon ſebeſséggel, Szállására, ’s ottan marad tsendeſséggel (1774 Vesmás Márton 7374003, 57) | Jancsi nem felelt. Várt szép csöndességgel (1898 Kincs István 8238001, 140) | visszaszöktem és nem rémültem meg az édes anyám csöndességétől, kréta-fehér arcától s beesett szemétől (1910 Ady Endre C0533, 90) | [a parkban régebben] mindig akadt, akivel szót lehetett váltani. Manapság ülünk ott talpig csöndességben (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈erélyes rendreutasításként, msz-szerűen is:〉 az a helyzet, hogy (szinte) senki nem beszél, nem kelt zajt’ ❖ halgassuk meg egymást, ugymond, mert lármával nem decidáljuk [= döntjük el]. Ekkor tsendesség lévén Balogh úr fel emelte hathatós és szivre ható szavát (1790 Őz Pál 7033006, 218) | Ajtónálló (rikácsolva).: Csendesség, uraim! (1877 Paulay Ede ford.–Beaumarchais 8357005, 139) | – Silentium! … Parancsolom, hogy csendesség legyen (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 121) | Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása. Kis csöndességet kérek! (2000 Országgyűlési Napló CD62).

2b. ’〈kommunikáció során:〉 megnyilatkozás, válasz hiánya, hallgatás’ ❖ Hallgattak sokáig; végre a fenséges Király így töré meg a nagy csendességet (1846 Arany János C0648, 111) | A szavára tehát egy percnyi köves csendesség volt a felelet (1905 Gárdonyi Géza C1834, 126) | Kuncogva a beálló csöndességben (1973 Pilinszky János 9531090, 80).

2c. (-ben v. -vel raggal) (rég) ’az a helyzet, körülmény, hogy vmi titokban, nem nyilvánosan, ill. észrevétlenül, feltűnés nélkül megy végbe’ ❖ Meg-hólt e’ boldogtalan férjfiu 1704-ben, és éjtſzaka nagy tsendeſségben temettetett-el (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457038, 61) | ha annak kiſzabadíttását olly tsendességgel végbe nem viſzed, hogy arról senki ne is gyanakodhasson, te a’ fejeddel adózol (1809 Szekér Joákim 8435006, 185) | Szemere Pál és Szemere Christine Febr. 25dikén eskettettek öszve a’ legnagyobb csendességben (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 261) | a Rábavonalon is némi mozgalom híre indula meg, a minthogy némely ezredek onnét is kezdenek vala egész csöndességben Köpcsény felé szivárogni (1879 Thaly Kálmán CD57).

3. (birtokszóként is) ’az a tulajdonság, hogy vki, es. vmi visszahúzódó, csendes, szelíd, ill. vkinek ilyen volta’ ❖ [A király] semmi tirannuſi kegyetlenséget, ſem erſzakos tſelekedetet nem mutatván mind addig, mig az  akaratja akadályt nem ſzenvedett; mindazonáltal e’ ſzilaj természet Istentelennek nyugodalma, tſak oroſzleányi tſendeſséggel tzimboráltatott (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 153) | jobb az ő régi szerény csöndessége, mint az ilyen hetvenkedés (1914 Móricz Zsigmond CD10) | a tehetséget talán éppen a szerénység, csendesség, magábavonultság fedte el (1970 Magyar Imre CD30) | Szótlanságra hajló csendességében és vulkánikus erejű színpadi látomásaival így él bennem Harag György (1985 Sütő András 9620021, 17).

4. (birtokszóként is) ’(belső) békesség, nyugalom (állapota v. időszaka), ill. vminek v. vkinek békés, nyugodt volta’ ❖ a’ gyötrelem tsak a’ gyónáſig tart; azután ſzép nap derül-fel, és tsendeſség léſzen a’ ſzivben (1772 Vajda Sámuel 7365001, 147) | Mit haſznál a Tengernek tsendesſége, a’ midön a’ hajó törés már meg-eſett? (1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.–Fenouillot 7383003, 2) | [Szókratész] arra ſententziáztatott [= ítéltetett], hogy mérget igyon ’s meg-haljon, mellyet  egéſz tsendességgel véghez vitt (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121004, 154) | Ezekután Mátyás Király, tovább két esztendőnél, békességben uralkodván: tsendességét arra forditotta, hogy a’ tudományoknak az országban való virágoztatásának eszközeiről gondoskodott (1805 Budai Ézsaiás 8069003, 231) | [Urbán alezredes] Désen a csendesség mögötti őrködésre rendelt Honvédeket, a főispánnak irt parancs mellett ki kergeti (1848 Március Tizenötödike C3027, 718) | A rohanó világban a nyugalmat, a lélek derűs csendességét sugalmazza (1994 Új Könyvek CD29).

ÖE: ~háborító.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.