csendít ige 4b4

1. ts ’〈üveg- v. fémtárgyat〉 vmely más tárgyhoz úgy ütköztet, hogy az csengő hangot ad(jon)’ ❖ Sorra jöttek [a leányok is], hogy poharukat a leendő képviselőéhez csenditsék (1912 Móricz Zsigmond C3218, 93) | Hádész és Bacchus a poharát egymásnak csendítheti (1974 Galsai Pongrác 9171003, 123).

1a. tn (tárgyragos határozóval) (ritk) ’üveg- v. fémtárgyat úgy üt, érint stb. meg, hogy az csengő hangot ad(jon)’ ❖ Mezei bácsi egyet csendít a zsebében szemtelenkedő Lónyai-hatosokon (1899 Irodalomtörténeti Közlemények C0216, 27) | A késével nagyot csendített a tányérán (1911 Móricz Zsigmond C3220, 125).

2. ts ’〈csengőt, harangot stb.〉(vminek a jelzésére) megszólaltat’ ❖ [hangja] melly érczesen rezgi végig a’ lég’ ürét, mint arany vesszővel csöndített ezüst harangé (1842 Jablanczy Ignác C2711, 37) | [a pálinkafőző fia] kutya rossz kölyök volt, de a lélekváltság harangját senki se tudta olyan szépen csenditeni (1927 Móra Ferenc C3205, 138) | orgonában egy fujás a rezonátorból sipok sorát csöndíti (1969 Jánosy István ford.–Milton 9276011, 30).

2a. ts (rendsz. htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben) ’〈időpontot v. vmely közösségi esemény kezdetét〉 csengő hangot adva v. keltve jelez’ ❖ Hajnalt csenditnek a Tabánban (1877 Vajda János C4652, 188) | Temetés elött a halottas házhoz „gyűjtőt” csendítenek (1912 Malonyay Dezső CD07) | Az óra vidáman hatot csendített (1931 Nyugat ford. CD10).

2b. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈csengő v. harang〉 megszólal, ill. 〈csengővel v. haranggal vki〉 csengő hangot kelt, csenget, hogy vmely eseményt, időpontot, szándékot jelezzen’ ❖ [a beteg gyermek szülei] parantsolják, hogy mint haldoklónak tsenditsenek (1785 Báti János ford.–Rosenstein C0880, 250) | csöndithetnél rórátéra (1838 Nagy Ignác C3615, 55) | a hajón csöndítnek es a gőzös távozik (1840 Nagy Ignác C3252, 132) | A grófnő kettőt csendített a villanycsengettyűvel, s arra bejött a társalkodónő (1870 Jókai Mór CD18) | ki volt az, aki a kapun csöndített (1906 Krúdy Gyula CD54) | csöndit a lélekharang (1946 Kormos István 9353020, 29) | Egyházi szertartás közben csak röviden csendítenek, de ellenség közeledtének hírére vagy természeti csapás idején (árvíz, tűzvész, jégeső) „félreverték a harangot” (1999 Magyar néprajz CD47).

3. ts (vál) ’〈hangot, zenét stb.〉 kellemes csengéssel megszólaltat’ ❖ Tsendíti hangját régen várt kellemetes szavának (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 404) | A’ Musikai költészségnek tagolatlan, természeti, hangzatokkal van dolga, mellyeket az üreges szerszámokból fú, csendit, vagy von ki és foglal öszve a’ füleknek érdekeltetésére (1838 Fejér György 8140003, 19) | Új éneket csendített a leány (1928 Tamási Áron 9701002, 29) | érc harsonák csöndítnek indulót (1969 Jánosy István ford.–Milton 9276011, 25).

3a. ’〈rímet〉 kellemesen csengővé formál, összecsendít’ ❖ [a műfordító] hogyan csendíti a rímeket, mint üt át mesterség, filológia vértjén saját szíve dobogása? (1940 Rónay György CD10) | a melankolikus vágyakozás izzik fel [Böröndi Lajos] minden versében, ez ihleti képeit, csendíti ritka rímeit (1995 Új Könyvek CD29).

3b. (rég, irod) ’csengő hangon mond vki vmit, ill. 〈csengő hangja〉 mintegy közöl vmit’ ❖ A lágy női hang … végtelen megnyugvással csenditette nevét a vak éjbe (1890 Herczeg Ferenc C2063, 63) | A csöngettyű szól és a tiszta hang Roxán nevét csöndíti szüntelen (1899 Ábrányi Emil ford.–Rostand C0508, 185).

4. ts (rég) ’〈vmely (zárt) teret, közeget〉 hanggal úgy betölt, hogy az visszhangzik, mintegy cseng tőle’ ❖ A’ tollas seregek tsendítik vidékjét, Vidámító forrás hallattya tsergését (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 426) | a tengerész fennen dalol, Csenditve kunyhót, palotát (1860 Vasárnapi Újság CD56).

Ö: fel~, meg~, össze~.

Sz: csendítés.

Vö. CzF. csėndít, csöndít; ÉrtSz.; TESz. csendül; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csendít ige 4b4
1. tárgyas
〈üveg- v. fémtárgyat〉 vmely más tárgyhoz úgy ütköztet, hogy az csengő hangot ad(jon)
Sorra jöttek [a leányok is], hogy poharukat a leendő képviselőéhez csenditsék
(1912 Móricz Zsigmond)
Hádész és Bacchus a poharát egymásnak csendítheti
(1974 Galsai Pongrác)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) (ritk)
üveg- v. fémtárgyat úgy üt, érint stb. meg, hogy az csengő hangot ad(jon)
Mezei bácsi egyet csendít a zsebében szemtelenkedő Lónyai-hatosokon
(1899 Irodalomtörténeti Közlemények)
A késével nagyot csendített a tányérán
(1911 Móricz Zsigmond)
2. tárgyas
〈csengőt, harangot stb.〉 (vminek a jelzésére) megszólaltat
[hangja] melly érczesen rezgi végig a’ lég’ ürét, mint arany vesszővel csöndített ezüst harangé
(1842 Jablanczy Ignác)
[a pálinkafőző fia] kutya rossz kölyök volt, de a lélekváltság harangját senki se tudta olyan szépen csenditeni
(1927 Móra Ferenc)
orgonában egy fujás a rezonátorból sipok sorát csöndíti
(1969 Jánosy István ford.Milton)
2a. tárgyas (rendsz. htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben)
〈időpontot v. vmely közösségi esemény kezdetét〉 csengő hangot adva v. keltve jelez
Hajnalt csenditnek a Tabánban
(1877 Vajda János)
Temetés elött a halottas házhoz „gyűjtőt” csendítenek
(1912 Malonyay Dezső)
Az óra vidáman hatot csendített
(1931 Nyugat ford.)
2b. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈csengő v. harang〉 megszólal, ill. 〈csengővel v. haranggal vki〉 csengő hangot kelt, csenget, hogy vmely eseményt, időpontot, szándékot jelezzen
[a beteg gyermek szülei] parantsolják, hogy mint haldoklónak tsenditsenek
(1785 Báti János ford.Rosenstein)
csöndithetnél rórátéra
(1838 Nagy Ignác)
a hajón csöndítnek es a gőzös távozik
(1840 Nagy Ignác)
A grófnő kettőt csendített a villanycsengettyűvel, s arra bejött a társalkodónő
(1870 Jókai Mór)
ki volt az, aki a kapun csöndített
(1906 Krúdy Gyula)
csöndit a lélekharang
(1946 Kormos István)
Egyházi szertartás közben csak röviden csendítenek, de ellenség közeledtének hírére vagy természeti csapás idején (árvíz, tűzvész, jégeső) „félreverték a harangot”
(1999 Magyar néprajz)
3. tárgyas (vál)
〈hangot, zenét stb.〉 kellemes csengéssel megszólaltat
Tsendíti hangját régen várt kellemetes szavának
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
A’ Musikai költészségnek tagolatlan, természeti, hangzatokkal van dolga, mellyeket az üreges szerszámokból fú, csendit, vagy von ki és foglal öszve a’ füleknek érdekeltetésére
(1838 Fejér György)
Új éneket csendített a leány
(1928 Tamási Áron)
érc harsonák csöndítnek indulót
(1969 Jánosy István ford.Milton)
3a.
〈rímet〉 kellemesen csengővé formál, összecsendít
[a műfordító] hogyan csendíti a rímeket, mint üt át mesterség, filológia vértjén saját szíve dobogása?
(1940 Rónay György)
a melankolikus vágyakozás izzik fel [Böröndi Lajos] minden versében, ez ihleti képeit, csendíti ritka rímeit
(1995 Új Könyvek)
3b. (rég, irod)
csengő hangon mond vki vmit, ill. 〈csengő hangja〉 mintegy közöl vmit
A lágy női hang … végtelen megnyugvással csenditette nevét a vak éjbe
(1890 Herczeg Ferenc)
A csöngettyű szól és a tiszta hang Roxán nevét csöndíti szüntelen
(1899 Ábrányi Emil ford.Rostand)
4. tárgyas (rég)
〈vmely (zárt) teret, közeget〉 hanggal úgy betölt, hogy az visszhangzik, mintegy cseng tőle
A’ tollas seregek tsendítik vidékjét, Vidámító forrás hallattya tsergését
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
a tengerész fennen dalol, Csenditve kunyhót, palotát
(1860 Vasárnapi Újság)
Sz: csendítés
Vö. CzF. csėndít, csöndít; ÉrtSz.; TESz. csendül; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások