cseng ige 3b9  cseneg (rég v. nyj) , csöng, csönög (rég v. nyj)

1. tn ’〈keményebb fém, üveg v. ebből készült tárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉(képes) magas, tiszta, kellemes, rendsz. hosszabb ideig hangzó és fokozatosan elhalkuló hangot ad(ni)’ ❖ [A szerelem mibenlétének meghatározására] a’ Szó, tsak res Jelentés nélkl való Hang. Hideg mint a’ Réz, a’ melly tseng, de nem érez (1794 Kármán József² 7165022, 164) | Golyók sivítnak, kardok csengenek, A zöld mezőt piros vér festi meg (1848 Petőfi Sándor C3508, 179) | A poharak csöngtek, a csutora kotyogott (1926 Babits Mihály C0698, 115) | sercegve röpködtek a szikrák, csengett az üllő (1989 Lázár Ervin 2025056, 34).

1a. tn ’〈csengő, kisebb harang (meg)rázva rendsz. vminek a jelzésére〉 ilyen hangon szól’ ❖ Itt van egy tsengetty, halgassátok tsak hogy tseng! (1794 Nagy Sámuel¹ ford.–Campe 7238007, 8) | [az ökröt] ne keresd Mert be vagyon hajtva, Füredi birónál Csöngő csönög rajta (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 329) | Csengett a kápolna lélekharangja (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 273) | Végire jár az esztendő, cseng a fürge száncsengő (1954 Weöres Sándor 9788488, 75).

1b. tn ’〈(jelző)készülék, pl. ajtócsengő, telefon〉 ehhez hasonló v. más, pl. berregő hangjelzést ad’ ❖ [a menyecske] ott áll a fogorvos ajtaja előtt, reszkető kézzel nyomja meg a csengettyűgombot. Az átkozott szerszám élesen cseng benn (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | hosszan cseng a telefon (1900 Ady Endre CD0801) | cseng a vekker (1980 Marsall László 1103016, 43) | A te mobilod csöng? (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. ts (irod) ’〈csengő(szó)〉 jelez vmit, ill. vki erre emlékeztető, kellemesen zengő hangon mond vmit’ ❖ „Mi lehet ott?” kérdé Koray. „Nézzük meg édes atyám.”– Csengé Irma (1841 Gaal József C1788, 157) | a harangszó ébredőt cseng a faluban (1857 Jókai Mór C2255, 49) | Lelkem csupa villamos csengő, s mind azt csengi: Diadal! diadal! (1925 Babits Mihály CD10) | Meg vagyok értve? – Meg – csengte a négy vékony hang (1947 Déry Tibor 2005098, 10).

2. tn (átv is) ’〈hang, zene stb.〉 kellemes zengéssel, tisztán szól, hallatszik (vhol), ill. így zengve eljut vhova’ ❖ hallom Török muzsika cseng (1790 Gvadányi József 7125004, 205) | Hiába zaj, hiába csend, Édes szavad szivembe cseng, S az félve, fájva feldobog (1858 Gyulai Pál CD01) | Vidáman ébredt fel Pista s az anyja nevetése még csengett fülében (1921 Szabó Dezső 9623002, 97) | [ha] megfelelően cseng a hangja, következhet a harang felszerelése (1998 Természet Világa CD50).

2a. (vál) ’〈közlésben vmely (rejtett) tartalom〉 megnyilvánul, erősen érződik’ ❖ Nem de nem eneke köztt tseng a’ kis flemülének: Gyjj! gyjj! gyjj! tsak gyjj! füttyre tanítalak itt? (1786 Édes Gergely 7095002, 23) | rajongó tűz csengett szavában (1910 Krúdy Gyula CD54) | [Hunyady Sándornak írásaiban] férfiasan lágy hangja van, okosság cseng belőle (1939 Schöpflin Aladár CD10).

2b. ’〈elhangzott szó, kül. vkinek v. vminek a neve〉 vmilyen hatást vált ki a hallgató(ság)ban, ill. hangzik vhogy’ ❖ Neved ijeszt, halálosan cseneg (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 85) | pompásan csengett Társának egy uj érve (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 258) | „Egyetlenem” – ez igazán elkoptatott forma, mégis hitelesen csenghet, ha komolyan gondolják (1973 Hernádi Miklós 1066001, 17) | jól csengő magyar márkanév (1999 Országgyűlési Napló CD62).

3. tn ’〈(zárt) tér, közeg〉 tele van vminek a csengőéhez hasonló hangjával, visszhangzik tőle’ ❖ A’ madarak’ tsevegési miatt hegyek’ óldali tsengnek (1784–1787 Édes Gergely 7095002, 22) | Kard tüze villan elé, s oly mennykücsapások erednek, Hogy cseng a levegő (1879 Szabó Dávid C3764, 211) | Nagyot kacagott erre Szikra, de akkorát, hogy csengett a ház belé, csengett a kert is (1927 Benedek Elek 1015001, 44) | két akkora pofont adtam neki, hogy még én is hallottam, hogy cseng tőle a füle (1969 Lázár Ervin 9388011, 296).

Ö: ki~, le~, össze~, vissza~.

Fr: fül.

ÖU: egybe~, fel~.

Sz: csengés.

Vö. CzF. ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cseneg, ~