csengőfű fn 8C (rég)

1. (Növ is) ’a magyarországi orbáncfűfajok vmelyikébe tartozó lágy szárú növény, amelynek csillag alakú virágai rendsz. sárgák, és amelynek hártyás toktermései a szélben csengő hangot adnak, kül. az ún. közönséges orbáncfű fajba (Hypericum perforatum) tartozó, 50–100 centiméter magas, évelő növény, amelynek kis sárga csengőre emlékeztető virágokból álló bogernyővirágzata van’ ❖ [Az ún. Szent Jakab füve] virági a’ tsengö-fü virágihoz haſonlók, ſzép sárgák (1775 Csapó József 7062001, 259) | Az orbáncfüvek v. csengőfüvek pároséltü virágának himei három nyalábba nőnek össze (1895 PallasLex. CD02) | Közönséges orbánczfű. Hypericum perforatum L. – (Csengő fű, csengő linka, lyukaslevelű fű, patikai csengővirág, vérfű (1902 Wagner János CD35).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen lágy szárú növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Csengö-fü (nagy) Nagy-csengö-fü, Szent János-füve, Vér-fü, Vér-állató-fü. Deák: Hypericum majus (1775 Csapó József 7062001, 59) | Csengőfű […] Melius Juhász nyomán a Hypericumot gyakran igy nevezik (1893 PallasLex. CD02).

2. ’az ún. közönséges orbáncfű vmely része mint gyógyászati alapanyag; csengővirág’ ❖ tseng-fbl, disznó-tökbl fzz fördt (1798 e. Veszelszki Antal C2040, 7).

Vö. CzF. csėngőfű, kiscsengőfü, vérėsvirágu csengőfű, Szent-János fűve; ÚMTsz.

csengőfű főnév 8C (rég)
1. (Növ is)
a magyarországi orbáncfűfajok vmelyikébe tartozó lágy szárú növény, amelynek csillag alakú virágai rendsz. sárgák, és amelynek hártyás toktermései a szélben csengő hangot adnak, kül. az ún. közönséges orbáncfű fajba (Hypericum perforatum) tartozó, 50–100 centiméter magas, évelő növény, amelynek kis sárga csengőre emlékeztető virágokból álló bogernyővirágzata van
[Az ún. Szent Jakab füve] virági a’ tsengö-fü virágihoz haſonlók, ſzép sárgák
(1775 Csapó József)
Az orbáncfüvek v.vagy csengőfüvek pároséltü virágának himei három nyalábba nőnek össze
(1895 PallasLex.)
Közönséges orbánczfű. Hypericum perforatum L.Linnaeus – (Csengő fű, csengő linka, lyukaslevelű fű, patikai csengővirág, vérfű
(1902 Wagner János)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen lágy szárú növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Csengö-fü (nagy) Nagy-csengö-fü, Szent János-füve, Vér-fü, Vér-állató-fü. Deák: Hypericum majus
(1775 Csapó József)
Csengőfű […] Melius Juhász nyomán a Hypericumot gyakran igy nevezik
(1893 PallasLex.)
2.
az ún. közönséges orbáncfű vmely része mint gyógyászati alapanyag; csengővirág
tseng-fbl, disznó-tökbl fzz fördt
(1798 e. Veszelszki Antal)
Vö. CzF. csėngőfű, kiscsengőfü, vérėsvirágu csengőfű, Szent-János fűve; ÚMTsz.

Beállítások