cseplesz¹ fn és mn 4B (rég)

I. fn

(alacsony) cserjékből, fákból álló sűrű, kusza, nehezen járható v. áthatolhatatlan növényzet; bozót’ ❖ Cseplesz, alacson bokros erdő. Kezdi széki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 65) | hosszú de keskeny völgybe juték, melyet éjszakról délkeletre magas gránit hegyek határolnak, déli oldalán pedig a Katumbéla folydogál, alacsony, de sűrű cseplesz között (1859 Magyar László C2995, 56) | Az ó-erdőből csak ki birtak irányozódni, de a cseplesz sűrűjében minduntalan fákba ütköztek [a gyerekek] (1907 Gárdonyi Géza C5321, 181).

II. mn

1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is) ’fejletlen, csenevész, ill. gyéren nőtt 〈növény(i rész)〉’ ❖ Te haszontalan tseplesz fa vagy (1776 Esopus meséi ford. C1641, 161) | [a kapornak az édes kerti köménynél] kiſsebb, tsepleſzebb, keményebb, barnás-zld levelei [vannak] (1789 Mátyus István C3070, 427) | Cseplesz meggy. Prunus pumila (L.) Fritsch (1902 Wagner János CD35) | Az uradalom azidőben már gondozta is hasznot hajtó rétjét. Az ottmaradt cseplesz nádat, csörmőt, gizgazt, száraz avart tavasszal szél alá felgyújtotta, hogy az új [nád]termés tisztább legyen (1942 Szűcs Sándor C6453, 116).

2. ’haszontalan, semmirekellő 〈személy〉’ ❖ ? Tseplesz, hitván (1816 Vocabularium C1948, 100) | ő iró ám […] nem pedig holmi cseplesz kereskedő (1860 Kukliné prédikációi ford. C3287, 138) | A fia, az a közönséges cseplesz ember egy gazdag grófnét vesz feleségül (1897 Tolnai Lajos C4193, 109).

Vö. CzF. cseplesz · csėplesz, csepleszborzon, csepleszcsigacső, csepleszhanga, csepleszlátonya, csepleszmeggy, csepleszpintyő, csepleszreczefog, cseplez; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. cseplesz¹, csepleszmeggy; SzT.; ÚMTsz. cseplesz¹

cseplesz¹ főnév és melléknév 4B (rég)
I. főnév
(alacsony) cserjékből, fákból álló sűrű, kusza, nehezen járható v. áthatolhatatlan növényzet; bozót
Cseplesz, alacson bokros erdő. Kezdi széki szó
(1838 Magyar tájszótár)
hosszú de keskeny völgybe juték, melyet éjszakról délkeletre magas gránit hegyek határolnak, déli oldalán pedig a Katumbéla folydogál, alacsony, de sűrű cseplesz között
(1859 Magyar László)
Az ó-erdőből csak ki birtak irányozódni, de a cseplesz sűrűjében minduntalan fákba ütköztek [a gyerekek]
(1907 Gárdonyi Géza)
II. melléknév
1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is)
fejletlen, csenevész, ill. gyéren nőtt 〈növény(i rész)
Te haszontalan tseplesz fa vagy
(1776 Esopus meséi ford.)
[a kapornak az édes kerti köménynél] kiſsebb, tsepleſzebb, keményebb, barnás-zld levelei [vannak]
(1789 Mátyus István)
Cseplesz meggy. Prunus pumila (L.Linnaeus) Fritsch
(1902 Wagner János)
Az uradalom azidőben már gondozta is hasznot hajtó rétjét. Az ottmaradt cseplesz nádat, csörmőt, gizgazt, száraz avart tavasszal szél alá felgyújtotta, hogy az új [nád]termés tisztább legyen
(1942 Szűcs Sándor)
2.
haszontalan, semmirekellő 〈személy〉
?
Tseplesz, hitván
(1816 Vocabularium)
ő iró ám […] nem pedig holmi cseplesz kereskedő
(1860 Kukliné prédikációi ford.)
A fia, az a közönséges cseplesz ember egy gazdag grófnét vesz feleségül
(1897 Tolnai Lajos)
Vö. CzF. cseplesz · csėplesz, csepleszborzon, csepleszcsigacső, csepleszhanga, csepleszlátonya, csepleszmeggy, csepleszpintyő, csepleszreczefog, cseplez; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. cseplesz¹, csepleszmeggy; SzT.; ÚMTsz. cseplesz¹

Beállítások