cserfa fn és mn 6A
I. fn
1. (Növ is) ’csertölgy, ill. 〈régebben:〉 cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa’ ❖ Szedj ſzſzel, tiſzta idbe tſer-fán termö taplót (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 639) | A gubacsot, melly a cserfa (quercus infectorius) levelein s galyvégein terem, jól meg kell különböztetnünk attól, melly nálunk a „sártölgy” makkopánycsok [= makk-kopácsok, vagyis makk-kupacsok] alatt keletkezik (1856 Vasárnapi Újság CD56) | ülök itt, cserfák árnyékában, s a rigóim füttyét hallgatom (1981 Kerényi Grácia 9324005, 15).
1a. (ritk) ’ilyen fa tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen fák alkotta erdő, cseres’ ❖ Azon hely, hol Salamon király és Szent László 1070-ben (Budai Ferencz szerint 1072. évben) a kúnokat megverték, Bonfin által […] Cherhelem, Pethő Gergely által Tserhalom-nak neveztetik, mert cserfával volt benőve (1868 Pesty Frigyes CD57).
2. ’Az ilyen fák vmelyikének vmely része.’
2a. ’az ilyen fák vmelyikének faanyaga, kül. a csertölgy fája mint tűzifa’ ❖ Ezt a’ fáradságot mind azok az Építők nem sajnálhatják: a’ kik Bikk, Nyir, Eger és Cserfájokból tsak azért nem építhetnek: mert tudják hogy a’ szú tsak hamar megemészti (1818 Nagyváthy János 8328009, 293) | a cserfa ölét 15, a tölgyét 12 v. fton árultatja (1846 Hetilap CD61) | Pereszlényben a lucaszék kilencféle fából: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából készült (1990 Magyar néprajz CD47).
2b. (rég, irod) ’〈elismerés, dicsőség jelképeként is:〉 az ilyen fák vmelyikének leveles ága’ ❖ a’ Habok közzűl feljön az öreg Duna, a’ mint a Poétai festés kívánja, kezében van az ő nádból, sásból és tserfából kötött koszorúja (1796 Csokonai Vitéz Mihály C6223, 205).
3. (rég v. nyj) ’cserje, bokor’ ❖ A’ Kánya-fa, veſzſz forma tserfa (1795 Gáti István 7116001, 63) | Persze olyankor télen egész más itt minden. Más színe, formája, távlata van az egész vidéknek, egy bokorra nem ismerne rá, ezek az alacsony cserfák el vannak bújva a hó alá (1922 Ujfalusi László CD10).
4. (rég, Szőlő) ’〈a szőlőtőke kétéves fás részének megnevezéseként〉’ ❖ A’ Mettzéskor a’ ki-álló egéſséges Tökén nem-kell három Tser, vagy Termö fánál többet hagyni, a’ többit mind tbe le- kell-vágni, úgy hogy egy ſzemetske ſe maradjon rajta (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332010, 222).
II. mn
’cser faanyagából készült, abból való 〈tárgy〉’ ❖ Hempelygefs kinn öſzve havat, ’s ſzállítts-le verembe, Mind addig vervén lábbal, vagy tser-fa ſulyokkal, A’ míg egybe nem áll a’ réſz réſzekkel atzél-ként (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 204) | Ha kifaragott Bikk, Nyír, és Cserfa Épűletfák szalma füstre rakathatnak: szút nem kapnak (1818 Nagyváthy János 8328009, 293) | cserfaasztal (1905 Petelei István C3488, 3) | A háromszéki Gidófalván azt tapasztaltam, hogy a sír két oldalát is kipadozzák négy ujjnyi vastag cserfa deszkával (1973 Balassa Iván C7106, 232).
UB: -erdő.
ÖE: ~ág, ~bokor, ~gally, ~hamu, ~héj, ~koszorú, ~levél, ~lomb, ~makk, ~tapló.
Sz: cserfás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. cserfaszán; ÚMTsz.