cserje fn 6B
1. ’〈a megnevezett növény tipikus megjelenési formájának kiemeléseként is:〉 a talajfelszínhez közel dúsan szerteágazó v. rövid törzsű, 5 méternél rendsz. nem magasabb fás szárú növény; bokor’ ❖ ? minden körl bell lév cserjék, berkek és gyümlcsöt nem term fák vágattassanak ki (1795 Magyar Kurír C0327, 450) | [ugyanaz a növény] eggy országbann tsak Tserje, másikbann vastag Fává nő (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 42) | a szarvas fejdíszét hatalmas erővel fatörzshöz, vastag ághoz, vagy erős bokorhoz, cserjéhez dörzsöli (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 15) | A nyáras-borókások gyakori cserjéje a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1a. (/vál) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok alkotta növényzet; bokor, cserjés’ ❖ [ha] valami nagy darab föld, tölgy fákkal, bik-fákkal, vagy valami más élö fa nemével, vagy tserjével van bé-növe; azt erdönek nevezik (1791 Szilvási Gábor ford.–Raff 7275001, 9) | bolyongtában a’ cserje közűl egy madarat látna felszállani (1836 Bajza József ford.–Irving C0719, 6) | Átpásztázva alant az út felől a cserjét, föl-fölfedez a nap egy őzgombát, csiperkét (1963 Illyés Gyula ford.–Paszternak 9274106, 326) | A Földközi- és Adriai-tenger, illetve az Atlanti-óceán partján élő kullancsok a magyaltölgyet, a Skandinávia melléktengerein élők a vörös áfonyát, a kontinentális területen lévők a dús cserjét és az aljnövényzettel benőtt csertölgyet kedvelik (2000 Természet Világa CD50).
2. (rég, ritk) ’növendék (cser)fa’ ❖ cserje, fn. ált. mindenféle vad fanövény bokros csemetéje; külön. a cserfa bokros csemetéje (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 176).
2a. (rég v. nyj) ’fiatal tölgyes erdőállomány’ ❖ [a Klarány nevű falu] erdeje tsekély bikkes, és tserje, szleje nints (1798 Vályi András C4337, 381) | A csernye (~cserje) tehát fiatal tölgy-(sarj)erdő (1964 Reuter Camillo C6015, 62).
3. (nyj) ’elszáradt falevél’ ❖ Másod-virág nyílik a fán, Mikor zörgő cserjét hullat (1853 Tompa Mihály CD01) | Hideg kő s cserje által Most eltemetve nincs (1855 Tompa Mihály 8484088, 205) | cserje: száraz falevél (1904 Szemkő Aladár C5962, 21) | cserje (Sz.): avar, száraz falevél (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 177).
Ö: dísz~, fél~, gyapot~, kávé~, koka~, tea~, törpe~.
ÖU: áfonya~, akác~, citrom~, fenyő~, mogyoró~.
ÖE: ~ág, ~bokor, ~lomb.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. cserje¹