csesz ige 5b3cseszik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. ts (nyj) ’mozgás közben vmihez közel kerülve (könnyedén) érint, súrol, horzsol vmit’ ❖ Tſeſzáty. Kratzen. Tſeſzni (1799 Gyarmathi Sámuel C1945, 330) | Egy golyó Schellnek a nyakát cseszte, könnyű sebet ejtve rajta (1892 Jókai Mór C2326, 182) | Odaütöttem a kezére. Csak éppen hogy csesztem (1920 Szép Ernő 9665042, 12) | [a lócsiszár] rácsüngeszkedett a csikó farára […] lába néha a földet cseszte (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 220).

2. tn (nyj v. kissé trágár) ’nemileg egyesül, közösül’ ❖ Cseszni, nőszni. Balaton melléki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 67) | csesz: […] közösül (1907 Édes Jenő C6294, 54) | csesz […] nővel közösül (1957 Szegedi szótár C6400, 240) | cseszik ’közösül’ – Ott vótak a bukorba, nos csesztek (1964 Magyar Nyelvőr C6015, 173).

3. ts (nyj) ’erősen megüt, megcsap vkit’ ❖ cseszni, megcseszni: megütni; úgy mögcseszlek; hogy… (1909 A nagykőrösi nyelvjárás C6623, 42).

4. ts (ható képzővel, beleértett hat tárggyal is) (nyj v. durva) ’〈annak lemondó kif-ére, hogy vmi esélytelen, reménytelen, ill. hiábavaló〉’ ❖ Cseszhedd mâ, hȧ mëgugrȧsztottȧd ȧ nyúlȧt, ȧbbú bioñ nem ëszël (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 285) | Mast asztán cseszhetöd az annyát! (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 51) | cseszheti vki […] vége van, befellegzett vkinek (1998 Magyar szlengszótár C6262, 56).

5. ts (nyj v. durva) ’〈káromkodásban, szitkozódásban〉’ ❖ Csessze kutya! (1957 Szegedi szótár C6400, 241).

Ö: el~, ki~, le~, meg~.

Vö. CzF. csesz², cseszik; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, cseszik

csesz ige 5b3
cseszik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. tárgyas (nyj)
mozgás közben vmihez közel kerülve (könnyedén) érint, súrol, horzsol vmit
Tſeſzáty. Kratzen. Tſeſzni
(1799 Gyarmathi Sámuel)
Egy golyó Schellnek a nyakát cseszte, könnyű sebet ejtve rajta
(1892 Jókai Mór)
Odaütöttem a kezére. Csak éppen hogy csesztem
(1920 Szép Ernő)
[a lócsiszár] rácsüngeszkedett a csikó farára […] lába néha a földet cseszte
(1943 Tersánszky Józsi Jenő)
2. tárgyatlan (nyj v. kissé trágár)
nemileg egyesül, közösül
Cseszni, nőszni. Balaton melléki szó
(1838 Magyar tájszótár)
csesz: […] közösül
(1907 Édes Jenő)
csesz […] nővel közösül
(1957 Szegedi szótár)
cseszik ’közösül’ – Ott vótak a bukorba, nos csesztek
(1964 Magyar Nyelvőr)
3. tárgyas (nyj)
erősen megüt, megcsap vkit
cseszni, megcseszni: megütni; úgy mögcseszlek; hogy…
(1909 A nagykőrösi nyelvjárás)
4. tárgyas (ható képzővel, beleértett hat tárggyal is) (nyj v. durva)
〈annak lemondó kif-ére, hogy vmi esélytelen, reménytelen, ill. hiábavaló〉
Cseszhedd mâ, hȧ mëgugrȧsztottȧd ȧ nyúlȧt, ȧbbú bioñ nem ëszël
(1894 Magyar Nyelvőr)
Mast asztán cseszhetöd az annyát!
(1951–1955 Kiskanizsai szótár)
cseszheti vkivalaki […] vége van, befellegzett vkivalakinek
(1998 Magyar szlengszótár)
5. tárgyas (nyj v. durva)
〈káromkodásban, szitkozódásban〉
Csessze kutya!
(1957 Szegedi szótár)
Vö. CzF. csesz², cseszik; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, cseszik

Beállítások