csévlő (1C) l. csévelő

csévelő fn 1C (rég v. nyj)csévlő

’a fonal csévére tekerésére való eszköz, gép, csévélő’ ❖ [a kerék] a’ takátsok’ tsőllőjök vagy tsévéllőjökhöz […] sokat hasonlít (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² C3170, 146) | a másik sarokban egy vagy két szövőszék, kerékmotolla (csöllő) és gombolyító áll, odább pedig a nagy kenyérsütő teknő (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a bevetendő fonalat, amit a csőrlőn vagy csévelőn a csőre felhajtanak […], bélinek mondják (1927 Néprajzi Múzeum Értesítője C6977, 61) | A csévre a bélinek való fonalat a cséllőről pergetik fel. A cséllő hegyire húzzák a csévet (1949 Ethnographia C5827, 213) | csévlő: fonalgombolyító (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 177) | csörlő: fából készült lendkerekes tengely, amelyet tenyérhúzással hoznak forgásba, hogy a hegyes végére húzott kis csévére a fonalat feltekerjék. […] Az eszköz csörlő, csöllő, csüllő néven általánosan elterjedt (1977 NéprajziLex. CD47).

a. ’az a cséve, orsó, amelyre a fonalat feltekerik’ ❖ A szövőszék részei. Láb. Mejdurung. […] Vetélő, ebben: […] Borda-fog készítő. Csivtartó. Csivellő (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 281) | A legkisebb gazdának is megvan saját kis kunyhójában a maga posztógyára, mely áll egy osztovátából, egy csőllőből; ezen tekerik fel a fonalszálakat (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 541) | a fonalat gomolyagba tekerték vagy csöllőre felcsöllötték (1999 Természet Világa CD50).

Vö. CzF.; SzT. csörlő · csöllő; ÚMTsz. ~, csévlő, csőllő

csévlő lásd csévelő
csévelő főnév 1C (rég v. nyj)
csévlő 1C
a fonal csévére tekerésére való eszköz, gép, csévélő
[a kerék] a’ takátsok’ tsőllőjök vagy tsévéllőjökhöz […] sokat hasonlít
(1818 Mokry Benjámin ford.Möller²)
a másik sarokban egy vagy két szövőszék, kerékmotolla (csöllő) és gombolyító áll, odább pedig a nagy kenyérsütő teknő
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
a bevetendő fonalat, amit a csőrlőn vagy csévelőn a csőre felhajtanak […], bélinek mondják
(1927 Néprajzi Múzeum Értesítője)
A csévre a bélinek való fonalat a cséllőről pergetik fel. A cséllő hegyire húzzák a csévet
(1949 Ethnographia)
csévlő: fonalgombolyító
(1954 Magyar Nyelvjárások)
csörlő: fából készült lendkerekes tengely, amelyet tenyérhúzással hoznak forgásba, hogy a hegyes végére húzott kis csévére a fonalat feltekerjék. […] Az eszköz csörlő, csöllő, csüllő néven általánosan elterjedt
(1977 NéprajziLex.)
a.
az a cséve, orsó, amelyre a fonalat feltekerik
A szövőszék részei. Láb. Mejdurung. […] Vetélő, ebben: […] Borda-fog készítő. Csivtartó. Csivellő
(1872 Magyar Nyelvőr)
A legkisebb gazdának is megvan saját kis kunyhójában a maga posztógyára, mely áll egy osztovátából, egy csőllőből; ezen tekerik fel a fonalszálakat
(1900 Magyar Nyelvőr)
a fonalat gomolyagba tekerték vagy csöllőre felcsöllötték
(1999 Természet Világa)
Vö. CzF.; SzT. csörlő · csöllő; ÚMTsz. ~, csévlő, csőllő

Beállítások