csiklik (16a3) l. csuklik¹

csuklik¹ ige 16a3csiklik (nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈kül. ember〉 rekeszizmának görcsös összehúzódása(i) miatt szaggatottan, hirtelen veszi a levegőt, miközben sajátos rövid hango(ka)t hallat’ ❖ [a bélféregben szenvedők] gyakorta tſuklanak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 395) | [a huszár Kálnoki kezét megcsókolta,] könnyeivel áztatta, és így nagy tsukolva eltzammagott (1808 Holosovszky Imre C2097, 26) | nem csuklol ijedtedben, hogy Marattal együtt találtalak említeni? (1848 Petőfi Sándor 8366471, 151) | Nem csuklottál sokat? Ugyan emlegettünk (1885 Jókai Mór CD18) | csak úgy csiklik a kacagástól a fehérnép féle! (1934 Kemény János¹ 9319001, 87) | Két részeg csuklott, egymásnak felelvén (1939 Kálnoky László 9298006, 11) | Ha a gyermek mohón szopott, akkor sok levegőt nyelt, esetleg félre nyelt, ilyenkor csuklott (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).

2. tn (irod) ’〈vkinek a torka kül. erős érzelemtől〉 hirtelen rándul egyet, egy pillanatra elszorul’ ❖ [a Vén cigányt szavalja] síriasan suttogó, rémes, majd orkánszerűvé változott hangon, miközben gégéje csuklik, hogy köhögés fogja el (1884 Petelei István 8361008, 118) | [hódolói szavait hallgatva az asszonynak] boldogan csuklott a torka, hogy a férfiak mennyi mindent hazudnak a kedvéért (1915 Krúdy Gyula CD54) | Torkom csuklik, hörög a mellem, jaj nekem, megfulladok, fogjatok föl engem (1936 Weöres Sándor CD10).

2a. tn (irod) ’〈hang, beszéd kül. elérzékenyüléstől, ill. sírás, nevetés〉 meg-megakad, elcsuklik’ ❖ Tsukló Szóval magához ſzorítván [Júlia] azt mondá: Tied, hív, mind Halálíg! (1794 Uránia ford. 7165003, 104) | hangja, mint a síró emberé csuklott, szakadt (1882 Tolnai Lajos C4198, 135) | a verandáról hallatszik be [anyámnak] a csukló vinnyogása; néha majdnem nevetésnek hat, ahogy sír (1971 Mészöly Miklós 9439003, 750).

2b. ts (irod) ’elérzékenyüléstől elcsukló hangon, szaggatottan mond vmit’ ❖ Evelin – csuklotta végül oly fájdalmasan, mintha ezért különös bűnbocsánatban részesülne a leánytól, aki mindent lát (1918 Krúdy Gyula CD54) | Az apró zászlós, teljesen átérzékenyülve a rumtól, átölelte két karja közé a csaknem üres üveget s hangosan sirva csuklani kezdte: – Oh, mama, meghalok, édes mama, meghalok (1919 Szabó Dezső 9623004, 225) | Bogárdikám, te már nem szeretsz […] csuklotta felém s üdvözült mosollyal bőgni kezdett (1948 Palotai Erzsi 2052030, 101).

Ö: el~, meg~.

Sz: csukladozik.

Vö. CzF. ~, csukló¹, csukol, csukolva; ÉrtSz.; TESz. csuklik¹; ÉKsz. csuklik¹; SzT.; ÚMTsz. csuklik¹, csukol, csukoltat

csiklik lásd csuklik¹
csuklik¹ ige 16a3
csiklik 16a3 (nyj)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈kül. ember〉 rekeszizmának görcsös összehúzódása(i) miatt szaggatottan, hirtelen veszi a levegőt, miközben sajátos rövid hango(ka)t hallat
[a bélféregben szenvedők] gyakorta tſuklanak
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a huszár Kálnoki kezét megcsókolta,] könnyeivel áztatta, és így nagy tsukolva eltzammagott
(1808 Holosovszky Imre)
nem csuklol ijedtedben, hogy Marattal együtt találtalak említeni?
(1848 Petőfi Sándor)
Nem csuklottál sokat? Ugyan emlegettünk
(1885 Jókai Mór)
csak úgy csiklik a kacagástól a fehérnép féle!
(1934 Kemény János¹)
Két részeg csuklott, egymásnak felelvén
(1939 Kálnoky László)
Ha a gyermek mohón szopott, akkor sok levegőt nyelt, esetleg félre nyelt, ilyenkor csuklott
(2000 Kótyuk Erzsébet)
2. tárgyatlan (irod)
〈vkinek a torka kül. erős érzelemtől〉 hirtelen rándul egyet, egy pillanatra elszorul
[a Vén cigányt szavalja] síriasan suttogó, rémes, majd orkánszerűvé változott hangon, miközben gégéje csuklik, hogy köhögés fogja el
(1884 Petelei István)
[hódolói szavait hallgatva az asszonynak] boldogan csuklott a torka, hogy a férfiak mennyi mindent hazudnak a kedvéért
(1915 Krúdy Gyula)
Torkom csuklik, hörög a mellem, jaj nekem, megfulladok, fogjatok föl engem
(1936 Weöres Sándor)
2a. tárgyatlan (irod)
〈hang, beszéd kül. elérzékenyüléstől, ill. sírás, nevetés〉 meg-megakad, elcsuklik
Tsukló Szóval magához ſzorítván [Júlia] azt mondá: Tied, hív, mind Halálíg!
(1794 Uránia ford.)
hangja, mint a síró emberé csuklott, szakadt
(1882 Tolnai Lajos)
a verandáról hallatszik be [anyámnak] a csukló vinnyogása; néha majdnem nevetésnek hat, ahogy sír
(1971 Mészöly Miklós)
2b. tárgyas (irod)
elérzékenyüléstől elcsukló hangon, szaggatottan mond vmit
Evelin – csuklotta végül oly fájdalmasan, mintha ezért különös bűnbocsánatban részesülne a leánytól, aki mindent lát
(1918 Krúdy Gyula)
Az apró zászlós, teljesen átérzékenyülve a rumtól, átölelte két karja közé a csaknem üres üveget s hangosan sirva csuklani kezdte: – Oh, mama, meghalok, édes mama, meghalok
(1919 Szabó Dezső)
Bogárdikám, te már nem szeretsz […] csuklotta felém s üdvözült mosollyal bőgni kezdett
(1948 Palotai Erzsi)
Sz: csukladozik
Vö. CzF. ~, csukló¹, csukol, csukolva; ÉrtSz.; TESz. csuklik¹; ÉKsz. csuklik¹; SzT.; ÚMTsz. csuklik¹, csukol, csukoltat

Beállítások