csikordul tn ige 1a3

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈mozgás, kül. forgás közben vmivel érintkező tárgy, (alkat)rész stb. felületének súrlódása közben〉 rövid, csikorgó hangot ad’ ❖ Ha! most jőnek, jőnek: az ajtó csikordul… (1853 Arany János C0652, 349) | „Eh! mit nekem beszéd!” – szól Hajmási zordúl, És kap a kardjához a foga csikordúl (1885 Szabó Endre C3772, 17) | csizma csikordul (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | a hó a sí alatt halkan csikordul (1921 Áprily Lajos 9008062, 19) | A vonat csikordult egy hídon (1921 Cs. Szabó László CD10) | A kulcs kétszer csikordult és hallotta, hogy a folyosóajtót is becsapják (1967 Gábor Áron 9813001, 48).

1a. (irod) ’〈hang〉 csikorogva megszólal, ill. 〈mozdulat, megnyilvánulás〉 ilyen hangot kelt’ ❖ A kerti kavicson lépések csikordultak (1926 Krúdy Gyula CD54) | – No megállj! – csikordultak a hangok az alispánétól kezdve az utolsó úriemberéig, aki nadrágban járt, és Y-nal írta nevét (1931 Krúdy Gyula CD54) | Swift szörnyű kacaja csikordul a fülünkbe Huxley új könyvéből (1932 Szerb Antal CD10) | Nevetése csikordult, mint a fék, s bezúzott kirakatként csörömpölt (1965 Kárpáti Kamil 1076018, 49).

2. (irod) ’〈arc, száj〉 kényszerből 〈mosolyra v. sírásra〉 húzódik, ill. 〈mosoly〉 így megjelenik’ ❖ Hallatlan! ajka egy mosolyra csikordúl (1862 Szász Károly² ford.–Hugo C3837, 140) | Mosolygás csikordult nagyapánk arcára, mint láncokat rázta ráncait a vén arc ahogy ránknevetett (1931 Illyés Gyula 9274010, 91) | mindegyik [lucsokba hulló hópehely] olyan volt, mint mikor egy nevető arc egyszerre elszomorodik, sírásba csikordul… (1938 Darvas József CD10).

3. (ritk) ’〈gyomor〉 korgó hangot ad’ ❖ Csak üres gyomra csikordult néhány nagyon elégedetlent, aztán összekavarodtak benne a dolgok és képek, beleszédült az álom mélységeibe (1926 Szenes Piroska CD10).

Ö: meg~.

ÖU: össze~.

Sz: csikordulás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. csikorog; ÉKsz.

csikordul tárgyatlan ige 1a3
1. (tárgyragos határozóval is)
〈mozgás, kül. forgás közben vmivel érintkező tárgy, (alkat)rész stb. felületének súrlódása közben〉 rövid, csikorgó hangot ad
Ha! most jőnek, jőnek: az ajtó csikordul…
(1853 Arany János)
„Eh! mit nekem beszéd!” – szól Hajmási zordúl, És kap a kardjához a foga csikordúl
(1885 Szabó Endre)
csizma csikordul
(1895–1896 Mikszáth Kálmán)
a hó a sí alatt halkan csikordul
(1921 Áprily Lajos)
A vonat csikordult egy hídon
(1921 Cs. Szabó László)
A kulcs kétszer csikordult és hallotta, hogy a folyosóajtót is becsapják
(1967 Gábor Áron)
1a. (irod)
〈hang〉 csikorogva megszólal, ill. 〈mozdulat, megnyilvánulás〉 ilyen hangot kelt
A kerti kavicson lépések csikordultak
(1926 Krúdy Gyula)
– No megállj! – csikordultak a hangok az alispánétól kezdve az utolsó úriemberéig, aki nadrágban járt, és Y-nal írta nevét
(1931 Krúdy Gyula)
Swift szörnyű kacaja csikordul a fülünkbe Huxley új könyvéből
(1932 Szerb Antal)
Nevetése csikordult, mint a fék, s bezúzott kirakatként csörömpölt
(1965 Kárpáti Kamil)
2. (irod)
〈arc, száj〉 kényszerből 〈mosolyra v. sírásra〉 húzódik, ill. 〈mosoly〉 így megjelenik
Hallatlan! ajka egy mosolyra csikordúl
(1862 Szász Károly² ford.Hugo)
Mosolygás csikordult nagyapánk arcára, mint láncokat rázta ráncait a vén arc ahogy ránknevetett
(1931 Illyés Gyula)
mindegyik [lucsokba hulló hópehely] olyan volt, mint mikor egy nevető arc egyszerre elszomorodik, sírásba csikordul…
(1938 Darvas József)
3. (ritk)
〈gyomor〉 korgó hangot ad
Csak üres gyomra csikordult néhány nagyon elégedetlent, aztán összekavarodtak benne a dolgok és képek, beleszédült az álom mélységeibe
(1926 Szenes Piroska)
ÖU: összecsikordul
Sz: csikordulás
Vö. ÉrtSz.; TESz. csikorog; ÉKsz.

Beállítások