csillag fn 3A2csellag (nyj)

1. ’a sötétedés beállta után a felhőtlen égbolton (szikrázó) fényes pontnak látszó égitest’ ❖ Az égnek fényes tſillagai, ámbár azok ſok ſzámtalanok, és ha mind együtt volnának, a’ napot-is mind világoſságal, mind nagyságal meg-halladnák (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141004, 147) | A’ Tsillagok három réſzekre oſztatnak; úgymint, eggy helyben állókra, bújdoſókra, ’s Üstökös tsillagokra (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457074, 3) | Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad (1844 Petőfi Sándor C3506, 194) | A csillagok is feljöttek már, ki-kibújva az esőfellegek mögül (1989 Kőbányai János 2039001, 6).

1a. (tbsz-ban, -ig raggal, hsz-szerűen) ’nagyon magasra’ ❖ Elég vólt oly, ki ifiukorban, letzkéjét se tutta, ’s othon azoknak tsudájára, kik tanították, ’s rólla semmit se reméllettek, böltsességét, tudománnyát a ragyogó tsillagokig vitte (1802 Bessenyei György¹ 7044042, 78) | ezen szittya népet nemcsak tündöklővé s nagyságossá tették névben, fényben, hanem a földkerekségén szerte áradó hirét egész a csillagokig emelték (1861 Szalay László 8419008, 484) | Sok versengő már visszalépett, mert a csillagokig hajtották az árát [a festménynek] (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418001, 45) | Miért vannak nálunk a kiváló szakértők és az illetékes hivatalok, ha nem figyelnek arra, hogy a tőzsdeindex a csillagokig száll? (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (Csill) ’saját fényű, látszólag nem v. alig mozgó, az égboltnak ugyanazon helyén feltűnő égitest(ek felismerhető alakzatba foglalt halmaza); állócsillag’ ❖ Egyſzer ha fel-tetſzik Kosnak ſzép Tsillaga, ’s abban A’ Nap bé-kezdet lépni, jelenti Tavaſzt (1786 Nagy János¹ 7235001, 19) | a Nagy Göncöl két hátúlsó csillagától képzeljen az ember egy egyenes szálat (linea) nyúlni felfelé, az a szál alkalmasint nekimegy az Éjszaki-sark csillagának, mely akkora nagyságú, mint a Göncöl nagyobb csillagai közzűl egy (1826 Fazekas Mihály 8138075, 52) | A csillagok fényességének jelölése úgynevezett nagyságrenddel, magnitudóval szokott történni (1930 Lassovszky Károly 9382001, 267) | Amikor a kellően nagy tömegű csillagban elfogy a nukleáris fűtőanyag, akkor a csillag magjának megszűnik az ellenállása a gravitációval szemben, így a gravitáció össze tudja roppantani a csillag magját (2000 Természet Világa CD50).

3. (rendsz. a v. rossz jelzővel) ’〈vkinek a tetteit, sorsát befolyásoló erő, tényező jelképeként〉’ ❖ El-enyészék […] a’ Jób örömének fénylö tsillaga-is (1775 Gombási István C6391, 16) | hogy anyai örökjét még nem bírja, […] tulajdoníttsa sorsának – csillagjának (1816 Kisfaludy Sándor 8243059, 312) | Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak: Isten ója nagy csapástól Mi magyar hazánkat! (1855 Arany János 8014076, 254) | Ha már eddig, az első fiatalságon túl, elkerült az a szerencsétlenség, hogy szerelmes legyek, valószínű, hogy ezután is megőriz tőle jó csillagom (1908 Krúdy Gyula CD54) | ez volt az inasok feladata, s ez lesz az övé is, ha olyan jó csillag alatt született, hogy felveszik (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480004, 42) | több ízben is úgy tűnt, a firenzeiek csillaga letűnőben van Magyarországon (1995 Teke Zsuzsa CD58).

3a. ’az a személy v. dolog, aki v. amely a sorsát irányítja, alakítja vkinek v. vminek’ ❖ Nem mintha ösztönt adni ohajtanék; Mért ám eléggé ösztönöz önn heved Mellynek vezérlő tsillagánál A hamis út rögeit kerűlöd (1818 Vörösmarty Mihály 8524027, 86) | egykor te lész csillagom majd Az élet sötét, kétes utain (1868 e. Szendrey Júlia 8440001, 55) | Az emberies érzésű tanácsosokat, köztük Windischgraetz herceget, már rég elűzte környezetéből [Ferenc József] uralkodása első éveinek e rossz csillaga [ti. Schwarzenberg] (1933 Szekfű Gyula CD42) | a közjóra hivatkozva sikerült létrehozni egy züllötten és alantasan önös társadalmat, amelynek vezérlő csillaga nagyjából a hogyan tudjuk becsapni egymást, a hatalmat, bárkit, felemelő elve volt (1992 Mátyás Győző 2027028, 24).

4. ’〈az égbolton (szikrázó) fényes pontnak látszó égitest stilizált ábrázolásaként (mint díszítőelem v. vmire utaló jel, jelkép):〉 szabályos sokszög v. kör peremén v. gömb felületén elhelyezkedő, hegyesszögű csúcsok által alkotott idom, ilyen alakú tárgy, ill. egy középponton egymást sugárszerűen metsző több rövid vonal’ ❖ lát igen messzire 5 szép tornyot a melyek oly magasok voltak, hogy minyája toronynak a tsillaga az égben volt (1790 Ethnographia 7450001, 294) | [A kivándorlók] kitüzték zászlójokat, mellynek közepén a norvég kereszt volt látható, körülvéve az amerikai czimer csillagai- s csikjaitól (1854 Vasárnapi Újság CD56) | csizmáján sarkantyú csillaga pendül (1882 Tóth Lőrinc C4299, 115) | A terítőnek azt a részét, amely az ágy tetejére kerül, vagdalásos rózsákkal, csillagokkal diszítik (1907 Malonyay Dezső 8292010, 234) | a forradalmárok letépik az épületekről az ötágú vörös csillagokat (1981 Dénes Tibor 9812003, 161).

4a. (jelzőként) ’olyan 〈alak, forma〉, mint ez az idom’ ❖ tetejében négy fagyal-fa leveleihez haſonlittó és tsillag formán álló levelei vagynak [a csillagfűnek] (1775 Csapó József 7062001, 65) | a gombház közepében egy csillag alaku köszörült gyémánt-kő illesztetik (1861 Férfidivatközlöny 8620001, 8) | én preparáltam a mások gyűjteményei számára az Asperula odorata [= ún. szagos müge] csillagformában elhelyezett öt-öt levelét (1926 Molnár Ferenc² 9453030, 25) | A homokban formák elszórtan: zöld, kék, kerek, négyszögletes, egy csillag alakú torta (1978 Lengyel Péter 9397002, 228).

4b. ’〈szövegben:〉 ilyen formájú, lapalji jegyzetre utaló v. szövegrészeket elválasztó, ill. a figyelmet vmire felhívó, rendsz. egyezményes jel’ ❖ (*) mutatójel, mutatótſillag, valami dolognak ſzükséges megvilágoſittatását jelenti alól oda függeſztetettnek lenni. A’ tsillag helyett egyébként betketis ſzoktak bétsukó jelek közé tenni, p. o. (a) (b) (aa) (bb) (1779 Révai Miklós 7283025, 19) | Külön értekezést erröl irnom szükségtelen, az eszme csak szerény szikra, és ez ezen idézeti csillag alá tán nem helytelenül ideillik (1848 Tavasi Lajos 8469011, 123) | csillag alatti jegyzet (1905 Mikszáth Kálmán CD04) | A nyelvtudományban csillaggal szokták jelezni azokat a kikövetkeztetett szóalakokat, melyek létezéséről nem tudhatunk bizonyosat (1935 Kosztolányi Dezső 9359453, 105) | Csillaggal jelöltem meg azokat a műveket, amelyeknek előző vagy következő possessora [= tulajdonosa] gróf Dessewffy József volt (1998 Magyar Könyvszemle CD40).

4c. ’ilyen formájú rangjelzés’ ❖ Ühm! strázsamester vagy? – mondá hirtelen elkomorodva, amint a három csillagot megpillantá (1871 Mikszáth Kálmán 8312001, 25) | Egy századosféle. Nem ismerte ezt a rangot. Valamilyen furcsa, négyszögletű csillag volt a gallérján (1927 Markovits Rodion 9423003, 101) | Viktor Kazancev vezérezredes és két helyettese, a nyugati és keleti front parancsnokai újabb csillagot kapnak rangjelzésükre (2000 Magyar Hírlap CD09).

4d. (tulajdonnév részeként is) ’vmely polgári v. katonai kitüntetés (ilyen formájú jelvénye)’ ❖ ? Téged’ a’ Bölts, Gyáva, a’ Szegény, a’ Gazdag, Az, a’ kinek melylyén villog fényes tsillag, Azzal, kit övedzett kenderbl font madzag, Kíván, áhít, ölel, Király pedig katzag (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 4) | a szent Januarius nápolyi rend veres pántlikájával és csillagával (1831 e. Kazinczy Ferenc 8228108, 164) | [a király] Stockinger Ferenc I. oszt. főkonzulnak Londonban a Ferenc József-rend középkeresztjéhez a csillagot [adományozta] (1899 Budapesti Hírlap 8608002, 7) | Soros György tegnap Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést (1994 Magyar Hírlap CD09).

5. ’vmely emlősállat, kül. ló v. szarvasmarha homlokán levő kerekded fehér folt’ ❖ látszik szép kerek csillag homlokába [a csikónak] (1811 György László C1968, 140) | [a kecskének] még csillag is van a homlokán (1880 Balázs Sándor¹ C0743, 184) | Az egyiknek [ti. bikának] fehér csillag világít a homlokán (1964 Kassák Lajos 9314089, 18) | Az egyik lónak fehér csillag a homlokán (1978 Lengyel Péter 9397001, 65).

5a. ’〈vmely személy kiválasztott v. megbélyegzett voltának kif-ére〉’ ❖ csillagot hord homlokán a Jó és Igaz (1905 Evangélikus Családi Lap 2105001, 84) | A csillagot érzem talán magamon, a megbélyegzettek csillagát (1969 Domahidy András 1036005, 167).

6. ’tengericsillag’ ❖ A csillag testét véletlenül érintő halaknak az úszóit ragadják meg a pedicelláriák és azután a farkával előre szállítják a szájhoz (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Paine első ilyen témájú közleménye egy olyan tengeri csillagról szólt (Pisaster), amely a kaliforniai sziklás tengerpartok csúcsragadozója. Azokon a területeken, ahol ez a csillag kipusztult (vagy eltávolították), gyökeresen megváltozott az egész életközösség viselkedése (1999 Természet Világa CD50).

7. (irod) ’a szem fénye, csillogása’ ❖ [a fejére esett gyermeknek] a’ szemei zavarossabbak, a’ szeme tsillagja (fénye) nagyobb lészen (1791 Lange Márton C2884, 356) | villogott szemének csillaga (1840 Ney Ferenc 8335002, 108) | megroppan szeme csillaga (1955 Csanádi Imre 9082008, 466).

8. ’kemény tárgyak összeütődéséből keletkező v. tüzes, égő tárgyról lepattanó apró részecske, szikra’ ❖ A’ vatſora el-jött, hol tſendeſen ettek, ’S tüzi meſterségre, tſak hamar fel-költek Egy erdönek allja, meg-vólt porral rakva, Mellyet fel-gyújtottak égyik réſzen lopva. A’ híg Egek ſzéllyel ſzikrákkal ropogtak, Közöttök lángoló tsillagok haladtak (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 12) | Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája (1844 Petőfi Sándor C3506, 192) | Bent, a Körút csúcsa felé egy hegesztőlámpa szikrázott, aprócska, kék csillagokat hányva (1947 Déry Tibor 2005098, 9) | A csodálatos esti program méltó megkoronázása a színpompás tűzijáték, amely millió színes csillagot szór a Duna és a város fölé (2000 Magyar Hírlap CD09) csillagot rúgat (kissé rég) ’〈alvó ember lábujjai közé tett papirost meggyújtva arra késztet vkit, hogy rúgjon fájdalmában〉’ ❖ csillagot rugattam szunnyadó atyámfiainak az ő talpával (1847 Vas Gereben C4363, 100) | a melyik ivás mellett tovább talpon marad, az előbb kidülttel csillagot rúgat (1862–1863 Jókai Mór C2256, 372) | Pistoli bőgni szeretett volna elkeseredésében, mint egy vén cigány, akivel kölykei csillagot rúgattak (1918 Krúdy Gyula CD54).

8a. (túlzó is) ’hirtelen(, erős) fájdalomtól v. a szem megerőltetésétől látott szikrázó, apró, világos folt(ok összessége)’ ❖ csillagot hányt a szemem – valami korcsmárossal huzakodtam (1880 e. Csepreghy Ferenc C1283, 212) | Ugy pofonvert tegnap, hogy mind a csillagot láttam, pedig fényes dél volt (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 45) | Még mindig csillagot szór a szemem (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 37) | Mert, ugye, a laboránsnak nem szabad tévednie. Az itt ül hajnaltól késő estig, szikrázik már a szeme, csillagokat lát, azt is beleszámolja (1963 Fehér Klára 9137001, 36).

9. ’nagyszerű tettei, kiváló tulajdonságai v. tehetsége révén hírnevet és megbecsülést érdemlő személy’ ❖ Nagy Károly, Népünk Tündökl Tſillagja (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 15) | Hejj Rákóczi, Bercsényi, Vitéz Magyarok vezéri Hová lettél Bezerédi, Nemzetünknek fényes csillagi, Ócskai (1812 e. Keresztesi József 7172003, 213) | hölgye a nőnem legkitünőbb csillagai közé tartozott (1847 Remellay Gusztáv 8391003, 81) | A kezdő [festőművész] uj csillagnak tetszett; s a vele egy világban mozgók nagy érdeklődéssel néztek a jövője elé (1906 Ambrus Zoltán C0591, 97) | A XX. század elején új csillag tűnt fel nemcsak a világot jelentő deszkákon, de a szakácskönyv-irodalomban is: Vizváry Mariska (1990 F. Nagy Angéla 2004030, 522).

9a. (birtokszóként) ’vminek a rendkívüli megbecsülést érdemlő, kiemelkedő értéke’ ❖ Az angolok dicsőségének egyik csillaga a’ gőzszekér [= gőzmozdony] is (1834 Garasos Tár 8625002, 91) | Én meg nem foghatom, miért haragusznak az ilyen szavakra, holott ezek valóságos csillagai a nyelvnek, azonkívül, hogy őket mindenki megérti (1841 Csató Pál 8083002, 344) | Fiaink apáik csontjain egy magas Oltárt emelnek majd, s fölébe Kölcsey szent porait teendik. Ereklyeként mint e haza csillagát (1846 Pongrácz Lajos 8373003, 80).

10. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) ’〈kedveskedő megszólításként〉’ ❖ Kedves tsillagom. Drága kintsem (1776 Klein Efraim 7182001, 219) | az Iſten nevibeis rimánkodom tsillagom kegyelmes Nagyságos Patrónus Uram! (1793 Hatvani István² ford.–Hunnius 7136006, 78) | Megállj, leányka, Megállj, virágom, csillagom! (1844 Petőfi Sándor 8366033, 58) | De nem, szólsz csellagom Az móringos legénynek (1911 Molnár Ferenc² 9453018, 107) | Mit ennél, csillagom? kérdezte a nagymamám, mert ő meg mindig azt hiszi, hogy éhes vagyok (1980 Janikovszky Éva 1071001, 6).

11. (rég) ’csatacsillag’ ❖ nem akarok … csak fokosra, vagy csillagra [harcolni] (1854 Szathmáry Károly C3870, 130).

Ö: alkony~, álló~, arany~, bolygó~, bujdosó~, csata~, esthajnal~, film~, futó~, hajnal~, hulló~, iker~, sark~, szerencse~, üstökös~, vacsora~, vezér~, zsidó~.

UB: -csoport, -sereg.

Fr: állandó, szem.

ÖU: bal~, érdem~, est~, fény~, mozi~, neutron~, opera~, őr~, ős~, sors~, szem~, változó~.

ÖE: ~ablak, ~állás, ~betű, ~csoport, ~ég, ~energia, ~esztendő, ~fátyol, ~hímes, ~hit, ~idom, ~ismeret, ~kerék, ~konstelláció, ~kör, ~mérföld, ~nap, ~név, ~óra, ~öv, ~pár, ~por, ~ragyogás, ~raj, ~rend, ~robbanás, ~rúgatás, ~tábor, ~távolság, ~tudomány, ~tűz, ~város.

Sz: csillagcsa, csillagocska, csillagú.

Vö. CzF. ~, csillagalakú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csillagforma, csillagformán; ÚMTsz.

csillag főnév 3A2
csellag 3A2 (nyj)
1.
a sötétedés beállta után a felhőtlen égbolton (szikrázó) fényes pontnak látszó égitest
Az égnek fényes tſillagai, ámbár azok ſok ſzámtalanok, és ha mind együtt volnának, a’ napot-is mind világoſságal, mind nagyságal meg-halladnák
(1773 Horányi Elek ford.Nádasdy)
A’ Tsillagok három réſzekre oſztatnak; úgymint, eggy helyben állókra, bújdoſókra, ’s Üstökös tsillagokra
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad
(1844 Petőfi Sándor)
A csillagok is feljöttek már, ki-kibújva az esőfellegek mögül
(1989 Kőbányai János)
1a. (tbsz-ban, -ig raggal, hsz-szerűen)
nagyon magasra
Elég vólt oly, ki ifiukorban, letzkéjét se tutta, ’s othon azoknak tsudájára, kik tanították, ’s rólla semmit se reméllettek, böltsességét, tudománnyát a ragyogó tsillagokig vitte
(1802 Bessenyei György¹)
ezen szittya népet nemcsak tündöklővé s nagyságossá tették névben, fényben, hanem a földkerekségén szerte áradó hirét egész a csillagokig emelték
(1861 Szalay László)
Sok versengő már visszalépett, mert a csillagokig hajtották az árát [a festménynek]
(1948 Makai Imre ford.Gogol)
Miért vannak nálunk a kiváló szakértők és az illetékes hivatalok, ha nem figyelnek arra, hogy a tőzsdeindex a csillagokig száll?
(1998 Magyar Hírlap)
2. (Csill)
saját fényű, látszólag nem v. alig mozgó, az égboltnak ugyanazon helyén feltűnő égitest(ek felismerhető alakzatba foglalt halmaza); állócsillag
Egyſzer ha fel-tetſzik Kosnak ſzép Tsillaga, ’s abban A’ Nap bé-kezdet lépni, jelenti Tavaſzt
(1786 Nagy János¹)
a Nagy Göncöl két hátúlsó csillagától képzeljen az ember egy egyenes szálat (linea) nyúlni felfelé, az a szál alkalmasint nekimegy az Éjszaki-sark csillagának, mely akkora nagyságú, mint a Göncöl nagyobb csillagai közzűl egy
(1826 Fazekas Mihály)
A csillagok fényességének jelölése úgynevezett nagyságrenddel, magnitudóval szokott történni
(1930 Lassovszky Károly)
Amikor a kellően nagy tömegű csillagban elfogy a nukleáris fűtőanyag, akkor a csillag magjának megszűnik az ellenállása a gravitációval szemben, így a gravitáció össze tudja roppantani a csillag magját
(2000 Természet Világa)
3. (rendsz. a v. rossz jelzővel)
〈vkinek a tetteit, sorsát befolyásoló erő, tényező jelképeként〉
El-enyészék […] a’ Jób örömének fénylö tsillaga-is
(1775 Gombási István)
hogy anyai örökjét még nem bírja, […] tulajdoníttsa sorsának – csillagjának
(1816 Kisfaludy Sándor)
Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak: Isten ója nagy csapástól Mi magyar hazánkat!
(1855 Arany János)
Ha már eddig, az első fiatalságon túl, elkerült az a szerencsétlenség, hogy szerelmes legyek, valószínű, hogy ezután is megőriz tőle jó csillagom
(1908 Krúdy Gyula)
ez volt az inasok feladata, s ez lesz az övé is, ha olyan jó csillag alatt született, hogy felveszik
(1952 Németh Andor ford.Dreiser)
több ízben is úgy tűnt, a firenzeiek csillaga letűnőben van Magyarországon
(1995 Teke Zsuzsa)
3a.
az a személy v. dolog, aki v. amely a sorsát irányítja, alakítja vkinek v. vminek
Nem mintha ösztönt adni ohajtanék; Mért ám eléggé ösztönöz önn heved Mellynek vezérlő tsillagánál A hamis út rögeit kerűlöd
(1818 Vörösmarty Mihály)
egykor te lész csillagom majd Az élet sötét, kétes utain
(1868 e. Szendrey Júlia)
Az emberies érzésű tanácsosokat, köztük Windischgraetz herceget, már rég elűzte környezetéből [Ferenc József] uralkodása első éveinek e rossz csillaga [ti. Schwarzenberg]
(1933 Szekfű Gyula)
a közjóra hivatkozva sikerült létrehozni egy züllötten és alantasan önös társadalmat, amelynek vezérlő csillaga nagyjából a hogyan tudjuk becsapni egymást, a hatalmat, bárkit, felemelő elve volt
(1992 Mátyás Győző)
4.
〈az égbolton (szikrázó) fényes pontnak látszó égitest stilizált ábrázolásaként (mint díszítőelem v. vmire utaló jel, jelkép):〉 szabályos sokszög v. kör peremén v. gömb felületén elhelyezkedő, hegyesszögű csúcsok által alkotott idom, ilyen alakú tárgy, ill. egy középponton egymást sugárszerűen metsző több rövid vonal
lát igen messzire 5 szép tornyot a melyek oly magasok voltak, hogy minyája toronynak a tsillaga az égben volt
(1790 Ethnographia)
[A kivándorlók] kitüzték zászlójokat, mellynek közepén a norvég kereszt volt látható, körülvéve az amerikai czimer csillagai- s csikjaitól
(1854 Vasárnapi Újság)
csizmáján sarkantyú csillaga pendül
(1882 Tóth Lőrinc)
A terítőnek azt a részét, amely az ágy tetejére kerül, vagdalásos rózsákkal, csillagokkal diszítik
(1907 Malonyay Dezső)
a forradalmárok letépik az épületekről az ötágú vörös csillagokat
(1981 Dénes Tibor)
4a. (jelzőként)
olyan 〈alak, forma〉, mint ez az idom
tetejében négy fagyal-fa leveleihez haſonlittó és tsillag formán álló levelei vagynak [a csillagfűnek]
(1775 Csapó József)
a gombház közepében egy csillag alaku köszörült gyémánt-kő illesztetik
(1861 Férfidivatközlöny)
én preparáltam a mások gyűjteményei számára az Asperula odorata [= ún. szagos müge] csillagformában elhelyezett öt-öt levelét
(1926 Molnár Ferenc²)
A homokban formák elszórtan: zöld, kék, kerek, négyszögletes, egy csillag alakú torta
(1978 Lengyel Péter)
4b.
〈szövegben:〉 ilyen formájú, lapalji jegyzetre utaló v. szövegrészeket elválasztó, ill. a figyelmet vmire felhívó, rendsz. egyezményes jel
(*) mutatójel, mutatótſillag, valami dolognak ſzükséges megvilágoſittatását jelenti alól oda függeſztetettnek lenni. A’ tsillag helyett egyébként betketis ſzoktak bétsukó jelek közé tenni, p. o.példának okáért (a) (b) (aa) (bb)
(1779 Révai Miklós)
Külön értekezést erröl irnom szükségtelen, az eszme csak szerény szikra, és ez ezen idézeti csillag alá tán nem helytelenül ideillik
(1848 Tavasi Lajos)
csillag alatti jegyzet
(1905 Mikszáth Kálmán)
A nyelvtudományban csillaggal szokták jelezni azokat a kikövetkeztetett szóalakokat, melyek létezéséről nem tudhatunk bizonyosat
(1935 Kosztolányi Dezső)
Csillaggal jelöltem meg azokat a műveket, amelyeknek előző vagy következő possessora [= tulajdonosa] gróf Dessewffy József volt
(1998 Magyar Könyvszemle)
4c.
ilyen formájú rangjelzés
Ühm! strázsamester vagy? – mondá hirtelen elkomorodva, amint a három csillagot megpillantá
(1871 Mikszáth Kálmán)
Egy századosféle. Nem ismerte ezt a rangot. Valamilyen furcsa, négyszögletű csillag volt a gallérján
(1927 Markovits Rodion)
Viktor Kazancev vezérezredes és két helyettese, a nyugati és keleti front parancsnokai újabb csillagot kapnak rangjelzésükre
(2000 Magyar Hírlap)
4d. (tulajdonnév részeként is)
vmely polgári v. katonai kitüntetés (ilyen formájú jelvénye)
?
Téged’ a’ Bölts, Gyáva, a’ Szegény, a’ Gazdag, Az, a’ kinek melylyén villog fényes tsillag, Azzal, kit övedzett kenderbl font madzag, Kíván, áhít, ölel, Király pedig katzag
(1772 Orczy Lőrinc)
a szent Januarius nápolyi rend veres pántlikájával és csillagával
(1831 e. Kazinczy Ferenc)
[a király] Stockinger Ferenc I. oszt.osztályú főkonzulnak Londonban a Ferenc József-rend középkeresztjéhez a csillagot [adományozta]
(1899 Budapesti Hírlap)
Soros György tegnap Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést
(1994 Magyar Hírlap)
5.
vmely emlősállat, kül. ló v. szarvasmarha homlokán levő kerekded fehér folt
látszik szép kerek csillag homlokába [a csikónak]
(1811 György László)
[a kecskének] még csillag is van a homlokán
(1880 Balázs Sándor¹)
Az egyiknek [ti. bikának] fehér csillag világít a homlokán
(1964 Kassák Lajos)
Az egyik lónak fehér csillag a homlokán
(1978 Lengyel Péter)
5a.
〈vmely személy kiválasztott v. megbélyegzett voltának kif-ére〉
csillagot hord homlokán a Jó és Igaz
(1905 Evangélikus Családi Lap)
A csillagot érzem talán magamon, a megbélyegzettek csillagát
(1969 Domahidy András)
6.
A csillag testét véletlenül érintő halaknak az úszóit ragadják meg a pedicelláriák és azután a farkával előre szállítják a szájhoz
(1933 Az állatok világa ford.)
Paine első ilyen témájú közleménye egy olyan tengeri csillagról szólt (Pisaster), amely a kaliforniai sziklás tengerpartok csúcsragadozója. Azokon a területeken, ahol ez a csillag kipusztult (vagy eltávolították), gyökeresen megváltozott az egész életközösség viselkedése
(1999 Természet Világa)
7. (irod)
a szem fénye, csillogása
[a fejére esett gyermeknek] a’ szemei zavarossabbak, a’ szeme tsillagja (fénye) nagyobb lészen
(1791 Lange Márton)
villogott szemének csillaga
(1840 Ney Ferenc)
megroppan szeme csillaga
(1955 Csanádi Imre)
8.
kemény tárgyak összeütődéséből keletkező v. tüzes, égő tárgyról lepattanó apró részecske, szikra
A’ vatſora el-jött, hol tſendeſen ettek, ’S tüzi meſterségre, tſak hamar fel-költek Egy erdönek allja, meg-vólt porral rakva, Mellyet fel-gyújtottak égyik réſzen lopva. A’ híg Egek ſzéllyel ſzikrákkal ropogtak, Közöttök lángoló tsillagok haladtak
(1772 Bessenyei György¹)
Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája
(1844 Petőfi Sándor)
Bent, a Körút csúcsa felé egy hegesztőlámpa szikrázott, aprócska, kék csillagokat hányva
(1947 Déry Tibor)
A csodálatos esti program méltó megkoronázása a színpompás tűzijáték, amely millió színes csillagot szór a Duna és a város fölé
(2000 Magyar Hírlap)
csillagot rúgat (kissé rég)
〈alvó ember lábujjai közé tett papirost meggyújtva arra késztet vkit, hogy rúgjon fájdalmában〉
csillagot rugattam szunnyadó atyámfiainak az ő talpával
(1847 Vas Gereben)
a melyik ivás mellett tovább talpon marad, az előbb kidülttel csillagot rúgat
(1862–1863 Jókai Mór)
Pistoli bőgni szeretett volna elkeseredésében, mint egy vén cigány, akivel kölykei csillagot rúgattak
(1918 Krúdy Gyula)
8a. (túlzó is)
hirtelen(, erős) fájdalomtól v. a szem megerőltetésétől látott szikrázó, apró, világos folt(ok összessége)
csillagot hányt a szemem – valami korcsmárossal huzakodtam
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
Ugy pofonvert tegnap, hogy mind a csillagot láttam, pedig fényes dél volt
(1906 e. Thury Zoltán)
Még mindig csillagot szór a szemem
(1936 Kosztolányi Dezső ford.Carroll)
Mert, ugye, a laboránsnak nem szabad tévednie. Az itt ül hajnaltól késő estig, szikrázik már a szeme, csillagokat lát, azt is beleszámolja
(1963 Fehér Klára)
9.
nagyszerű tettei, kiváló tulajdonságai v. tehetsége révén hírnevet és megbecsülést érdemlő személy
Nagy Károly, Népünk Tündökl Tſillagja
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Hejj Rákóczi, Bercsényi, Vitéz Magyarok vezéri Hová lettél Bezerédi, Nemzetünknek fényes csillagi, Ócskai
(1812 e. Keresztesi József)
hölgye a nőnem legkitünőbb csillagai közé tartozott
(1847 Remellay Gusztáv)
A kezdő [festőművész] uj csillagnak tetszett; s a vele egy világban mozgók nagy érdeklődéssel néztek a jövője elé
(1906 Ambrus Zoltán)
A XX. század elején új csillag tűnt fel nemcsak a világot jelentő deszkákon, de a szakácskönyv-irodalomban is: Vizváry Mariska
(1990 F. Nagy Angéla)
9a. (birtokszóként)
vminek a rendkívüli megbecsülést érdemlő, kiemelkedő értéke
Az angolok dicsőségének egyik csillaga a’ gőzszekér [= gőzmozdony] is
(1834 Garasos Tár)
Én meg nem foghatom, miért haragusznak az ilyen szavakra, holott ezek valóságos csillagai a nyelvnek, azonkívül, hogy őket mindenki megérti
(1841 Csató Pál)
Fiaink apáik csontjain egy magas Oltárt emelnek majd, s fölébe Kölcsey szent porait teendik. Ereklyeként mint e haza csillagát
(1846 Pongrácz Lajos)
10. (egysz 1. sz-ű birt szjellel)
〈kedveskedő megszólításként〉
Kedves tsillagom. Drága kintsem
(1776 Klein Efraim)
az Iſten nevibeis rimánkodom tsillagom kegyelmes Nagyságos Patrónus Uram!
(1793 Hatvani István² ford.Hunnius)
Megállj, leányka, Megállj, virágom, csillagom!
(1844 Petőfi Sándor)
De nem, szólsz csellagom Az móringos legénynek
(1911 Molnár Ferenc²)
Mit ennél, csillagom? kérdezte a nagymamám, mert ő meg mindig azt hiszi, hogy éhes vagyok
(1980 Janikovszky Éva)
11. (rég)
nem akarok … csak fokosra, vagy csillagra [harcolni]
(1854 Szathmáry Károly)
ÖU: balcsillag, érdemcsillag, estcsillag, fénycsillag, mozicsillag, neutroncsillag, operacsillag, őrcsillag, őscsillag, sorscsillag, szemcsillag, változócsillag
ÖE: csillagablak, csillagállás, csillagbetű, csillagcsoport, csillagég, csillagenergia, csillagesztendő, csillagfátyol, csillaghímes, csillaghit, csillagidom, csillagismeret, csillagkerék, csillagkonstelláció, csillagkör, csillagmérföld, csillagnap, csillagnév, csillagóra, csillagöv, csillagpár, csillagpor, csillagragyogás, csillagraj, csillagrend, csillagrobbanás, csillagrúgatás, csillagtábor, csillagtávolság, csillagtudomány, csillagtűz, csillagváros
Sz: csillagcsa, csillagocska, csillagú
Vö. CzF. ~, csillagalakú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csillagforma, csillagformán; ÚMTsz.

Beállítások