alakozó (1A) l. alakzó

alakzó fn 1Aalakozó

1. (Ipar) ’egyforma munkadarabok v. ismétlődő mintázat készítéséhez való forma; sablon’ ❖ [a kasza] pengéjének szélét ollóval alakzók szerint körülmetszik (1895 PallasLex. CD02) | A befogó készülékek átteszik a munkadarabot az alakozó második járatába (1950 Élet és Tudomány C4901, 442).

1a. (Ipar) ’öntvény készítéséhez való öntőforma’ ❖ a csőbe öntött cementpép fölszinét [az] alakzónak leszorításával és körben való forgatásával alakítjuk ki (1893 PallasLex. CD02).

2. (Ép) ’íves állványnak a boltozatot alátámasztó része; alakzóív’ ❖ Eféle változatot tolható alakzókon készíthetünk, melyet minden uj téglasor alá léceken csusztatunk; nincs tehát szükség szilárdan álló deszkázott ives állványra (1894 PallasLex. CD02).

ÖE: ~üreg.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alakozó lásd alakzó
alakzó főnév 1A
alakozó 1A
1. (Ipar)
egyforma munkadarabok v. ismétlődő mintázat készítéséhez való forma; sablon
[a kasza] pengéjének szélét ollóval alakzók szerint körülmetszik
(1895 PallasLex.)
A befogó készülékek átteszik a munkadarabot az alakozó második járatába
(1950 Élet és Tudomány)
1a. (Ipar)
öntvény készítéséhez való öntőforma
a csőbe öntött cementpép fölszinét [az] alakzónak leszorításával és körben való forgatásával alakítjuk ki
(1893 PallasLex.)
2. (Ép)
íves állványnak a boltozatot alátámasztó része; alakzóív
Eféle változatot tolható alakzókon készíthetünk, melyet minden uj téglasor alá léceken csusztatunk; nincs tehát szükség szilárdan álló deszkázott ives állványra
(1894 PallasLex.)
ÖE: alakzóüreg
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások