csillámlik tn ige 16a1
1. ’〈fény(forrás) v. ráeső fénytől vmi〉(folyamatosan) meg-megvillan(va), meg-megcsillan(va ragyog)’ ❖ A’ mennyi Tsillagokat látunk pedig éjtſzaka az Ég bóltozatján fejünk felett tsillámlani; mind azok állandó [= álló] Tsillagok (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293001, 75) | Egyetlenegy kicsiny fény Csillámlik ott fönn a magasban (1848 Petőfi Sándor 8366401, 107) | [Szindbád] holdfényben csillámló folyóvizet látott (1911 Krúdy Gyula C2844, 81) | sehol egy lélek, csak a hó csillámlott az utcákon (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418002, 84) | Tudod, hogy sírni nem szabad, Csillámlanak Arcodon mégis a könnyek (1966 Stetka Éva 9615011, 18).
1a. (irod) ’hirtelen(, egy-egy pillanatra) láthatóvá, ill. érzékelhetővé válik, elő-előtűnik vmi’ ❖ Eggy Kertnek lehetne az egéſz Tartományt gondolni, a’ mellybe’ a’ Helységek, és Faluk vagynak, és itt amott a’ Fák közzl tsillámlanak (1794 Kármán József² 7491003, 217) | Az öregúr eredeti alak, a kedély melege csillámlik gondolatmenetén (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | körbe-körbe járok az asztal körül és „nem gondolok semmire”, de ebben a semmire se gondolásban számtalan emlék-törmelék csillámlik; tulajdonképpen cél- és irány-nélküli mindenfélére gondolás (1938 Weöres Sándor 9788144, 19).
2. (irod) ’〈vmely lelki tartalom vkinek a szemében, arcán〉 láthatóan kifejeződik’ ❖ Szemtelen bujaság tsillámlik ſzemébl (1789 Barcsay Ábrahám 7019012, 122) | Vidám erő csillámlik arczodon (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 183) | [Herman Ottó] arca ilyenkor [ti. érvelés közben] átmelegszik, szemeiből a szenvedély és harag csillámlik (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | nagy, cigánybarna szemében olyasféle megható jóság csillámlik, amilyet inkább csak állatoknál lehet látni (1931 Sárközi György 9587010, 54).
3. (vál) ’rendkívüli hatásával elkápráztat, bámulatba ejt vmi’ ❖ [Rónaszéky] egészen kiaknázta, tán egy kicsit túlságosan is, Samu fönséges humortól csillámló szerepét a közönség mulattatására (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | [Nemes Nagy Ágnes] egész kötetére a megformáltság […] öntükröző dinamikája, kifejezés és gondolat kettősségének csillámló egyesítése jellemző (1982 Balassa Péter 1008001, 161) | Hová gyűrűztek a kilencvenkettes „Néhány gondolattól” „A magyarság bekerítéséig” (választási röpirat volt) Csurka hamisan csillámló próféciái! (1998 Magyar Hírlap CD09).
ÖU: át~, elő~, fel~, ki~, meg~.
Sz: csillámlás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.