csillog tn ige 2a 

1. ’〈fény(forrás), ill. a ráeső fénysugarakat visszaverve vmi〉 folyamatosan fel-felvillanva ragyog, fénylik’ ❖ te ſzéles Folyó, a’ ki tsillogva ſzaladſz ama hegyek megett (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 256) | Haldoklófélben volt a hajnali csillag, Halovány sugára már csak alig csillog (1844 Petőfi Sándor 8366136, 217) | a bő harmattól csillogó füvek (1900 Váli Mari 8506003, 166) | fönn a házak ormán és élein vakító fény csillog (1926 Nagy Endre CD10) | bajuszában néhány ezüst szál csillog (1942 Hunyady Sándor 9266003, 81) | A lefolyástalan katlanokban, a berogyásos mélyedésekben kerekded tavacskák tükre csillog vörösesen a mederfenék vasas málladékától (1987 Antalffy Gyula 1004001, 70).

1a. ’〈vkinek a szeme〉 vmely (erős) érzést láthatóan kifejez, tükröz’ ❖ Martzinak a’ ſzemei ezen Beſzéd mellett örömökben tsillogtak (1795 Sándor István 7287061, 33) | az éretlen ifjúnak asszonyos szava most vastagabb hangúvá lészen; szemei tüzesebben csillognak; az izmok’ ereje gyarapodik (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187005, 23) | szeme sértődötten, gonoszul csillogott (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 83) | Teréza egészen fiatal. Barna szeme csillog az életkedvtől és valami huncut derűtől (1981 Dénes Tibor 9812001, 7).

1b. (vál) ’〈vmilyen érzés vkinek a szemében, es. arcán, hangjában〉 kifejeződik, tükröződik’ ❖ Szerelme bágyadó szemében melly bájos tűzzel tsillogott! (1793 Verseghy Ferenc C4441, 97) | Szemökben csillog az öröm, arczukon virit az élet (1878 Kristóffy József C2825, 33) | Gondolja? – kérdezte közönyössé tompított hangon, de e hangban öröm csillogott (1923 Karinthy Frigyes 9309032, 164) | Az arcán meglepődés csillogott (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 123) | A tisztek sápadtan néztek egymásra. Szemükben izgalom csillogott (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 469).

2. ’〈vmely (belső) érték v. kiváló tulajdonság〉 hatásosan, erőteljesen megmutatkozik, feltűnően megnyilvánul vmiben’ ❖ Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben [ti. Aranyéban] csillog pazar fénnyel? (1847 Petőfi Sándor 8366326, 146) | Az 1814. évi hadjáratban teljes fényében látjuk megint a Napoleon genie-jét csillogni (1895 Bárczay Oszkár C0793, 416) | [Bálint Györgynek] minden mondata mögött egy egész ember hite csillog és az írástudó kristálytiszta tudata (1937 Radnóti Miklós 9543013, 521) | Az ilyen asszonyok mellett csilloghatnak, tűnhetnek ki a férfierények leginkább (1982 Lux Elvira 1099002, 113).

2a. ’〈remény, (vminek a) kedvező lehetőség(e)〉 fel-felvillan, mutatkozik’ ❖ immár csillog egy remény (1819 Vörösmarty Mihály 8524389, 39) | e gondolata mellett még ott csillogott a kisháti haszonbér is (1872 Tóvölgyi Titusz C4313, 197) | a horizont egyelőre elég szélesnek tűnik, mert lehetőségként ott csillog akár egy nemzeti hálózat kiépítése, a mobilszolgáltatásokba való bekapcsolódás [is] (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. ’külsejével, viselkedésével, vmely képességével stb. (mások elkápráztatására törekedve) környezetéből feltűnően kiemelkedik’ ❖ mondjad Fanninak, hogy szomorú leszek, ha ő azokkal a’ [könyvben található] gondolatokkal a’ társaságokban csillogni fog akarni (1799 Kazinczy Ferenc C2555, 427) | elmegy a háborúba, hogy Londonba visszatérve, katonaöltönyben csilloghasson (1870 Lévay József ford.–Shakespeare C3738, 65) | [Édesanyám] maga szeretett volna ragyogni és csillogni, de legalább a gyerekeiben (1939 Móricz Zsigmond C5087, 81) | az egyvelegben egy olasz énekesnő csillogott (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 437).

3a. (irod) ’látványos külsőségekkel járó, fényűző életet él’ ❖ a léha Pali nyilván csillogott a jólétben, mert mindig a jóléthez húzódott (1886 Mikszáth Kálmán C3157, 66) | reprezentálni pénz nélkül, csillogni a legnyomasztóbb gondok között, ez a sorsunk (1897 Thury Zoltán 8479014, 30).

ÖU: át~, fel~, ide~, keresztül~, ki~, meg~, rá~, végig~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csillog¹