csillogtat ts ige 5a8

1. ’〈nap, fénysugár〉 vminek a csillogását előidézi, folyamatosan meg-megcsillant vmit’ ❖ [Nap,] de nyájas ragyogtod a’ vadásznak […], Ha a’ tépett felhőkből ki nézesz, ’S ázott haját csillogtatod (1832 Fábián Gábor ford.–Macpherson 8134004, 69) | A láthatár lassanként kitisztult, előjött az égető augusztusi nap, hosszu árnyékokat vetett a sudaras fák közt, és éles sugarával miriad-szinben csillogtatá a pavillon előtti esőcseppes pázsitot (1859 Matkovics Pál 8299001, 60) | a szobába ömlő napsugár csillogtatja, táncoltatja a porszemeket (1933 Halász Gábor¹ CD10).

2. ’〈sima felületű (fényes) tárgyat v. testrészt〉 úgy fordít, mozgat, hogy az csillogjon’ ❖ arra vőm futásomat az éjben, hol felhőji közzül Tonthéne csillogtatá sugáros fejét (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 117) | Kardot ránt, ’s azt csillogtatja (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4641, 27) | [Monostory Erzsébet] ugyancsak csillogtatja antique gyürüit (1890 Gyarmathy Zsigáné C1956, 4) | aranypille Csillogtatja szárnyait (1945 Heltai Jenő ford.–Richepin 9239053, 110) | [az előkelő rómaiak] a császár képétől hólyagos aranyaikat csörgették, csillogtatták a kofák előtt (1960 Szentkuthy Miklós 9664003, 263).

3. ’〈vmely tulajdonságát, képességét, tudását stb.〉(mások elkápráztatására törekedve) felvillantja’ ❖ Kitünőleg csillogtatta elméjét Borházi (1840 Remény C3610, 12) | Kalmárnak aránylag kis szerepében is volt alkalma szép tenorját csillogtatni (1900 Ady Endre CD0801) | Bayor Gizi, Ujvári Lajos, Greguss Margit és Dénes György játszanak a kis darabban, mely különösen Bayor Gizinek nyujt jó alkalmat, hogy egy hálás szerepben csillogtassa fiatalságát és tetszetős müvészetét (1919 Világ 2115001, 9) | Egyszerű szatírát kezdtem hát vázolni, nem volt ez semmi több, de lehetővé tenné számomra, hogy humoromat csillogtassam (1992 Pálfalvi Lajos ford.–Gombrowicz 2016027, 411).

Ö: meg~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. csillog; ÉKsz.

csillogtat tárgyas ige 5a8
1.
〈nap, fénysugár〉 vminek a csillogását előidézi, folyamatosan meg-megcsillant vmit
[Nap,] de nyájas ragyogtod a’ vadásznak […], Ha a’ tépett felhőkből ki nézesz, ’S ázott haját csillogtatod
(1832 Fábián Gábor ford.Macpherson)
A láthatár lassanként kitisztult, előjött az égető augusztusi nap, hosszu árnyékokat vetett a sudaras fák közt, és éles sugarával miriad-szinben csillogtatá a pavillon előtti esőcseppes pázsitot
(1859 Matkovics Pál)
a szobába ömlő napsugár csillogtatja, táncoltatja a porszemeket
(1933 Halász Gábor¹)
2.
〈sima felületű (fényes) tárgyat v. testrészt〉 úgy fordít, mozgat, hogy az csillogjon
arra vőm futásomat az éjben, hol felhőji közzül Tonthéne csillogtatá sugáros fejét
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Kardot ránt, ’s azt csillogtatja
(1833 Áltöltöztetett Aeneis ford.)
[Monostory Erzsébet] ugyancsak csillogtatja antique gyürüit
(1890 Gyarmathy Zsigáné)
aranypille Csillogtatja szárnyait
(1945 Heltai Jenő ford.Richepin)
[az előkelő rómaiak] a császár képétől hólyagos aranyaikat csörgették, csillogtatták a kofák előtt
(1960 Szentkuthy Miklós)
3.
〈vmely tulajdonságát, képességét, tudását stb.〉 (mások elkápráztatására törekedve) felvillantja
Kitünőleg csillogtatta elméjét Borházi
(1840 Remény)
Kalmárnak aránylag kis szerepében is volt alkalma szép tenorját csillogtatni
(1900 Ady Endre)
Bayor Gizi, Ujvári Lajos, Greguss Margit és Dénes György játszanak a kis darabban, mely különösen Bayor Gizinek nyujt jó alkalmat, hogy egy hálás szerepben csillogtassa fiatalságát és tetszetős müvészetét
(1919 Világ)
Egyszerű szatírát kezdtem hát vázolni, nem volt ez semmi több, de lehetővé tenné számomra, hogy humoromat csillogtassam
(1992 Pálfalvi Lajos ford.Gombrowicz)
Vö. ÉrtSz.; TESz. csillog; ÉKsz.

Beállítások