csip² msz 0 (gyakr. ismételve)

1. ’〈vmely madár, rendsz. veréb, ill. csirke hangjának utánzására〉’ ❖ Jön a veréb a nagy faló, Reptében ígyen szólaló: Csip, csep! Csip, csep! (1845 Vörösmarty Mihály CD01) | A csirkék nem szaladtak el, csak egyre csipogtak: csip, csip, csip, és szedegették a szemeket (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | a verebekkel folytatta a csatát. – Csip, csip, mit akarsz ezzel, mindig csak csip, csip, hogy nem áll be a szája, csip, csip (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 138).

2. cip (gyakr. ismételve) ’〈kül. csirke, tyúk hívogatására〉’ ❖ a semmirevaló [gyöngytyúk] nem hallgatott a hívogató nyájas szavakra. – Cip, cip, cip! Ne fuss már édes mézem… No, megállj! (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | A csürke (csirke) a kevertre és a csip, csip, csip szóra szokott rohanni eszeveszetten (1905 Magyar Nyelvőr C5963, 260) | csibe: cip-cip-cip (1938 Néprajzi Múzeum Értesítője C6140, 144).

Vö. CzF. csip¹; ÚMTsz.

csip² mondatszó 0 (gyakr. ismételve)
1.
〈vmely madár, rendsz. veréb, ill. csirke hangjának utánzására〉
Jön a veréb a nagy faló, Reptében ígyen szólaló: Csip, csep! Csip, csep!
(1845 Vörösmarty Mihály)
A csirkék nem szaladtak el, csak egyre csipogtak: csip, csip, csip, és szedegették a szemeket
(1901 Mikszáth Kálmán)
a verebekkel folytatta a csatát. – Csip, csip, mit akarsz ezzel, mindig csak csip, csip, hogy nem áll be a szája, csip, csip
(1928 Móricz Zsigmond)
2.
cip 0 (gyakr. ismételve)
〈kül. csirke, tyúk hívogatására〉
a semmirevaló [gyöngytyúk] nem hallgatott a hívogató nyájas szavakra. – Cip, cip, cip! Ne fuss már édes mézem… No, megállj!
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
A csürke (csirke) a kevertre és a csip, csip, csip szóra szokott rohanni eszeveszetten
(1905 Magyar Nyelvőr)
csibe: cip-cip-cip
(1938 Néprajzi Múzeum Értesítője)
Vö. CzF. csip¹; ÚMTsz.

Beállítások