csipdos (4a2) l. csipdes

csipdes ige 4b2  csipdos (rég v. nyj)

1. ts ’ujjaival, csőrével, es. fogával v. vmely eszközzel gyors egymásutánban többször(, fájdalmat, sérülést okozva) megcsíp vkit, vmit’ ❖ ? [Tiszán innen:] Tsípdesni (1788 Kis magyar frazeológia C3795, 151) | A’ rühtől meglepetett lovak […] magokat metsző fogaikkal csipdesik, és harapdálják (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310009, 30) | Hadd csaljon ágyba a pöffedt király, Csipdesse arczod’, hívjon muczijának (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 103) | [az ún. sárga billegetők] cseppet sem félnek a csordától, gulyától, sem a pásztorembertől, hanem folyton ott settenkednek, bogarásznak, közbe-közbe fel is röppenve s úgy, mint rokonai és a pipisek egymást kergetve, csipdesve (1899 Chernel István CD34) | Úgy illik, hogy a menyasszony az egész bucsuztató alatt sírjon; ha nem hangosan sír, akkor csipdesik, lökdösik hozzátartozói, hogy hangosabban sírjon, mert megcsúfolják (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | [a betyár] önmagát csipdeste tüzes harapófogóval, és önmagának kiáltozott: „Vallasz-e már, Kancsár?” (1931 Krúdy Gyula CD54) | Az abház elfekvő osztályokon állítólag 120 éves öregek ficánkolnak, csipdesik a 80 éves ápolónők fenekét (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn ’〈állat〉 fogaival v. csőrével (sérülést okozva) bele-belekap vkibe, vmibe’ ❖ Védvén kicsínyét csipdes a galamb (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 169) | [A csikó] ugrabugrálva csipdesett a társai nyakába s mire utána faltak, fürge ügetésbe kapott (1917 Mariay Ödön CD10) | [A kanárik] mindegyik madár felé, mely fészkük felé közeledik, csőrükkel csipdesnek (1933 Az állatok világa ford. CD46).

1b. ts ’bántó megjegyzéssel, gondolattal bosszant, ingerel vkit’ ❖ Holt embert, kivált azt, a’ ki ha barátom nem volt is, testvérem volt, én nem csípdesek (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 177) | Rustán [basa] magához hivatta [a magyar király követét]. Tudtul adta neki, hogy keresztyén sereg Pest alól a közelgő török hadak hírére megszaladt s szokott durva modorában csipdeste a bámulva kétkedő küldöttet (1880 Károlyi Árpád CD57) | [Herczeg Ferenc] igazi előkelő magyar úr módjára élte le életét, s néma megvetéssel nézett el azok feje fölött, akik időközönkint irigykedve csipdesték személyét (1940 Pintér Jenő CD44).

2. ts ’ujja hegyével v. vmely eszközzel tépked, ill. így szed vmit’ ❖ Először kézzel csipdesik, szaggatják kis csomócskákra az összetapadt gyapjút, majd ezeket megfésülik a gerebenen (1979 NéprajziLex. CD47).

2a. ’〈madár〉 csőrével apró darabokban v. szemenként szedegetve eszeget, csipeget vmit’ ❖ Csípdesi is már a zőld hantot a liba (1785 k. Debreceni diákirodalom 7495008, 27) | az öreg lúd libáival a’ mezőre hajtatik […], hogy ott fűvet csipdeshessenek (1835 Némethy József 8333012, 103) | [A meggyvágó] tavasz felé, mikor magvakban megszorúl, rügyeket csipdes (1901 Herman Ottó CD34) | [a galamb] búzaszemet csipdes etetője tenyeréből (1929 Pap Károly CD10) | Amíg a kicsinyek a fűszálakat csipdesik, a két öreg madár kinyújtott nyakkal őrködik a biztonságuk felett (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

3. ts ’〈kül. rovar〉 vmely szervével szúrva többször egymás után megcsíp vkit, vmit’ ❖ [a lovat a méhek] mind addig tsipdesték, valamíg lábárol le nem esett, ’s két óra múlva meg nem döglött (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 412) | az egér szőrébe ezer meg ezer [vadászhangya] belekapaszkodik, kihuzzák a szabadra, ott mozdulatlanul lefogva tartják s addig csipdesik, mig élni meg nem szünik (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Jelky András] az iszapos talajban elcsuszott, s mire megint föl tudott czihelődni, már fél testén csipdeste és szurkálta valami, – maga sem tudta: mi. Sietett ki a vizből s midőn a partra érve megvizsgálta magát, rémülve látá, hogy bőre tele ragadt tömérdek eleven nadálylyal (1872 Hevesi Lajos 8184002, 156).

3a. (ritk) ’〈vmely hegyes, éles tárgy, dolog〉 bőrével érintkezve folyamatosan ingerel vkit’ ❖ a lepedője alatt ott volt eldugva egy tüske, és ez folyton-folyvást csipdeste és szurdalta Sanyi manót (1914 Mikes Lajos 9443001, 82).

3b. (irod) ’〈hideg, szél vmely testrészt〉 ér, és fájdalmas érzést kelt benne’ ❖ majd szél ver, dér csipdes (1879 Szabó Dávid C3764, 219) | Dér hull, fagy csipdesi az ujjaink izét (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01) | Cinkét csipdes a fagy, az idő mogorva – és mi felkészültünk a nagy disznótorra (1954 Páskándi Géza 9516004, 34) | Kéklő hajnal csípdesi arcom (1956 Irodalmi Újság szept. 15. C5231, 3).

4. ts (rég) ’〈ellenséges hadsereget, ill. más fennhatóság alatt álló területet〉 katonai erővel váratlanul, rajtaütésszerűen többször megtámad’ ❖ Kisded vagyonunkban Nem hagynak békével Csipdesik széleit Csuda kevélységgel (1810 Dugonics András C1479, 142) | [a katonák] két oúdalrú is csipdosnak (1854 Spetykó Gáspár C3758, 30) | [A Kemény János vezette magyar sereg] ereje, száma apadton apadt, mert elől a lengyelség csipdeste, hátul a tatárság csapkodta (1900 Széchy Károly CD55) | [Corvin János,] akit az uralkodó klikk végkép elkeserített, uradalmait csípdeste, perekkel támadta meg, a szlavóniai bánságtól megfosztotta (1934 Szekfű Gyula CD42) | A Vág mellől naponta keltek át újabb és újabb [kuruc] különítmények, melyek únos-untalan csipdesték, zaklatták a császári csapatok szállásait (1941 Bánlaky József CD16).

ÖU: el~, ki~, le~, meg~, össze~.

Sz: csipdesés.

Vö. CzF. csipdės · csipdėsés; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; SzT.