csipke¹ fn és mn 6B
I. fn
1. (átv is) ’rendsz. lenfonálból készült, áttört szerkezetű, lyukacsos mintázatú (díszítő) textília’ ❖ A’ patyalatok, pántlikák, és tſipkék, miként nevelték félig el takart ſzépſégeket [ti. az asszonyokét]! (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 245) | két ezer rőf valencziai csipkét kapott a herczegnő ruhái felpiperézésére (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Az erdő fekete csipkéjén áttetszik az ég (1918 Laczkó Géza CD10) | A sok kézimunkát igénylő hímzéseket kezdetben kiegészítette, később pótolta a gyári készítésű csipke (2000 Szilágyi Mihály CD36).
1a. ’(részben) ebből az anyagból készült v. ezzel díszített ruhanemű (mint a gazdagság, előkelőség jelképe)’ ❖ Durva fátyol válttya búja tsipkéinket (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 454) | Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos úr tréfából selyemben, csipkében járat (1865 Jókai Mór CD18) | [A lány] karját egész vállhegyig csak csipke fedezte (1914 Oláh Gábor 9487063, 180) | [A falu lakói] nézik a hófehér, gyöngyökkel hímzett [menyasszonyi] ruhát, az uszály többméteres, az ünneplőbe, csipkébe öltöztetett kicsik vigyázzák, nehogy a porba érjen (1999 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’〈rendsz. női ruhán:〉 ebből az anyagból készült dísz, betét v. szegély’ ❖ [a kisasszony] elejbe Bóbita, pántlika, gyöngy, tsipke ki-rakva vagyon (1786 Baróti Szabó Dávid 7021022, 85) | [az esküvőn Török Sophie] fejér atlaszban, kövek nélkül, de gazdag brabantziai csipkékkel, haja fekete fürtjeiben, ’s a’ rozmarint csak kezébe fogván (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 246) | Az ingújj bő, néhol egy csík hímzéssel, rendesen csipkével végződik (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [A hercegné] széttárta karját, hogy megmutassa csupa csipke borította, gyönyörű ruháját (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 16).
1c. ’ebből az anyagból készült terítő, ill. függöny’ ❖ Alakod úgy illan át hűs szobámon, Hol ó csipkéktől bánatos az ablak (1909 Tóth Árpád 9720030, 7) | Laci leült a piros bársony ülésre, a fejét hátrahajtotta a fehér horgolt csipkére (1925 Harsányi Zsolt 9226002, 36) | a karnisról szakadt a csipke (1947 Örkény István 2005106, 27) | a csipkével takart komód a sok dísztárggyal vitrinként szolgál (1996 Lakáskultúra CD39).
2. ’vminek a szélén (sort, mintázatot alkotó,) kiálló hegyes rész, ill. bevágás’ ❖ [a levélen] semmi fogak tsipkék ’s a’ t. nintsenek (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 31) | Gyönyörű csepegő kő ’s mintegy csipkékkel körülvett vízmedenczék találtatnak ezen üregben (1842 Pesti Hírlap CD61) | A felsőmajori juhász tudja hogy az ő birkája fülén két csipke van (1911 Malonyay Dezső 8292036, 248) | egy óriási krokodílus közeledett s páncéljának csipkéi kilátszottak a vízből (1933 Az állatok világa ford. CD46).
II. mn (összetételek előtagjaként is)
’ebből az anyagból készült v. ezzel díszített 〈textília, kül. ruhanemű〉’ ❖ csipke fejkötőjét szél úgy lebegtette (1782 Ányos Pál CD01) | ruhája csipke melldíszét (1877 Jókai Mór CD18) | kezén rajt volt könyékig erő csipke kesztyűje (1955 Tatay Sándor 9704002, 214) | ma az élet nem olyan, hogy keményre vasalt csipkeblúzokban járkáljunk (1999 Magyar Hírlap CD09).
Ö: arany-, cérna~, kő~.
Fr: [Boldogasszony], brüsszeli, halasi, vert.
ÖU: ezüst~.
ÖE: ~árus, ~blúz, ~darab, ~felhő, ~haraszt, ~ing, ~szegély, ~szövet.
Vö. CzF.; ÉrtSz. csipke¹; SzólKm. csipke¹; TESz. csipke²; ÉKsz. csipke¹; SzT. csipke¹; ÚMTsz. csipke¹