csíptet ige 5b

1. ts ’erősen (be)szorít vhova vmit’ ❖ erős kalodába csiptették nyakát és kezeit (1856 Vasárnapi Újság CD56) | nyelve hegyét ajkai közé csíptette (1862 Jókai Mór CD18) | A kislány a lábai közé csípteti szoknyáját, nyikkant és hátrabukik (1914 Réti Ödön CD10) | [az] ostornyelet maga alá csiptette (1922–1929 Tamási Áron 9701008, 52) | [a törpét] szakállánál fogva egy nagy fa hasítékába csípteti (1977 NéprajziLex. CD47).

2. ts ’(vmely csíptető eszközzel, csipesszel) rögzít vmihez, vmire vmit’ ❖ [a rákok kihalászásakor] a’ büdöſs marha-húsból egy-egy darabotskát veſzſzkre kötözvén, vagy tsiptetvén, mellyet itt nálunk Rátsnak neveznek, azokat a’ rákos hellyeken a’ vizbe bé-eregetik (1787 Mátyus István C3069, 380) | Nem volt könnyű […] a fülükbe csíptetni a számokkal ellátott klipszet (1995 Magyarország állatvilága CD14) | Szövött függöny azsúrozással fa karnisrúdon, karikákhoz csíptetve (1997 Lakáskultúra CD39).

3. ts (rég) ’〈monoklit, csíptetőt stb.〉 szeméhez v. orrához erősít, szorít’ ❖ [a báró] szeme elé csipteté a fél szemüveget (1854 Jókai Mór C2244, 368) | gyors mozdulattal feltúrja zsebéből a monokliját, szemébe csípteti (1918 Kádár Endre CD10) | A szemüveget egyébként inkább csak olyankor csíptette orra nyergére, amikor könyvet vett a kezébe (1939 Elek Artúr CD10).

4. tn (tárgyragos határozóval is) (rég) ’〈szemével〉 szemhéjait összezárva hunyorít, kacsint’ ❖ A’ rector egyre csíptetett szemeivel (1842 Athenaeum C0025, 277) | [Kléner úr] bizonyosan nyomban el is mondja a gyilkosságot, ha Bornemisza István uram észrevétlenül nem csiptet egyet a szemeivel, figyelmeztetve őt a titoktartásra (1878 Mikszáth Kálmán CD04).

Ö: össze~.

ÖU: be~, fel~, le~, oda~, rá~.

Sz: csíptetés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; ÚMTsz.

csíptet ige 5b
1. tárgyas
erősen (be)szorít vhova vmit
erős kalodába csiptették nyakát és kezeit
(1856 Vasárnapi Újság)
nyelve hegyét ajkai közé csíptette
(1862 Jókai Mór)
A kislány a lábai közé csípteti szoknyáját, nyikkant és hátrabukik
(1914 Réti Ödön)
[az] ostornyelet maga alá csiptette
(1922–1929 Tamási Áron)
[a törpét] szakállánál fogva egy nagy fa hasítékába csípteti
(1977 NéprajziLex.)
2. tárgyas
(vmely csíptető eszközzel, csipesszel) rögzít vmihez, vmire vmit
[a rákok kihalászásakor] a’ büdöſs marha-húsból egy-egy darabotskát veſzſzkre kötözvén, vagy tsiptetvén, mellyet itt nálunk Rátsnak neveznek, azokat a’ rákos hellyeken a’ vizbe bé-eregetik
(1787 Mátyus István)
Nem volt könnyű […] a fülükbe csíptetni a számokkal ellátott klipszet
(1995 Magyarország állatvilága)
Szövött függöny azsúrozással fa karnisrúdon, karikákhoz csíptetve
(1997 Lakáskultúra)
3. tárgyas (rég)
〈monoklit, csíptetőt stb.〉 szeméhez v. orrához erősít, szorít
[a báró] szeme elé csipteté a fél szemüveget
(1854 Jókai Mór)
gyors mozdulattal feltúrja zsebéből a monokliját, szemébe csípteti
(1918 Kádár Endre)
A szemüveget egyébként inkább csak olyankor csíptette orra nyergére, amikor könyvet vett a kezébe
(1939 Elek Artúr)
4. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (rég)
〈szemével〉 szemhéjait összezárva hunyorít, kacsint
A’ rector egyre csíptetett szemeivel
(1842 Athenaeum)
[Kléner úr] bizonyosan nyomban el is mondja a gyilkosságot, ha Bornemisza István uram észrevétlenül nem csiptet egyet a szemeivel, figyelmeztetve őt a titoktartásra
(1878 Mikszáth Kálmán)
ÖU: becsíptet, felcsíptet, lecsíptet, odacsíptet, rácsíptet
Sz: csíptetés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások