csizma fn 6Acsizsma (nyj)

1. ’a lábszárat is fedő, hengeres szárú, rendsz. bőrből v. más tartós(, vízhatlan) anyagból készült lábbeli’ ❖ Ha ki a’ zöld Bürök-füvel a’ tsizmáját meg-keni, fekete, fényes és puha léſzen az attól (1775 Csapó József 7062001, 50) | sarkantyúk ragyognak sárga csizsmájárúl (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Régen karmasin és piros színű lábbeliket viseltek […], most csak a parasztok viselnek piros csizmát, mások mind feketét (1823 Fogarasi Sámuel 7109001, 65) | Az érseknek a lába fáj […], meg van dagadva, nem tud csizmát húzni (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | nadrágja be van gyűrve éktelen nagy, vadonatúj nyersbőr csizmájába (1968 Göncz Árpád 1059001, 126) | végig befűzött, hosszú szárú csizmában álltam (1989 Csengey Dénes 1028002, 27) | téli csizma (2000 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈durva erőszak, ill. elnyomó hatalom jelképeként〉’ ❖ Gonosz egy Hercules csizmája az a „salus reipublicae” [= a haza üdve]; nem egy zsarnok lépett már ezen csizmával a népek nyakára, s a hatalom ambitiójának szolgáivá tiporta őket (1870 Kossuth Lajos CD32) | csizmák tiporták ártatlan hazádat (1917 Kosztolányi Dezső 9359178, 63) | Az egész város és falu védtelenül vergődik a katonaság csizmája alatt (1931 Pintér Jenő CD44) | Az első szomorú vasárnap 1944. március 19-e volt, amikor a német csizmák nyomása alatt az ország elvesztette a függetlenségét (1995 Országgyűlési Napló CD62).

3. (biz) ’ilyen lábbelire emlékeztető alakú(, nagy űrtartalmú) sörös- v. boroskancsó’ ❖ csizma: boroskancsó (1898 A magyar diáknyelv C1419, 38) | [a nő] hiába kortyant oly hangosakat az előadói vízből, mintha sörös csizmákat „ex”-ező [= fenékig ürítő] Bursch [= legény, fickó] volna (1911 Újfalusy Ödön CD10) | a sörfogyasztás alkalmatosságai, poharak, korsók, csizmák, kupák (1998 Magyar Hírlap CD09).

Ö: bagaria-, bilgeri~, bőr-, cowboy~, deli~, gumi~, halina~, hó~, kordován-, lovagló~, nemez-, spanyol~.

ÖU: katona~, kis~, rendőr~, térd~, vadász~.

ÖE: ~sarok, ~tisztító.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csizma főnév 6A
csizsma 6A (nyj)
1.
a lábszárat is fedő, hengeres szárú, rendsz. bőrből v. más tartós(, vízhatlan) anyagból készült lábbeli
Ha ki a’ zöld Bürök-füvel a’ tsizmáját meg-keni, fekete, fényes és puha léſzen az attól
(1775 Csapó József)
sarkantyúk ragyognak sárga csizsmájárúl
(1804 Verseghy Ferenc)
Régen karmasin és piros színű lábbeliket viseltek […], most csak a parasztok viselnek piros csizmát, mások mind feketét
(1823 Fogarasi Sámuel)
Az érseknek a lába fáj […], meg van dagadva, nem tud csizmát húzni
(1900 Mikszáth Kálmán)
nadrágja be van gyűrve éktelen nagy, vadonatúj nyersbőr csizmájába
(1968 Göncz Árpád)
végig befűzött, hosszú szárú csizmában álltam
(1989 Csengey Dénes)
téli csizma
(2000 Magyar néprajz)
2.
〈durva erőszak, ill. elnyomó hatalom jelképeként〉
Gonosz egy Hercules csizmája az a „salus reipublicae” [= a haza üdve]; nem egy zsarnok lépett már ezen csizmával a népek nyakára, s a hatalom ambitiójának szolgáivá tiporta őket
(1870 Kossuth Lajos)
csizmák tiporták ártatlan hazádat
(1917 Kosztolányi Dezső)
Az egész város és falu védtelenül vergődik a katonaság csizmája alatt
(1931 Pintér Jenő)
Az első szomorú vasárnap 1944. március 19-e volt, amikor a német csizmák nyomása alatt az ország elvesztette a függetlenségét
(1995 Országgyűlési Napló)
3. (biz)
ilyen lábbelire emlékeztető alakú(, nagy űrtartalmú) sörös- v. boroskancsó
csizma: boroskancsó
(1898 A magyar diáknyelv)
[a nő] hiába kortyant oly hangosakat az előadói vízből, mintha sörös csizmákat „ex”-ező [= fenékig ürítő] Bursch [= legény, fickó] volna
(1911 Újfalusy Ödön)
a sörfogyasztás alkalmatosságai, poharak, korsók, csizmák, kupák
(1998 Magyar Hírlap)
ÖU: katonacsizma, kiscsizma, rendőrcsizma, térdcsizma, vadászcsizma
ÖE: csizmasarok, csizmatisztító
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások