csizma fn 6A csizsma (nyj)
1. ’a lábszárat is fedő, hengeres szárú, rendsz. bőrből v. más tartós(, vízhatlan) anyagból készült lábbeli’ ❖ Ha ki a’ zöld Bürök-füvel a’ tsizmáját meg-keni, fekete, fényes és puha léſzen az attól (1775 Csapó József 7062001, 50) | sarkantyúk ragyognak sárga csizsmájárúl (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Régen karmasin és piros színű lábbeliket viseltek […], most csak a parasztok viselnek piros csizmát, mások mind feketét (1823 Fogarasi Sámuel 7109001, 65) | Az érseknek a lába fáj […], meg van dagadva, nem tud csizmát húzni (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | nadrágja be van gyűrve éktelen nagy, vadonatúj nyersbőr csizmájába (1968 Göncz Árpád 1059001, 126) | végig befűzött, hosszú szárú csizmában álltam (1989 Csengey Dénes 1028002, 27) | téli csizma (2000 Magyar néprajz CD47).
2. ’〈durva erőszak, ill. elnyomó hatalom jelképeként〉’ ❖ Gonosz egy Hercules csizmája az a „salus reipublicae” [= a haza üdve]; nem egy zsarnok lépett már ezen csizmával a népek nyakára, s a hatalom ambitiójának szolgáivá tiporta őket (1870 Kossuth Lajos CD32) | csizmák tiporták ártatlan hazádat (1917 Kosztolányi Dezső 9359178, 63) | Az egész város és falu védtelenül vergődik a katonaság csizmája alatt (1931 Pintér Jenő CD44) | Az első szomorú vasárnap 1944. március 19-e volt, amikor a német csizmák nyomása alatt az ország elvesztette a függetlenségét (1995 Országgyűlési Napló CD62).
3. (biz) ’ilyen lábbelire emlékeztető alakú(, nagy űrtartalmú) sörös- v. boroskancsó’ ❖ csizma: boroskancsó (1898 A magyar diáknyelv C1419, 38) | [a nő] hiába kortyant oly hangosakat az előadói vízből, mintha sörös csizmákat „ex”-ező [= fenékig ürítő] Bursch [= legény, fickó] volna (1911 Újfalusy Ödön CD10) | a sörfogyasztás alkalmatosságai, poharak, korsók, csizmák, kupák (1998 Magyar Hírlap CD09).
Ö: bagaria-, bilgeri~, bőr-, cowboy~, deli~, gumi~, halina~, hó~, kordován-, lovagló~, nemez-, spanyol~.
ÖU: katona~, kis~, rendőr~, térd~, vadász~.
ÖE: ~sarok, ~tisztító.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.