csodafa fn 6A

1. ’Dekoratív megjelenésű, ill. méreganyagot tartalmazó, gyógyászati célokra haszn. növény (vmely része).’

1a. (kissé rég) ’ricinus mint növény’ ❖ Sár-fü (nagy) Nagy sár-fü, Sár-füz, Tsuda-fa, Tsuda-fü, Ött ujjú-fü, Kriſtus tenyere, Kerti berſeny, Török-mag (mint nevezik a’ Paraſztok.) (1775 Csapó József 7062001, 237) | Déli Ázsiából csak a csudafa vagy himboj (ricinus) emlitendő, melly déli Spanyolországban folyók partjain települt meg (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Ricinusfa (Ricinus comunis): Dísznövényként udvarok, parkok éke, még némelyik iskolaudvarban is megtalálható. Szép levele, vöröses virágja miatt csodafának is hívják, babszerű termése összekeverhető a tarkababbal. Ebből készül a hashajtó ricinusolaj, de az már nem tartalmazza a ricin nevű mérget (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. (rég v. nyj) ’az ún. csattanó maszlag fajba (Datura stramonium) tartozó növény, ill. annak vmely része’ ❖ Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik (1775 Csapó József 7062001, 238) | A’ tsuda-fát … fzd-meg borba (1798 e. Veszelszki Antal C2040, 116) | valami mérges magot, vagy leveleket, mint a’ bilindeket, bürköt, ebszőllőt, csudafát stb. meg ne egyék, mert azok nem jók, sőt veszedelmesek is (1841 Bátky Károly 8033003, 22) | ahol katlankóró, szamártövis, cigányparéj, sósparéj, cigánymogyoró, csudafa és más ilyen kemény száraz kóró található, azokat kell felszedni (1940 Veres Péter 9771009, 60).

1c. (rég v. nyj) ’〈az ún. bolondító beléndek fajba (Hyoscyamus niger) tartozó növény megnevezéseként〉’ ❖ bolondító, tsudafa; das Bilsenkraut (1818 Lexicon trilingve C3043, 1519. hasáb) | Babonás füvek. Első helyen áll ezek közt a csodafa; ami nem egyéb, mint a disznófű, vagy a könyv szerint: beléndek (1877 Varga János C4355, 195) | csudafa: beléndek (1942 Magyar Nyelv C5883, 61).

1d. (Növ) ’prótea mint növény’ ❖ prótea (csodafa 1.) (1986 Növényneveink C5237, 138) | prótea (cukorcserje, csodafa) Protea (1998 Növényneveink C6120, 210).

2. ’szélsőségesen kicsi v. nagy termetével ámulatba ejtő, ill. képzelt tulajdonságokkal felruházott, mesebeli fa’ ❖ Tsuda fának ezt méltán nevezem: Ez égy nagy Tserefa, melynek a’ volt hire, Hogy kilentz ölöt vét a’ kerületire; Tsuda fa! minnyájan e’ forgott eſzünkbe, Illyent nem hallottunk ’s láttunk életünkbe (1811 György László C1968, 60) | A világhíres csudafa ez, amelyen ezer virág virágzik, mind az ezer virág más-más szinü (1927 Benedek Elek 1015001, 38) | a parkban álló két Mamutfenyő – a híres amerikai csodafák – mintegy 80 esztendősek (1967 Varga Gábor CD52) | A japánok híresek a miniatürizálás iránti vonzódásukról – ezt a bonsai csodafák éppúgy bizonyítják, akárcsak hétköznapjaink apró készülékei (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ~, csudafa; ÚMTsz.

csodafa főnév 6A
1.
Dekoratív megjelenésű, ill. méreganyagot tartalmazó, gyógyászati célokra haszn. növény (vmely része).
1a. (kissé rég)
ricinus mint növény
Sár-fü (nagy) Nagy sár-fü, Sár-füz, Tsuda-fa, Tsuda-fü, Ött ujjú-fü, Kriſtus tenyere, Kerti berſeny, Török-mag (mint nevezik a’ Paraſztok.)
(1775 Csapó József)
Déli Ázsiából csak a csudafa vagy himboj (ricinus) emlitendő, melly déli Spanyolországban folyók partjain települt meg
(1858 Vasárnapi Újság)
Ricinusfa (Ricinus comunis): Dísznövényként udvarok, parkok éke, még némelyik iskolaudvarban is megtalálható. Szép levele, vöröses virágja miatt csodafának is hívják, babszerű termése összekeverhető a tarkababbal. Ebből készül a hashajtó ricinusolaj, de az már nem tartalmazza a ricin nevű mérget
(1996 Magyar Hírlap)
1b. (rég v. nyj)
az ún. csattanó maszlag fajba (Datura stramonium) tartozó növény, ill. annak vmely része
Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik
(1775 Csapó József)
A’ tsuda-fát … fzd-meg borba
(1798 e. Veszelszki Antal)
valami mérges magot, vagy leveleket, mint a’ bilindeket, bürköt, ebszőllőt, csudafát stb.s a többi meg ne egyék, mert azok nem jók, sőt veszedelmesek is
(1841 Bátky Károly)
ahol katlankóró, szamártövis, cigányparéj, sósparéj, cigánymogyoró, csudafa és más ilyen kemény száraz kóró található, azokat kell felszedni
(1940 Veres Péter)
1c. (rég v. nyj)
〈az ún. bolondító beléndek fajba (Hyoscyamus niger) tartozó növény megnevezéseként〉
bolondító, tsudafa; das Bilsenkraut
(1818 Lexicon trilingve)
Babonás füvek. Első helyen áll ezek közt a csodafa; ami nem egyéb, mint a disznófű, vagy a könyv szerint: beléndek
(1877 Varga János)
csudafa: beléndek
(1942 Magyar Nyelv)
1d. (Növ)
prótea mint növény
prótea (csodafa 1.)
(1986 Növényneveink)
prótea (cukorcserje, csodafa) Protea
(1998 Növényneveink)
2.
szélsőségesen kicsi v. nagy termetével ámulatba ejtő, ill. képzelt tulajdonságokkal felruházott, mesebeli fa
Tsuda fának ezt méltán nevezem: Ez égy nagy Tserefa, melynek a’ volt hire, Hogy kilentz ölöt vét a’ kerületire; Tsuda fa! minnyájan e’ forgott eſzünkbe, Illyent nem hallottunk ’s láttunk életünkbe
(1811 György László)
A világhíres csudafa ez, amelyen ezer virág virágzik, mind az ezer virág más-más szinü
(1927 Benedek Elek)
a parkban álló két Mamutfenyő – a híres amerikai csodafák – mintegy 80 esztendősek
(1967 Varga Gábor)
A japánok híresek a miniatürizálás iránti vonzódásukról – ezt a bonsai csodafák éppúgy bizonyítják, akárcsak hétköznapjaink apró készülékei
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. ~, csudafa; ÚMTsz.

Beállítások