csodálkozik tn ige 14a

1. (tárgyragos határozóval is)(furcsának, különösnek v. csodálatosnak, nagyszerűnek találva) meglepődik, ill. álmélkodik, ámul-bámul (vmin v. vkin)’ ❖ Mert ugyan is olly ſzámtalan ſzomorú eſetek által, hogy még-ſem okoſodhatnak meg-az emberek, igen tſudálkozom (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 536) | [a palócok lakta vidéken] csodálkozva tapasztalja, hogy magyarok közt van ugyan, de mig hozzá nem szokik, a tizedik szót sem érti (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Nem győzött csodálkozni, midőn az éneklőben az öreg nyomorult koldust ismeré fel (1900 Varga Mihály 8511007, 64) | Csodálkozom magán, Pünkösti elvtárs! Egyszer kevesli, amit csinálok, máskor pedig… sokallja (1959 Hidas Antal 9249046, 236) | Ami az irányárakat illeti, nem kellett nagyokat csodálkozni, mert ha valamelyik gyártmányt jól ismerik az autósok, az a Volkswagen (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’meglepődve(, csodálattal) néz, tekint vhova, ill. vkire v. vmire’ ❖ Az asszonyok ijedt tyukokként csodálkoznak egymásra (1910 Délmagyarország 2103001, 13) | Réműlt szemekkel csodálkozott a lány a hang irányába (1934 Kemény János¹ 9319001, 85) | Aranka a fiú arcába csodálkozik (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 544) | A költő látásmódja végtelenül egyszerű és természetes; a dolgok ősi szemléletéből fakad, mintha egy felnőtt tudattal és kifejezőkészséggel rendelkező, érzékeny gyerek csodálkoznék a világra (1994 Új Könyvek CD29).

Ö: be~, el~, rá~.

Sz: csodálkozás.

Vö. CzF. ~, csodálkozó, csodálkozva; ÉrtSz.; TESz. csoda; ÉKsz.; SzT. csodálkozhatik, ~; ÚMTsz.

csodálkozik tárgyatlan ige 14a
1. (tárgyragos határozóval is)
(furcsának, különösnek v. csodálatosnak, nagyszerűnek találva) meglepődik, ill. álmélkodik, ámul-bámul (vmin v. vkin)
Mert ugyan is olly ſzámtalan ſzomorú eſetek által, hogy még-ſem okoſodhatnak meg-az emberek, igen tſudálkozom
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a palócok lakta vidéken] csodálkozva tapasztalja, hogy magyarok közt van ugyan, de mig hozzá nem szokik, a tizedik szót sem érti
(1858 Vasárnapi Újság)
Nem győzött csodálkozni, midőn az éneklőben az öreg nyomorult koldust ismeré fel
(1900 Varga Mihály)
Csodálkozom magán, Pünkösti elvtárs! Egyszer kevesli, amit csinálok, máskor pedig… sokallja
(1959 Hidas Antal)
Ami az irányárakat illeti, nem kellett nagyokat csodálkozni, mert ha valamelyik gyártmányt jól ismerik az autósok, az a Volkswagen
(1999 Magyar Hírlap)
2.
meglepődve(, csodálattal) néz, tekint vhova, ill. vkire v. vmire
Az asszonyok ijedt tyukokként csodálkoznak egymásra
(1910 Délmagyarország)
Réműlt szemekkel csodálkozott a lány a hang irányába
(1934 Kemény János¹)
Aranka a fiú arcába csodálkozik
(1974 Galgóczi Erzsébet)
A költő látásmódja végtelenül egyszerű és természetes; a dolgok ősi szemléletéből fakad, mintha egy felnőtt tudattal és kifejezőkészséggel rendelkező, érzékeny gyerek csodálkoznék a világra
(1994 Új Könyvek)
Sz: csodálkozás
Vö. CzF. ~, csodálkozó, csodálkozva; ÉrtSz.; TESz. csoda; ÉKsz.; SzT. csodálkozhatik, ~; ÚMTsz.

Beállítások