csókdos ts ige 4a2

1. (irod/tréf) ’csókokkal gyengéden elhalmoz, csókolgat vkit, vmit’ ❖ Daphnisz a’ leánykát fejér kisded homlokán, orczájin, ajakán ’s síró szemein csókdosta (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 287) | könnyekkel árasztotta el kezét, csókdosta ruháját (1898 Budapesti Szemle C0064, 398) | [Mikáél] remegve fogdosta, csókdosta Abimél tagjait (1929 Pap Károly CD10) | Egy nyugati politikus […] nem szereti, ha a zakóját fogdossák, lapogatják a hátát, átölelik vagy csókdossák (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (biz) ’〈férfi által nőnek mondott köszönés v. más udvariassági formula részeként〉’ ❖ Károly rajztanár beszélgetésben sűrűn használta ezen udvarias és mindenkire megtisztelő kifejezést: „Csókdosom kedves kezeit.” (1909 Krúdy Gyula CD54) | Édes Agresz Szivi, ekkora megtiszteltetésre nem számítottál ugye? Ne felejtsd a kulcsot a zárban. Csókdosunk! (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod, átv is) ’egymás után többször könnyedén, gyöngéden érint vmit, ritk. vkit’ ❖ Láng lebeg Szép üstökén, ’s csókdossa [a költő] homlokát (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 273) | harczon izzadott magyart Csókdosott az estlebel (1838 Részvét gyöngyei C3615, 155) | [A fűzfa] lecsüngő lombjait a hűs patak Csókdossa szüntelen (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 205) | Ha ujjaid csókdossák zongorád, bár billentyű volnék (1942 Weöres Sándor 9788138, 94).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.

csókdos tárgyas ige 4a2
1. (irod/tréf)
csókokkal gyengéden elhalmoz, csókolgat vkit, vmit
Daphnisz a’ leánykát fejér kisded homlokán, orczájin, ajakán ’s síró szemein csókdosta
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
könnyekkel árasztotta el kezét, csókdosta ruháját
(1898 Budapesti Szemle)
[Mikáél] remegve fogdosta, csókdosta Abimél tagjait
(1929 Pap Károly)
Egy nyugati politikus […] nem szereti, ha a zakóját fogdossák, lapogatják a hátát, átölelik vagy csókdossák
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (biz)
〈férfi által nőnek mondott köszönés v. más udvariassági formula részeként〉
Károly rajztanár beszélgetésben sűrűn használta ezen udvarias és mindenkire megtisztelő kifejezést: „Csókdosom kedves kezeit.”
(1909 Krúdy Gyula)
Édes Agresz Szivi, ekkora megtiszteltetésre nem számítottál ugye? Ne felejtsd a kulcsot a zárban. Csókdosunk!
(1997 Magyar Hírlap)
2. (irod, átv is)
egymás után többször könnyedén, gyöngéden érint vmit, ritk. vkit
Láng lebeg Szép üstökén, ’s csókdossa [a költő] homlokát
(1811 Kazinczy Ferenc)
harczon izzadott magyart Csókdosott az estlebel
(1838 Részvét gyöngyei)
[A fűzfa] lecsüngő lombjait a hűs patak Csókdossa szüntelen
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
Ha ujjaid csókdossák zongorád, bár billentyű volnék
(1942 Weöres Sándor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.

Beállítások