csontház fn 2A

1. ’megszüntetett sírokból összegyűjtött csontok elhelyezésére haszn. épület(rész), gyakr. templommal egybeépült v. önálló (temetői) kápolna’ ❖ A’ Váras’ Tsontháza, mellyben a’ Holtaknak Tsontjaik gyjtetnek öſzve, ollyan mint egy Kápolna (1793 Sándor István 7287022, 168) | kerek alaprajzú sírkápolnák (csontházak) (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Itt van a sekrestye mögött a csontház (1931 Móricz Virág CD10) | A douaumont-i csontház a verduni csatatér központi emlékhelye. A lövészárkok hálóitól, kráterektől, föld alatti aknáktól át meg átszelt mezőkön egymilliónál több katona vérzett el (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, ritk) ’testet, testrészt körülvevő, elmeszesedett, szaruszerű anyagból való, ill. csontok alkotta tartó, védő burok’ ❖ jól öszve húztam magamat, mint a’ tsiga a’ tsontházában (1817 Szájas Péter történetei ford. C3799, 115) | [ha a majmok] osztrigát találnak, egy kővel mellé ülnek és lesik, míg az csontházát kinyitja (1847 Peregriny Elek C3464, 18) | Midőn a csigát megérintik, visszavonul csontházába (1856 Vas Gereben C4376, 78).

2a. (rég, irod) ’〈a testnek mint a lélek, szellem lakóhelyének jelképeként〉’ ❖ Bizodalom közt távozzon lelkem Romlékony csontházából (1819 Kisfaludy Károly 8242026, 57) | Ha életem’ gyökerei Mind el lesznek már éve: De bús lelkem csontházából Még se leszsz még kivéve (1820 Kisfaludy Sándor CD01).

3. (rég) ’csontváz mint a gerincesek testének váza, ill. mint maradvány’ ❖ [a földalatti tömlöcben] még most is a’ főldön tsont-házak hevertek; a’ falakon még moſt is nagy lántzak függöttek: itt egy emberkaponya vólt a’ falhoz ſzegezve (1807 A fösvény ángy ford. C0542, 117) | Az egész emberi testben találtatnak két száz negyven tsontok, mellyek, a’ nyelv tsontot kivévén, öszve vannak kaptsolva, és így formálják az emberi skeletont, vagy tsontházat (1812 Bene Ferenc 8039001, 14).

3a. (rég) ’sovány, csont és bőr ember’ ❖ Nézzen rá s rám. Ez emberrom, ez aszott váz, E rémesen zörgő csont-ház, Melybe hálni jár a lélek (1872 Szász Károly² C3831, 129).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

csontház főnév 2A
1.
megszüntetett sírokból összegyűjtött csontok elhelyezésére haszn. épület(rész), gyakr. templommal egybeépült v. önálló (temetői) kápolna
A’ Váras’ Tsontháza, mellyben a’ Holtaknak Tsontjaik gyjtetnek öſzve, ollyan mint egy Kápolna
(1793 Sándor István)
kerek alaprajzú sírkápolnák (csontházak)
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Itt van a sekrestye mögött a csontház
(1931 Móricz Virág)
A douaumont-i csontház a verduni csatatér központi emlékhelye. A lövészárkok hálóitól, kráterektől, föld alatti aknáktól át meg átszelt mezőkön egymilliónál több katona vérzett el
(1998 Magyar Hírlap)
2. (rég, ritk)
testet, testrészt körülvevő, elmeszesedett, szaruszerű anyagból való, ill. csontok alkotta tartó, védő burok
jól öszve húztam magamat, mint a’ tsiga a’ tsontházában
(1817 Szájas Péter történetei ford.)
[ha a majmok] osztrigát találnak, egy kővel mellé ülnek és lesik, míg az csontházát kinyitja
(1847 Peregriny Elek)
Midőn a csigát megérintik, visszavonul csontházába
(1856 Vas Gereben)
2a. (rég, irod)
〈a testnek mint a lélek, szellem lakóhelyének jelképeként〉
Bizodalom közt távozzon lelkem Romlékony csontházából
(1819 Kisfaludy Károly)
Ha életem’ gyökerei Mind el lesznek már éve: De bús lelkem csontházából Még se leszsz még kivéve
(1820 Kisfaludy Sándor)
3. (rég)
csontváz mint a gerincesek testének váza, ill. mint maradvány
[a földalatti tömlöcben] még most is a’ főldön tsont-házak hevertek; a’ falakon még moſt is nagy lántzak függöttek: itt egy emberkaponya vólt a’ falhoz ſzegezve
(1807 A fösvény ángy ford.)
Az egész emberi testben találtatnak két száz negyven tsontok, mellyek, a’ nyelv tsontot kivévén, öszve vannak kaptsolva, és így formálják az emberi skeletont, vagy tsontházat
(1812 Bene Ferenc)
3a. (rég)
sovány, csont és bőr ember
Nézzen rá s rám. Ez emberrom, ez aszott váz, E rémesen zörgő csont-ház, Melybe hálni jár a lélek
(1872 Szász Károly²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások