alapalak fn 3A1

1. ’vminek az eredeti, legegyszerűbb, a későbbi változatok alapját képező alakja, megjelenési formája; alapforma’ ❖ a négytagú ütem … a magyar nemzeti versidomban … két alap alakra vonható (1863 Szász Károly² C3822, 378) | Ebből az alapalakból vezethető le a végtagformáknak az a nagyon változatos sora, mellyel a különböző rákféléken találkozunk (1933 Az állatok világa ford. CD46).

1a. (Nyelvt) ’〈a leíró nyelvészetben:〉 a szó jeltelen, ragtalan, rendsz. szótári alakja’ ❖ különböző morfémák összekapcsolásával jutunk csak el bizonyos atomi szimbólumok szótári alapalakjának előállításhoz (1989 Prószéky Gábor 1126003, 25) | További palóc nyelvjárási sajátosságok: […] a tehen = tehén, vereb = veréb típusú alapalakok, az i-ző és é-ző formák (kilső = külső, siket = süket, sër = sör, ëszve = össze) (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

1b. (Nyelvt) ’〈a történeti nyelvészetben:〉 a szónak az az alakja, melyből későbbi alakváltozatai levezethetők’ ❖ [a szótár] a származékokat elemzi, és a közös finnugor alapalakot próbálja kikövetkeztetni (1937 Zsirai Miklós C4981, 535) | A fék [szó] az ugor kori nagy lótartást illetően óvatosságra int, mert az ugor alapalak csak a déli ugor nyelvjárásokban volt meg (1978 Gunda Béla CD30).

2. (Ásv) ’a kristályalakzat négy legegyszerűbb változatának egyike, amelyből szimmetriaelemek segítségével levezethető az összes többi kristályforma’ ❖ Jegecalakban a szénsavas mész két ásványt alkot, u. m. a mészpátot és arraglát […], alapalakjok a dülénylap [ti. rombusz] (1844 Nendtvich Károly 8330006, 185) | Mészpát (kalcit), szénsavas mész (CaCO3) hatszöges rendszerbeli romboédrikus kristályokban; az alapalak romboéder 74° 55’ szöggel, mely azonban magában nem gyakori (1897 PallasLex. CD02).

J: alapforma.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alapalak főnév 3A1
1.
vminek az eredeti, legegyszerűbb, a későbbi változatok alapját képező alakja, megjelenési formája; alapforma
a négytagú ütem … a magyar nemzeti versidomban … két alap alakra vonható
(1863 Szász Károly²)
Ebből az alapalakból vezethető le a végtagformáknak az a nagyon változatos sora, mellyel a különböző rákféléken találkozunk
(1933 Az állatok világa ford.)
1a. (Nyelvt)
〈a leíró nyelvészetben:〉 a szó jeltelen, ragtalan, rendsz. szótári alakja
különböző morfémák összekapcsolásával jutunk csak el bizonyos atomi szimbólumok szótári alapalakjának előállításhoz
(1989 Prószéky Gábor)
További palóc nyelvjárási sajátosságok: […] a tehen = tehén, vereb = veréb típusú alapalakok, az i-ző és é-ző formák (kilső = külső, siket = süket, sër = sör, ëszve = össze)
(1993 A magyarság kézikönyve)
1b. (Nyelvt)
〈a történeti nyelvészetben:〉 a szónak az az alakja, melyből későbbi alakváltozatai levezethetők
[a szótár] a származékokat elemzi, és a közös finnugor alapalakot próbálja kikövetkeztetni
(1937 Zsirai Miklós)
A fék [szó] az ugor kori nagy lótartást illetően óvatosságra int, mert az ugor alapalak csak a déli ugor nyelvjárásokban volt meg
(1978 Gunda Béla)
2. (Ásv)
a kristályalakzat négy legegyszerűbb változatának egyike, amelyből szimmetriaelemek segítségével levezethető az összes többi kristályforma
Jegecalakban a szénsavas mész két ásványt alkot, u. m.úgymint a mészpátot és arraglát […], alapalakjok a dülénylap [ti. rombusz]
(1844 Nendtvich Károly)
Mészpát (kalcit), szénsavas mész (CaCO3) hatszöges rendszerbeli romboédrikus kristályokban; az alapalak romboéder 74° 55’ szöggel, mely azonban magában nem gyakori
(1897 PallasLex.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások