csoportnyelv fn 2B (Nyelvt)

’vmely társadalmi v. meghatározott tevékenységhez kötődő csoportra jellemző, a köznyelvtől főképp szókincsében eltérő nyelvváltozat’ ❖ Az argot-én a csoportnyelv szóval adom vissza, mely azt hiszem, kifejezi a szó eredeti értelmét, hogy egyes csoportok sajátszerű nyelve (1898 Dobos Károly C1419, 3) | a köznyelv is gyakran vesz át szavakat a csoportnyelvekből (1926 Gombocz Zoltán 9192001, 56) | a színesség – igaz, nagyfokú közvetlenséggel, bizalmas, sőt nemegyszer bizalmaskodó hanggal párosítva – különösen jellemzi az egyik legerőteljesebben fejlődő csoportnyelvet, a fiatalok nyelvhasználatát (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

csoportnyelv főnév 2B (Nyelvt)
vmely társadalmi v. meghatározott tevékenységhez kötődő csoportra jellemző, a köznyelvtől főképp szókincsében eltérő nyelvváltozat
Az argot-én a csoportnyelv szóval adom vissza, mely azt hiszem, kifejezi a szó eredeti értelmét, hogy egyes csoportok sajátszerű nyelve
(1898 Dobos Károly)
a köznyelv is gyakran vesz át szavakat a csoportnyelvekből
(1926 Gombocz Zoltán)
a színesség – igaz, nagyfokú közvetlenséggel, bizalmas, sőt nemegyszer bizalmaskodó hanggal párosítva – különösen jellemzi az egyik legerőteljesebben fejlődő csoportnyelvet, a fiatalok nyelvhasználatát
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások