csordult mn 12A7 (kissé rég, irod, gyakr. túlzó)

1. (átv is) ’folyadékkal csordultig, színültig megtelt 〈edény〉’ ❖ az  tehetségeknek tsordúltt mértékét … arra fordítják, hogy a’ … szerentsétlenséget ismét bóldogsággal váltsákfel (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1869, 226) | Ily bú edényét nem láttam soha, csordultra telve! (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3724, 166) | csillog a kút csordult vödörrel (1934 Dudás Kálmán 9116001, 7).

2. ’vmely érzelemmel már-már túláradóan telített, eltelt 〈szív, lélek〉’ ❖ Ernő szivét csordultnak érzi. Egyszerre sok, sok az öröm (1877 Vajda János 8503063, 241) | A fiú csordult lélekkel állt egy ideig még az apja helyén (1931 Szabó Pál² CD10) | csordult szívének titkát jól nem óvta (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 30).

2a. ’nagyfokú, túláradó 〈érzelem〉’ ❖ Csordúlt reménnyel keblibe áltfogad (1825 Vitkovics Mihály C4524, 4) | önnön szívem csordúlt terhe fáj (1920 Tóth Árpád ford.–Keats CD10).

Vö. CzF.

csordult melléknév 12A7 (kissé rég, irod, gyakr. túlzó)
1. (átv is)
folyadékkal csordultig, színültig megtelt 〈edény〉
az  tehetségeknek tsordúltt mértékét … arra fordítják, hogy a’ … szerentsétlenséget ismét bóldogsággal váltsákfel
(1788 Gelei József ford.Sintenis)
Ily bú edényét nem láttam soha, csordultra telve!
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
csillog a kút csordult vödörrel
(1934 Dudás Kálmán)
2.
vmely érzelemmel már-már túláradóan telített, eltelt 〈szív, lélek〉
Ernő szivét csordultnak érzi. Egyszerre sok, sok az öröm
(1877 Vajda János)
A fiú csordult lélekkel állt egy ideig még az apja helyén
(1931 Szabó Pál²)
csordult szívének titkát jól nem óvta
(1959 Jékely Zoltán ford.Goethe)
2a.
nagyfokú, túláradó 〈érzelem〉
Csordúlt reménnyel keblibe áltfogad
(1825 Vitkovics Mihály)
önnön szívem csordúlt terhe fáj
(1920 Tóth Árpád ford.Keats)
Vö. CzF.

Beállítások