csóri (I. 11A II. 1A1) l. csóré¹

csóré¹ mn és fn (nyj)  csóri

I. mn 11A

1. ’meztelen, csupasz 〈személy〉, ill. fedetlen, ruhadarab nélküli 〈testrész〉; csurdé’ ❖ tsóré autem Siculus nudum notat [= a székelyeknél pedig meztelent jelent] (1778 Benkő József C5852, 86) | egy csóré hasú ficzkó (1845 Pesti Divatlap C5837, 937) | hamar csóréra vetkőztem (1933 Tamási Áron 9701003, 69) | csóré vagyok, mint az elösször feresztett (1972 Weöres Sándor 2018008, 405) | csóré lábbal hordja a szénát (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

2. ’tollatlan, (még) csupasz 〈madár, ill. állati testrész〉’ ❖ tsóré (tsupasz, meztelen) madár-fi (1792 Kisded szótár C0816, 184) | csóré-veréb fiókák (1894 Benedek Elek C0924, 200) | megjelen képzeletében az a sok kis pelyhes madárfészek, csóré apróságaival (1898 Gyarmathy Zsigáné C1957, 13) | Ha hazamegyünk, megnézzük, hogy megnőtt-e a csóré nyakú csirke (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

3. (rendsz. gúny) ’(jellemzően) bajusz, ill. szakáll nélküli 〈száj, ill. arc〉’ ❖ Csórészáju (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 112) | Prédikálni azt tudsz, mint valami csórészájú pap! (1952 Hoppe Teréz C3634, 155) | csorë56száju, csorë56pofáju ’a bajusztalan ember gúnyneve’ (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 360).

3a. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben: rég, Növ) ’olyan 〈gabona〉, amelynek toklászáról a szálka hiányzik’ ❖ A tsurdé, tsóré, vagy mezitlen Árpa amannál ſimább, és a’ tokjából nagyon ki-ér (1797 Veszelszki Antal C4463, 253) | A négysoros árpának azt a fajtáját, melynek magva nem nő össze tenkely módjára a toklászszal, hámló, mennyei, meztelen, csurdé v. csóré-árpának [nevezik] (1893 PallasLex. CD02) | csóré buz […] ’kopasz búza’ (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 324).

4. ’a szokásos v. a szükséges rész, felszerelés stb. nélküli, ill. olyan 〈dolog〉, amely üres, amelyen nincs semmi’ ❖ [a grófné,] látván a fennálló csóré kéményt [ti. a beomlott tetejű házon], hitte annak mennykő által való elveszését (1823 Fogarasi Sámuel 7109005, 148) | [Drezdában van egy protestáns templom, amelyben] a’ helyek fel vannak osztva ’s eladatnak, van itt első ’s másod emeletű páholy, vánkosos és csóri zártszék, mint a’ színházban (1839 Pulszky Ferenc ford.–Pulszky C1204, 88) | – Gyertyával, csóré gyertyával jársz az én udvaromon? […] te gyujtogató, te bunyik, te tolvaj! (1893 Petelei István C3492, 122) | Míg Moldvában ma is csóré asztalra borítják fel a málét, Gyimesen az asztalkát étkezéshez leterítették abrosszal (1960 Néprajzi Közlemények C6303, 25).

5. ’nincstelen, vagyontalan v. szegény, ill. szegényes öltözékű, barna bőrű, cigány(os külsejű) 〈személy〉’ ❖ tsoré, pauper (1816 Vocabularium C1948, 83) | mene egy csóré czigánpurdé Kőröspatakról, mind felszedé [a halat] a pendejjibe, s elvivé (1859 e. Magyar néprajz CD47) | – Székelynek születtünk, fiam! – mondta Ádám, mintha átkot idézne. – Keménynek és hőslelkűnek, […] csorén maradt úrnak (1928 Tamási Áron 9701002, 45) | [a kunyhó] úgy kuporgott szomorúan az erdő szélén, mintha csóré emberek építették volna (1975 Sütő András 2042051, 83).

II. fn 1A

’〈cigány, es. más barna bőrű személy megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Már nem győzi vágni a sok Tsóré nyakát (1790 A mostani török háborúnak rövid históriája C4318, 6) | Hát te bibast csóré! Hogy a sakállos istenyila ütögessen a sarkaitok mellé! (1886 Jókai Mór CD18) | csóré: barna bőrű asszony vagy lány (1890 Magyar Nyelvőr C5955, 189) | [ha levágják a kezemet, akkor] én aztán, szegény csóré, mivel húzsogassam a vonót, ha a méltósága nótát rendel? (1899 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. csóré², csóri¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. csóré¹; SzT.; ÚMTsz. csóré¹, csórébúza, csórén